Az elmúlt napokban, hetekben se szeri, se száma a pedagógusok helyzetéről írt tanulmányoknak, véleménycikkeknek, nyilatkozatoknak. Ezek a legtöbb esetben nem pedagógusoktól származtak. Miután lassanként két évtizede magam is ezen a pályán vagyok, és dolgoztam tanárként a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány, valamint 2010 óta folyamatosan az Orbán-kormány alatt is, van összehasonlítási alapom és személyes rálátásom a hivatás helyzetére. Ezért született meg az alábbi írás, hogy ne csak a „pálya széléről”, de pályán belülről, egy gyakorló pedagógus szemszögéből is megismerhető legyen a helyzet, láttatva az érem mindkét oldalát.
A kását soha nem eszik olyan forrón, mint ahogyan tálalják. A klasszikus magyar közmondás jelentése a pedagógus-társadalom általános helyzetére is ráillik. Amikor az utóbbi időben elolvastam a különböző véleményeket a kérdésről, akkor vagy elképesztő vádakat találtam a kormánnyal szemben, vagy olyan megnyilvánulásokat, amelyek úgy védték meg a kormányt, hogy nem igazán ejtettek szót a gondokról. Az igazság egyértelműen a kettő között található. Ez az írás mégis inkább pozitív hangvételű lesz, mert bár kétségtelen, hogy jócskán találni változtatnivalókat, és ezekről szó is esik írásomban, ám mégsem helyes, ha a vádaskodások – amelyeket látszólag szakmai köntösbe bújtatnak, de valójában valószínűleg politikai okuk van – igazságtalan mértéket öltenek. Ugyanis 2010 óta számos pozitív változás is lezajlott az oktatásban, amelyekről ugyanúgy említést kell tenni, ha tényleg reális és korrekt képet szeretnénk festeni a jelenlegi helyzetről.
Az oktatás abszolút kulcsterület. Minden, magára valamit is adó ország kiemelt, stratégiai ágazatként kell, hogy tekintsen az oktatásra, hiszen – az elcsépelt közhely mégiscsak meglévő igazságát idézve – a jövő kiművelt emberfői, ezáltal az adott társadalom jövőbeni szellemi és erkölcsi szintje függ tőle. Miután pedig az oktatás legfontosabb személyiségei a pedagógusok, az ő munkájuk ebben a kérdésben rendkívüli fontossággal bír. Mindezen tények ellenére is egyértelmű a tapasztalat, hogy a hétköznapokban kettős megbecsülést élünk át, mi, pedagógusok.
Találó elnevezés, hogy a pedagógusok „a nemzet napszámosai”
Másfél évszázada Petőfi egyik kortársa, Vas Gereben alkotta meg azt a megnevezést, hogy „a nemzet napszámosai”. Igaz, ő maga eredetileg a vándorszínészekre aggatta ezt a jelzős szerkezetet, de sajátos sorsuk miatt csakhamar a pedagógusokra szállt rá ez az elnevezés. Tanárként mondom, hogy abszolút ránk is illik. Tökéletesen mutatja ugyanis azt a fajta kettősséget, ami jellemző erre a pályára. Tevékenységünkkel a nemzetet szolgáljuk, a nemzetért dolgozunk, ami komoly rang és felelősség is egyben, de ami az anyagi megbecsülésünket illeti, ott bizony – egyetlen pillanatra sem alábecsülve az általuk végzett munkát – körülbelül a napszámosok szintjén vagyunk. Amíg a tanítványaink szüleinek abszolút többsége részéről rendszeres elismerés övezi a munkánkat – s mindez csak felerősödött a digitális oktatás ideje alatt –, addig bizony a megbecsülés nem igazán tapasztalható a fizetési napokon érkező SMS-ek olvasása közben…
Ez lényegében egy begyökeresedett, szinte már megkövült állapot. Manapság a pályakezdő tanári bér olyan alacsony, hogy jókora elhivatottság kell ahhoz, hogy egy frissen végzett pedagógus tanárként is helyezkedjen el, és ne menjen azonnal a versenyszférába dolgozni. Amikor egy kereskedelmi multicég az árufeltöltő vagy a pénztárosi munkakörébe olykor nagyságrendekkel jobb fizetéssel csábít, mint amit egy közalkalmazotti státusszal járó pedagógusi munkakör nyújt, anyagi értelemben bizony nem igazán jelent perspektívát a tanári pálya.
