Nem tud nem hibázni a rendőrség, ha a móri vérengzés megoldóemberéről van szó
Még csak nem is volt rosszkor, rossz helyen a móri vérengzés megoldóembere, mégis olyan súlyos bűncselekménnyel gyanúsította meg a rendőrség, amelyért súlyos börtönéveket osztanak ki a bíróságok. Különösen kellemetlen lehet ülni olyasmiért, amit el sem követett az ember, márpedig Szebenyi István következetesen tagadja, hogy köze lenne ahhoz az esethez, amelyben egy közlekedési vita után csúnyán megvertek egy embert májusban Sződligeten. A történet jól megmutatja, hogy milyen az, amikor a nyomozó a gombhoz keresi a kabátot, és szinte azonnal cáfolható bizonyítékok alapján gyanúsít meg egy embert, miután a nyilvánvaló tettest futni hagyja. A rendőrség eddigi legfőbb bizonyítéka egy – a jelek szerint – teljesen szabálytalanul elvégzett fényképes felismertetés, valamint a sértett zavaros beszámolói. Sorsszerűnek tűnik, hogy ugyanilyen módon befolyásolták a móri ügy tanúit is, akik aztán felismerték azt a Kaiser Edét, aki épp Szebenyinek köszönheti, hogy nem kell élete végéig a börtönben lennie.
Testi sértés minősített esetének elkövetésével gyanúsította meg a Váci Rendőrkapitányság a napokban azt a férfit, aki tizenöt esztendeje fémkeresőzés közben megtalálta Tatabánya mellett azokat a tárgyi bizonyítékokat, amelyek alapján a nyomozóhatóságok végül azonosították és elfogták a 2002 májusi, nyolc áldozatot követelő móri bankrablás valódi elkövetőit. Az ügyet vizsgáló nyomozó szerint Szebenyi István volt az, aki májusban súlyosan bántalmazott egy embert Sződligeten, aminek következtében a sértett súlyos sérüléseket szenvedett. Állításait a hatóság eddig semmivel nem támasztotta alá, Szebenyinek ugyanakkor olyan objektív bizonyítékai vannak, amelyek egyértelműen kizárják az érintettségét. Az amatőr hadtörténésznek munkáltatója szolgálati autót biztosít, amelyben folyamatosan működik a helyzetmeghatározó. Ezt Szebenyi István a rendőrség rendelkezésére bocsátotta, ahogy a telefonja cellaadatainak lekéréséhez is hozzájárult; ezek mindegyike azt mutatja, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a gyanúsított Szigetszentmiklóson volt munkaügyben. Gondolhatnánk, hogy ezek alapján a nyomozó belátja, hogy teóriája nem stimmel, és másik megoldást keres, de Szebenyivel nem ez történt/történik, hanem ügye egyre csak bonyolódik.
A verés
A történet ott kezdődött, hogy május 7-én egy férfi Gödön autózott a Délibáb utcában; lassan haladt, mert a családi házas területen húsz kilométeres sebességkorlátozás van érvényben. A sofőr észlelte, hogy az egyik udvarról egy másik kocsi akar kiállni, miközben megjelent ott egy nő is. A sofőr intett a nőnek, hogy megvárja, amíg a másik autó kitolat az utcára, mire a nő lehülyézte őt. A későbbi sértett ezt kifogásolta, ebből szóváltás kerekedett, majd a sofőr továbbhaladt, azt észlelte, hogy a másik kocsi, egy ezüst színű Suzuki SUV követi őt. A férfi Sződligeten leparkolt, mert az élettársával oda beszéltek meg találkozót. Ugyancsak leparkolt ott a Suzuki is, és abból egy középkorú férfi szállt ki, hangosan becsmérelte a sértettet, amíg felé tartott, majd ötször nagy erővel, ököllel megütötte a fején, illetve többször megrúgta, miközben mindketten a földre kerültek. A sértettnek eltört az orra, felszakadt a szemöldöke, ezen kívül más súlyos zúzódásai is keletkeztek. A támadó a Suzukival elhagyta a helyszínt, a kocsiban ott volt az említett nő is. Időközben megérkezett a sértett élettársa is, és együtt értesítették a rendőrséget a történtekről. A kiérkező járőrök leszemlézték a parkolót, ahol vért is azonosítottak.
