Nem új Facebookra, hanem új Messengerre lenne szükség

Partikuláris, egyúttal érdektelen történet: egy hónapra lejöttem a legnagyobb közösségi médiumról (szocialista netwörkről), a Facebookról. Egyszerűen nem nyitottam meg, mínusz meló és persze a Messenger, ami nélkül olyan lenne az élet, mint telefon nélkül. Illetve ingyen-telefon nélkül – hogy tovább fájdítsam a sóherebb szíveket. Tanulság jóformán semmi, azon túl, hogy az adattolvajként és erényövként viselkedő Facebook tulajdonképpen lényegtelen, viszont a chat alkalmazása nélkül mind a privát-, mind a munka-ügyletek elképzelhetetlenek. Itt volna érdemes alternatívát építeni.

Nyilván minden fiókban ott lapulnak azok a közösségi médiás remekművek, amelyeket némi (inkább sok) állami pénzenergia segítségével elő lehetne ráncigálni onnan, csak hát valamiért az eddigi törekvések egytől egyig kudarcot vallottak. Nem véletlenül, noha a Facebooknál kevés gyűlöltebb brand létezik manapság. Minimum fókák százezreit kell elpusztítani hozzá egy nyereségvágyból elkövetett környezeti katasztrófa révén, hogy valaki megközelítse Cukorhegyi elvtárs népszerűtlenségét. Pedig Cukorhegyi elvtárs nem szennyezi a környezetet (csak suttyomban), nem bányásztat aranyos fekete kisfiúkkal mérgező anyagokat embertelen körülmények között, nem finanszíroz tömeggyilkosságokat kitermelési jogokért és egyelőre puccsokat sem szervezett a Közel-Keleten és Kelet-Európában. Egyszerűen csak egy kiállhatatlan pöcs, aki a saját beteg elképzeléseiből faragott közösségi irányelveket, meg a felvette a cégeihez az összes kiállhatatlan woke-idiótát, akik – megrészegülve a cancel és a delete gomboktól – folyamatosan zaklatják és molesztálják a Földtányér lakosságának jelentős részét.

És ami még felháborítóbb: lopja az adatainkat, megsérti a privát szféránkat, kilesi a vállalati titkainkat, majd az egésszel gond nélkül csencsel olyanokkal is, akik az ideológiai ellenségei.

Ugyanakkor tök jól el lehetne lenni nélküle, ha tényleg el lehetne. De sajnos ott a Messenger és túl kényelmes platform. Nem kell 17 körös ellenőrzés a regisztrációhoz, ugyanúgy kezelhető asztali gépről, mint a telefonnak nevezett kvarcjátékről, és hát ott van rajta a Messenger, ami nélkül nemhogy egy kocsmázást nem lehet megszervezni, de azt sem, hogy írok-e vasárnap fogalmazást a vezércikk rovatba hajnalban. (Írtam.)

Pedig ez semmi más, mint egy használható, létező és kereshető profilokkal összekötött csevegő alkalmazás. Amit valamiért senki nem igyekezett mostanában fejleszteni. Pedig milyen kézenfekvő lenne, ha a Google Gmailje, ami szintén minden gépen és minden kvarcjátékon ott figyel, valami hasonlót összeütne. Persze ugyanúgy kémkedne, lopna, cenzúrázna, szóval nem lennénk beljebb vele. De a sok száz egyéb próbálkozás sem a csevegésre ment rá, hanem a profilokra, a kutyás-macskás képek megosztására és a politikára. A Facebook meg köszöni szépen, maradt piacvezető. 

Kedvenc rossz példám a Viber, ami a telefonszámokkal van összekötve, vagyis összeköt olyan embereket, akik össze vannak kötve, annyira, hogy egymás számát is ismerik. Oké, lehet csoportokat létrehozni, hogy még egy alkalmazás csipogjon neked folyamatosan, meg érkezhessenek üzenetek a spórolós rokonoktól is.

Amire első lépésben szükség lenne, az valami ingyenes és kényelmes, a KKV-szektor számára hozzáférhető vállalati kommunikációs rendszer, hogy legalább a céges ügyek ne a Facebookon folyjanak keresztül. Elvégre ha már ilyen helyzetekben is az úgynevezett közösségi irányelvek betartására kell ügyelni, akkor megette a fene az egészet, emellett simán belenéznek, visszaélnek az ott leírtakkal. Aztán ezeket ki lehet terjeszteni, össze lehet kötni egymással, és végül megszületne az alternatíva, ami segítségével végleg ott lehetne hagyni a Facebookot. Ezek után pedig annyi dolgunk maradna még, hogy örömködhetnénk a sok munkanélkülivé lett lila hajú, elhízott, perverz cenzoron, akiket hosszú évekig hagytunk uralkodni magunk felett.

Elő a fiókból azokat a csevegő-alkalmazás-remekműveket!