Nyíregyháza, 2020. június 2. Diákok a felzárkóztató órán a Nyíregyházi Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tantermében 2020. június 2-án. Fotó: MTI/Balázs Attila
Az Orbán-kormány alatt javult a bérezés
Vagyis: amikor a szakszervezet, vagy bárki más felemlegeti a pedagógusok nevetségesen alacsony bérezését, maximálisan igazat mond. Ám fel kell tenni a kérdést, hogy ez 2010 óta van-e így? Mert ha azokat a hangokat nézi most valaki, amik az ellenzékhez kötődő médiafelületeken és egyes ellenzéki megmondóemberek interpretálásában napvilágot látnak, akkor olybá’ tűnik, mintha 2010 előtt bankigazgatói színvonalon kerestünk volna mi, tanárok, és csak az elmúlt években, a galád Orbán-kormány rút ármánykodásának eredményeként zuhant volna a töredékére a bérezésünk. Ehhez képest a helyzet az, hogy bár most sem keresünk jól, de mégis nagyságrendekben mérhető az előrelépés ahhoz képest, ami 2010 előtt tapasztalható volt. Saját, konkrét példámon szemléltetve: amíg a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány idején alig haladta meg a százezer forint nettót a fizetésem, most ennek a háromszorosát kapom kézhez. Egyértelmű és jelentős növekményt könyvelhetek tehát el, ami az Orbán-kormány döntéseinek az eredménye. S bár ebben a családi adókedvezmény, valamint a bértáblában való automatikus ranglétra-emelkedés is szerepet játszik, ez akkor is jelentős emelkedést jelent. Ráadásul a családi adókedvezmény is a kormányzat kiváló döntéseinek egyike.
Ez persze nem jelenti azt, hogy magas lenne a fizetés, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett hivatalos átlagkeresetet csak az évtizedek óta pályán lévő kollégák bérezése lépi túl. Ami még nagyobb baj, az a helyettesítések elszámolása. Aligha találni még egy munkahelyet és munkakört, ahol az ember jó ideig teljesen ingyen helyettesíti a munkatársait… Nálunk, pedagógusoknál így van. Napi kettő és heti hat órára lehet elvileg törvényileg kiírni egy pedagógust, amit természetesen felülírhat, ha mondjuk a járványhelyzet miatt több a megbetegedés. Harminc alkalomig nem fizetik ki a helyettesített tanórákat, amely történetben további csavart jelent, hogy az egy napon lezajló helyettesítések egy alkalomnak számítanak akkor is, ha az adott napon két órát helyettesítünk. Vagyis, ha valamelyik nap lenne két lyukasórája egy tanárnak, és arra a két órára beosztják helyettesíteni egy hiányzó kollégája helyére, azt csak egy alkalomnak veszik az elszámolásnál. Ez joggal háborít fel minden pedagógust. Aligha képzelhető el, hogy egy kőműves-segéd, egy pék, egy asztalos – vagy hogy stílszerűek legyünk: egy mezőgazdasági munkát vállaló napszámos – elfogadná, ha azt mondaná neki a főnöke, hogy „ugyan két órát dolgoztál, de csak ez csak egy alkalom volt, emiatt végső soron csak egy órányi bért kapsz és azt is csak a harmincadik ilyen alkalom utántól, mert addig ingyen dolgozol”.