Forró nyomon meglett a tettes, gyorsan el is engedték
A nyomozás kezdetén bejárták a Délibáb utcát, és már akkor kiderült, hogy ott egyetlen embernek van ezüst színű Suzuki SUV-ja; őt ki is hallgatták, de természetesen nem ismerte be a bűncselekményt. A sértett vallomása szerint egy ötven év körüli, testes, kissé pocakos, enyhén őszülő férfi verte meg. Az úgynevezett felismertetésen első alkalommal a sértett elé négy, a személyleírásnak megfelelő ember fotóját mutatták meg, közöttük volt a suzukis is, de ő egyikben sem ismerte fel a támadóját. A felismertetés második felvonása Szebenyi István esetében már nem volt ennyire szabályos, mert a nyomozó akkor is négy fotót mutatott a megvert embernek, de ebből kettő jól láthatóan roma, a harmadik egy kamasz fiú, így az egyetlen, akire valamelyest illett a személyleírás, az Szebenyi volt. Őt a sértett kiválasztotta, és jelenleg ez az egyetlen bizonyíték, ami a rendőrség szerint megalapozza a meggyanúsítását. A felismertetés szabályai világosak: csak olyan emberek fotói szerepelhetnek a bemutatott elemek között, akik megfelelnek a személyleírásnak, és egymásra is hasonlítanak. Ha ebből a tanú egyértelműen azonosítani tudja az elkövetőt, az tekinthető objektív bizonyítéknak, de az nem, hogy a négyből egyetlen hasonlít egy kicsit a tettesre. Szigorú szabály a rendőrségen, hogy a felismertetés és a hasonló eljárások nem járhatnak együtt a tanúk befolyásolásával. Sorsszerűnek tűnik, hogy ugyanilyen módon befolyásolták a móri ügy tanúit is, akik aztán felismerték azt a Kaiser Edét, aki épp Szebenyinek köszönheti, hogy nem kell élete végéig a börtönben lennie. Kaiser tavalyi szabadulása után a PestiSrácok.hu Polbeat Extra című műsorában találkoztak először személyesen.
Szebenyi Istvánt a napokban idézték be a Váci Rendőrkapitányságra; kihallgatása után napokig kellett kellemetlenkednie a nyomozónál, hogy az ügy eddigi iratait adja át számára, mivel azok ismerete nélkül védekezni sem tud. Érdekesség, hogy a kihallgatáson a nyomozó egy zöld Suzukiról faggatta a gyanúsítottat, holott az iratokban az említett ezüst színű SUV szerepel. Ennek oka lehet az is, hogy a jegyzőkönyvek tanúsága szerint a sértett beszámolóiban egyszer egy zöld, máskor egy ezüst színű autó üldözte. Szebenyi István szolgálati autója egy fehér Opel, hatalmas, céges matricákkal, így könnyen felismerhető, párjáé pedig egy égszínkék Fiat. Zöld, vagy ezüst színű autója, Suzukija sosem volt, nem is járt ilyenekkel. A rendőrség másik „megdönthetetlen bizonyítéka” a sértett másik vallomása, amelyben a helyszíni szemlén azt vallotta, hogy „szerinte Szebenyi udvarából állt ki a támadója”. Ez elég is volt a nyomozónak, az adatbázisból előkereste a gyanúsított személyi igazolványán szereplő fotót, mellé rakta néhány, az ügy szempontjából irreleváns ember képét, amit a tanú aztán az említett módon „felismert”. Szebenyi István és a suzukis háza között néhány tucat méter van csupán. Feltételezhető, hogy tévedett az a tanú, aki azt sem tudja egyértelműen megmondani, hogy milyen színű autó üldözte? Költői volt a kérdés.