Úgyszintén kritikával lehet illetni a sok értelmetlen adminisztrációt, a különböző jelentéseket, az önértékeléseket és egyéb „dokumentációt” meg „portfóliót”, amit ilyen-olyan (ál)indokokkal rendszeresen megíratnak velünk, elvéve ezzel az időt attól, hogy azzal foglalkozhassunk, ami a legfontosabb – a gyerekekkel –, vagy például előkészüljünk egy, a korábbinál színesebb, érdekesebb órára. Ami a legdühítőbb: ezeknek a dokumentumoknak egy része köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Egyetemi tanulmányaim személyes emléke, amikor a „portfólióhoz” kötelező volt leadni a „kompetencia-alapú óravázlatokat”. A kötelezően előírt formulák betartása miatt 8–10 oldal lett egyetlen óravázlat, amelyből hármat is tartalmaznia kellett aztán a végleges portfóliónak. Pedig nemcsak mi, hallgatók – akik közül többen a második diplománkra hajtva, már évek óta a pályán voltunk –, de egyetemi tanáraink is tudták: a valóságban egyszerűen megtarthatatlan egy olyan óra, ami a szóban forgó óratervben elő volt irányozva. S ha valaki esetleg arra gondolna, hogy ez csupán a főiskolai/egyetemi tanulmányok „szükséges rossz” velejárója, annak muszáj elmondani, hogy az időről-időre bekövetkező minősítési eljárások, valamint a szakfelügyeleti ellenőrzések hasonló körülmények között zajlanak…
Érzékelhető a kormányzati szándék az oktatás helyzetének javítására
Mindezek tények, amelyeket megerősíthet bármely pedagógustársam és utánakérdezhet minden kedves olvasó, akinek szűkebb vagy tágabb környezetében van gyakorló tanárember. Ezek után biztosan lesz, akinek csalódást okozok, amikor elmondom: nem vettem részt a január 31-i kétórás sztrájkban, és ha megvalósul, nem fogok részt venni a március közepére belengetett nagyobb léptékű munkabeszüntetésben sem.
Ennek oka a következő.
Néhány éve, de még a koronavírus megjelenése előtt egy orvosprofesszor barátomnál érdeklődtem, hogy nagy általánosságban miként látja az egészségügy helyzetét. Kifejtette, hogy bár nagyságrendekkel nem javult a helyzet, sőt, egyes területeken kétségbeejtő állapotokat is találni, ám mégsem vitatható el, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése, azaz 2010 óta legalább már a kormányzati szándék látszik arra nézvést, hogy javítsanak az egyébként áldatlan állapotokon. Majd fel is sorolt néhány konkrét dolgot, amellyel mindezt alátámasztotta, pedig akkor még nem is került sor az orvosok és a kórházi dolgozók – egyébként abszolút megérdemelt és szükséges – bérrendezésére.
Pontosan ugyanez a helyzet az oktatásban is. Ahogyan fentebb felsoroltam, akadnak területek, amelyeken változtatni kellene. Nemcsak a fizetésemelésről vagy a túlórák tisztességes kifizetéséről van szó, hanem a túlterheltségünk csökkentéséről is, amit az óraszámok esetleges csökkentésén túl az értelmetlen adminisztrációk eltörlésével kellene kezdeni. De egyszerűen nem korrektek és nem becsületesek az oktatás azon helyzetértékelései, amelyek csak a bírálatokat sorolják fel – legyenek azok akár egytől-egyig jogosak –, ám a sok-sok területen bekövetkező fejlődésről mélyen hallgatnak.
Márpedig jelentős előrelépések is történtek. Voltak köztük olyanok, amelyek harminc éves lemaradást igyekeztek orvosolni, és olyanok is, amelyek nélkül mára alighanem romba dőlt volna a magyar alapfokú oktatás. Vagyis egyértelműen látszik a kormányzat jószándéka az oktatás felemelésére, a gyermekek és a pedagógusok helyzetének javítására. A korrekt értékelés megköveteli, hogy kijelentsük: az oktatás területén 2010-ben olyan mélységekből kellett elindulni, hogy nem lehetett azonnali és látványos eredményeket várni. Az oktatást érintő kormányzati döntések többsége pedig – bár bevezetésük idején legtöbbjük hatalmas felháborodást váltott ki – igazolást nyert.
Az Orbán-kormány döntése értelmében immáron valamennyi magyar általános iskolás ingyen kapja a tankönyveket. Fotó: Árvay Károly/kormany.hu
Vidéki iskolák százait menthette meg a kormány az államosítással
Emlékezzünk például vissza, milyen elképesztő támadások érték az Orbán-kormányt, amikor a falusi általános iskolákat – amelyek fenntartói addig az adott kistelepülések önkormányzatai voltak – átvette az állam. Centralizációról és ki tudja még, mi mindenről beszéltek. Magam is falusi iskolában dolgozva, személyesen éltem át ezt a változást, és nem lehet eléggé hálásnak lennünk a kormánynak azért, amiért ezt meglépte. Amíg az iskola önkormányzati fenntartású volt, három vagy négy alkalommal is úgy jöttünk el nyári szünetre, hogy nem lehetett tudni: találkozunk-e még augusztus végén is, vagy megszűnik az intézmény. Arra is akadt példa, amikor a kölcsönös túlélés érdekében több településsel odébb lévő, nehezen megközelíthető intézménnyel merült fel a fúzió gondolata. Jó néhány olyan, kistelepülésen dolgozó kollégáról is tudtam, akikkel mindig csak szeptembertől júniusig kötött szerződést a fenntartó önkormányzat. Ezek a tanárkollégáim a két nyári hónapban kvázi munkanélküliek – és természetesen fizetés nélküliek – voltak, hiszen a fenntartó önkormányzatok így két hónapnyi összeggel csökkenteni tudták a pedagógusok éves bértömegét, és ez biztosította az intézmény életben tartását.
Amióta a Klebelsberg Intézményfenntartó Központon (KLIK) keresztül az állam működteti az iskolát, az állásunk biztos, az iskola létét, fennmaradását semmiféle veszély nem fenyegeti. Sőt, folyamatos és látványos fejlődés figyelhető meg az iskolaépületünk állaga tekintetében is. Ugyancsak növekszik az iskolai programok támogatása, beleértve a tanórán kívüli szervezések, a különféle tanulmányi kirándulások és a versenyszereplések finanszírozását is, amelyek költségét a KLIK-től megigényelheti és meg is kapja a tanintézmény.
Eszközfejlesztés, ingyenes tankönyvek, étkezési kedvezmények
Úgyszintén kiemelendő, hogy a tankerület – a lehetőségeihez mérten – időről-időre biztosít számunkra különböző infokommunikációs eszközöket, amelyekre, mint pedagógusok, ingyen tölthetünk le operációs rendszert és irodai programcsomagot. Vagyis jelentős segítséget kapunk az infokommunikációs technológia mindennapi alkalmazására, amelynek nélkülözhetetlenségét éppen a pandémia alatti digitális oktatási időszakok mutatták meg.
Bár csak részben kapcsolódik az oktatáshoz, mert legalább annyira szociális döntés is, de mégis kiemelendő, hogy immáron teljesen ingyenesen kapják meg a tankönyveket az általános iskolába járó gyermekek. Különösen a több gyermeket nevelő családok esetében jelent ez igen jelentős anyagi segítséget a tanévkezdés idején. Úgyszintén jelentős előrelépés történt a gyermekéhezés felszámolása terén azzal, hogy jelentősen bővült az ingyenesen vagy kedvezménnyel étkező gyermekek köre. Ráadásul a különféle élelmezési programok jóvoltából heti rendszerességgel jutnak friss gyümölcshöz, zöldséghez, százszázalékos gyümölcslevekhez és tejtermékekhez a gyermekek, javítva ezzel a vitaminbevitelüket, és elősegítve táplálkozásuk sokszínűségét.