Eljárási hiányosságok, feljelentés
Hasonló bűncselekmények esetén alapvető, hogy ha – forró nyom esetében kötelezően – megvan a feltételezett tettes, akkor szemrevételezéssel megvizsgálják a kezeit, ugyanis még a profi küzdősportolókon is nyomot hagy, ha csupasz ököllel ütnek. A támadó többször is megrúgta a felsőtestén a vérző sértettet, de a suzukis cipőjét sem vizsgálták meg. Nincs nyoma annak, hogy bármilyen minőségben meghallgatták volna azt a nőt, akivel a megvert ember korábban összeszólalkozott, és aki biztosan tanúja volt a bűncselekménynek. Szebenyi István maga biztosította az említett GPS-adatokat és a cellainformációit, és azt kérte a hatóságtól, hogy azt ők is ellenőrizzék le. A nyomozó rossz rendszámot és rossz telefonszámot vitt be a rendszerbe, azokat elírta, így természetesen nem is kaphatott olyan értelmezhető adatokat, amelyek alátámaszthatnák Szebenyi állításait. Az amatőr hadtörténész sérelmezi azt is, hogy a nyomozó – bár ez kötelessége – nem tájékoztatta a jogairól, lehetőségeiről, így jogász, illetve rendőr ismerőseitől kénytelen tanácsokat kérni. Szebenyi István megelégelte az ellene indított eljárásban tapasztalható szabálytalanságokat, és feljelentést tett a területileg illetékes ügyészségnél. Portálunk úgy tudja, hogy a történteket a Központi Nyomozó Főügyészség vizsgálhatja ki.
A MEGOLDÓEMBER
Szebenyi István amatőr hadtörténészként fémkeresővel járta a Tatabánya környéki erdőt 2006 végén, így talált rá azokra az elásott csomagokra, amelyekről egyértelmű volt számára, hogy azok nem világháborús leletek. A csomagokban különféle ruhák, parókák, fegyveralkatrészek voltak, ezért felfedezéséről értesítette a rendőrséget. A hatósági szemle később még több elásott eszközt tárt fel. Ezek között volt egy átalakított pisztoly, amelyről hamarosan kiderült, hogy azt használták a móri bankfiókban, és azzal öltek meg Veszprémben egy nyugdíjakat kézbesítő postást is. A rendőrség 2007 elején tartott sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a móri vérengzés és a kézbesítőket ért sorozatos támadások ügye összefügg. Amikor ezek az új információk elkezdték uralni a hazai híreket, jelentkezett a rendőrségen egy védett tanú, aki emlékezett arra a férfira, akit egyszer elfuvarozott Szebenyi felfedezése helyszínének közelébe, a telefonja híváslistájában pedig még megvolt az utas hívószáma. A szám még használatban volt, így a nyomozók azt visszafejtve jutottak el a móri mészárlás valódi elkövetőihez, Nagy Lászlóhoz és társához, Weiszdorn Róberthez. A tetteseknek nem volt priusza, nem szerepeltek a bűnügyi adatbázisokban, így nagy az esélye annak, hogy Szebenyi István felfedezése nélkül soha nem azonosították volna őket. A hatóságok addigra már amúgy is megnyugodtak, mert a kétséges bizonyítékok ellenére addigra sikerült tényleges életfogytiglanra ítélni az ügyben amúgy semmilyen módon nem érintett Kaiser Edét, és elmarasztalták vélt társát, Hajdú Lászlót is. Kaiser ellen elítélése mellett az egyik legnyomósabb érv volt bűntársa, Kiglics Attila vallomása volt, amelyről kiderült, hogy valótlanságokon alapult, nem mellékesen vakvágányra vitte a nyomozást is. A Kiglicsnek kifizetett huszonötmillió forintos nyomravezetői díj kifizetését a hatóságok azóta is helyénvalónak tartják, Szebenyi szerepét azonban minden eszközzel igyekeztek elbagatellizálni még úgy is, hogy az említett védett tanú egyértelműen azt nyilatkozta: csak Szebenyi felfedezésének hírére kezdett el emlékezni egykori titokzatos utasára. Nagy László elfogása után nem sokkal öngyilkos lett a zárkájában, Weiszdorn Róbert pedig egyértelművé tette, hogy ők ketten jártak a móri bankfiókban 2002. május 9-én, másoknak nem volt közük a történtekhez. Érdekesség, hogy Szebenyi korábbi pereiben a védett tanú vallomása – természetesen a személyiségi jogainak és védettségének tiszteletben tartásával – perdöntő lehetett volna, azonban az erről szóló számos indítvány ellenére egyik eljáró bíróság sem volt kíváncsi a tanú beszámolójára. Szebenyi István – miután Magyarországon az összes jogorvoslati lehetőségét kimerítette a nyomravezetői díj ügyében – az Európai Emberi Jogok Bíróságához fordult, de a testület nem foglalkozott érdemben a sérelmével.
Fotó: Facebook