Harminc éves késéssel jött az új NAT
Külön szót kell ejteni a 2020-tól bevezetett új Nemzeti Alaptanterv (NAT) létrejöttéről. Ahogyan az ország alaptörvényével, úgy a Nemzeti Alaptantervvel kapcsolatban is elmondható, hogy az elsők között kellett volna megváltoztatni a rendszerváltozás hajnalán. Azonnal le kellett volna számolni a bolsevista alapokon és szellemiségen nyugvó NAT-tal és megalkotni egy újat, egy markánsan nemzeti szellemiségű alaptantervet. Ez nem következett be, s bár kisebb toldozgatások-foltozgatások történtek rajta az idők során, az igazi, érdemi megújítás csak nemrégiben következett be. A legtöbb vitát a magyar és a történelem tantárgy kapcsán véghezvitt változtatások indukálták, ami jól mutatja, hogy továbbra is élénken él a bolsevista szemlélet a közoktatásban, és ennek a szemléletnek ádáz őrzői is vannak mind a mai napig.
Már önmagában az a tény, hogy létrejött az új NAT, mutatja az oktatás megújítása irányában meglévő kormányzati elkötelezettséget. El kell ugyanis mondani, hogy aki ma egy alaptantervet készít, eleve a darázsfészekbe nyúl, és szinte a lehetetlenre vállalkozik. Egyes tantárgyakból – például földrajz, történelem vagy biológia – ugyanis alapból alacsonyabb az óraszám a kívánatosnál, miközben a diákok már általános iskolás szinten is túlterheltek. Itt tehát már a kiinduláskor van egy olyan ellentmondás, amely áthidalhatatlan, hiszen nem lehet egyszerre növelni egyes tantárgyak óraszámait, és ezzel egyidejűleg csökkenteni a diákok össz-óraszámát. Vagyis az új NAT elkészítésekor választani kellett, hogy a diákok terheinek csökkentése, vagy a tantárgyi óraszámok növelése kerüljön előtérbe. A NAT készítői – megítélésem szerint helyesen – az előbbi mellett tették le a voksot. Ez azért jó döntés, mert a kevésbé leterhelt, ezáltal szellemileg frissebb, koncentráltabb gyermek nagyobb eséllyel fogja elsajátítani a szükséges tananyagot még akkor is, ha a kívánatosnál egyébként alacsonyabb az adott tantárgy óraszáma.
A nemzeti érzület zavar sokakat az új alaptantervben
A legtöbb támadást a magyar és a történelem tantárgyakra vonatkozó változtatások kapták. Minden támadás ellenére az új NAT úgy a magyar, mint a történelem tantárgy irányvonalában jelentős fejlődésen ment végre keresztül.
Történelemből végre jelentősebb súlyt kap a magyar történelem tanítása, sőt, kifejezetten megfogalmazott irányelv, hogy fokozottabb hangsúlyt kell helyezni a nemzeti érzületre való nevelésre. A magyar megmaradás szempontjából a pozitív nemzettudat kialakítása az előttünk álló évtizedek kihívásai közepette a legfontosabb dolgok egyike, amelyhez a tanárok – és azon belül is a történelemtanárok – nagyon sokat tehetnek hozzá. Nagyszerűnek kell értékelni azt, hogy mindez végre deklaráltan része lett a Nemzeti Alaptantervnek.
Magyarból a legtöbben Wass Albert és Nyirő József személyét kritizálták, egyes helyeken fasisztának bélyegezve az erdélyi magyar irodalom két, kimagasló alakját. Mivel a magyarság sorsát – benne a kisebbségi létbe kényszerült erdélyi magyarság megmaradásért folytatott küzdelmét, szenvedéseit – mélyrétegeiben is bemutató, színvonalas írói munkásságuk megkérdőjelezhetetlenné teszi az alaptantervbe kerülésüket, a bírálatot semmiképpen sem értékelhetjük szakmainak. Annak okát ott kell keresnünk, hogy a második világháború után szovjet támogatással hatalomra kerülő bolsevik/kommunista rendszerben ezek az írók az elhallgatás sorsára jutottak, műveik hozzáférhetetlenekké váltak. Bár a rendszerváltozás után immár legalább olvashatók lettek a Wass- és Nyirő-regények, ám az a szellemi kör, amely évtizedekig elhallgatta a két írót, most is jelen van a közéletünkben, és most is gyűlölettel átitatott félelemmel nézi ezen írók szerény térnyerését. Így tehát a Wass- és Nyirő-ellenes kirohanások mögött egyértelműen politikai-ideológiai okokat fedezhetünk fel. Ezen túllépve azonban feltétlenül örömmel tölthet el bennünket, hogy a két jeles író immár a tananyag része lett, szakmailag mindenképpen indokolt volt ez a lépés.
A jövőnk minősége és a magyar megmaradás múlik az oktatás színvonalán, és a nemzeti érzületén. Fotó: PS-archív
Az állami felelősségvállalás 2010 óta érzékelhető
Mindent egybevetve, általánosságban a következő mérleg vonható meg a pedagógusok helyzete és az alapfokú oktatás állapota tekintetében. A pedagógusok megbecsültsége továbbra sem éri el a kívánt szintet. Nemcsak anyagilag volna szükség előrelépésre, de csökkenteni kellene a tanárokra háruló terheket is, különösen azok értelmetlen, adminisztrációs részét. Rendkívül fontos volna, hogy egy pedagógus a munkaideje és energiája legnagyobb részét – sőt, optimális esetben egészét – közvetlenül a tanítványaira, illetve saját munkája színvonalának emelésére tudja fordítani. Erre az igény a pedagógus-társadalom túlnyomó többségében meglenne, de az egyéb teendők, valamint a sok esetben nehezen értelmezhető feladatok miatti leterheltség okán nem igazán tudjuk ezt a gyakorlatban megvalósítani.
Ugyanakkor mindezek ellenére is egyértelműen kijelenthető, hogy javult a pedagógusok és az iskolába járó diákok helyzete a mögöttünk hagyott kormányzati ciklusokban, és amint a fentebb írt példák mutatják, az oktatással kapcsolatos döntések kézzelfogható eredményeket is hoztak. Mivel az anyagi lehetőségek behatároltak, így nyilvánvaló, hogy nem lehet minden kulcsterületet egyszerre fejleszteni, ám a kormányzati szándékot látva joggal hihetünk abban, hogy a következő években további előrelépések történnek majd az oktatásban is.
Erre szükség is van, hiszen minden szegmensben van hová fejlődni, ám ezt semmiképpen nem hangulatkeltéssel, véletlenül (?) a választások előttre időzített sztrájkfenyegetéssel kell kieszközölni, mert így nehéz elhessegetni magunktól azt a gondolatot, hogy valójában nem az oktatás és a pedagógustársadalom helyzetének javítása a valódi cél, hanem a politikai hangulatkeltés… Erre semmi szükség, sokkal fontosabb a problémák felmutatása és a korrekt helyzetértékelés.
Ez esetben egyértelmű a kép. 2010-ben, hasonlóan szinte minden más területhez, az oktatásban is olyan mélyről kellett elindulni felfelé, ami szavakkal nehezen írható le. Nem vitatható, hogy ezen az úton a kormány elindította az oktatást is. Ezért, ha ezt vesszük alapul, illetve összevetjük egymással az oktatáshoz való 2010 előtti és 2010 utáni állami hozzáállást és felelősségvállalást, akkor egyetlen pillanatra sem lehet kérdés, hogy ebből a szempontból is a jelenlegi kormány újrázása a kívánatos.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Gáspár Anette
2022-02-09 at 21:31
Theo2022-02-07 at 01:10
.
“1. sztem manapsag nem a diakok tulterheltek, hanem a szereny kepessegu tanarok.”
.
Mesélek még, hátha olvasod és más is olvassa. A képesítés nélkül indult, műveletlen, kókler, kontraszelektált “pedagógusok” közül vannak, akik még ma is visszajárnak tanítani, legalább is napközibe.
.
Minden mindennel összefügg. Főleg a nevelési intézményekben, hiszen egymásra épülnek.
1. 90-ben beszéltem az egyik budai lakótelepen dolgozó óvónővel. Felháborodott, mert közölték velük, hogy vége a foglalkoztatásnak, nem kötelező sem mesélni, sem fejlesztő foglalkozásokat tartani, csak “legeltetni”. Ezt így jelentették ki nekik!
2. Mindegyik baloldali kormánynak (az Antallnak is) első dolga volt, hogy csökkentette a legfontosabb tárgyak óraszámait:
-magyar nyelv és irodalom,
-történelem,
-testnevelés,
-ének-zene
-rajz-művészetörténet.
.
A készségfejlesztéshez és általános műveltséghez nélkülözhetetlen rajz-és művészettörténet, technika-kézművesség órákat a félművelt, műveletlen és szakbarbár kollégák mindig is megvetették, nélkülözhetőnek ítélték, lenézték.
.
Utóbbiak óraszámainak a terhére vezették be a számítástechnika oktatást.
.
Csak az analfabéták és szakbarbárok hiszik, hogy a készségfejlesztő tárgyak fölöslegesek.
Fogalmuk nincs, hogy pl. a rajz órán tanult ismeretek és a geometriai ismeretek szervesen összefüggenek! A színelmélet alapjai, vagy a zeneelmélet alapjai milyen nagyon fontos készségeket fejlesztenek, melyek a reáltárgyak oktatásában is nélkülözhetetlenek!
.
Már a 70-es évek végén törölték a Kodály -módszert. A képesítés nélküliek -legalább 30-40% volt akkor a pályán-, nem is tanulták!
Már a 70-es évektől kezdték kivezetni a Kodály-módszer tanítását a felsőoktatásban.
.
1974-ben kijött egy teljes generáció a középiskolákból, akiket nem osztályoztak, csak nem felelt meg, megfelelt, jól megfelelt, kiválóan megfelelt minősítést kaptak. Egy egész generációt vettek fel buliból a felsőfokú iskolákba.
El akarták törölni teljesen a történelem érettségit is!
.
És 1990-től mint a sólyom, mikor vadászik, olyan zuhanórepülésbe kezdett az oktatási rendszer. TOTÁLIS KÁOSZ VOLT EGÉSZEN A MÁSODIK ORBÁN KORMÁNY ÁLTAL MEGKEZDETT ÁTSZERVEZÉSIG!
Theo
2022-02-07 at 01:10
Meg kell erteni, hogy az emberek a tanarok nagy reszet muveletlen, gyenge szaktudasu, jelentektelen egyenisegnek tartjak (es meg jo, ha nem gonosz). Es ezert sajnalja toluk mindenki a nagyobb fizetest.
Gaspar Anette leirta a legfontosabbakat, csak annyit tennek hozza, hogy
1. sztem manapsag nem a diakok tulterheltek, hanem a szereny kepessegu tanarok.
Ma jobb a kozlekedes, van internet es nem tudom milyen szamos uj tantargy lenne, melyek miatt annyival nagyobb a diakok terhe? Mi tomott buszokkal bumliztunk iskola utan edzesre, konyvtarba, a tanarok altal kitalalt specko tanszerekre vadaszni a fel varosban es tuleltuk. Sot sztem a mai napig tobbet tudunk, mint a legutobbi generaciok. Pedig sehol sem volt egy vacak interaktiv tabla se….
2. A tanarok pont ezzel az allando penzkovetelessel bizonyitjak szuklatokoruket. Fogalmuk sincs az aktualis tarsdalmi/ gazdasagi helyzetrol es arrol, hogy ahol tobb a fizetes, ott mennyivel tobb a munka is! Es nincs pofazas, vagy repulsz! Szakszervezet meg tulorapenz nyomokban se! Unnepnapokon is van munka, hivhat a fonok keso este is.. Ki lehet probalni!
3.Igenis lehet lexikalis tudast atadni erdekesen, ha valaki nagytudasu es figyelemre melto szemelyiseg. Az egy hulyeseg, hogy lexikalis tudas nem kell, az mindennek az alapja. Egyaltalan nem art az elmenek, ha eroltetik, csak kevesebbet kell TikTokozni, mindjart mindenre lesz ido. Minden targyat lehet olyan logikusan es erdekesen tanitani, hogy a lenyeg atmenjen, persze ehhez a tanarnak is kene azt ertenie. A jo tanar nyugodtan tanithat poroszosan is, nem kell mindenfele divatos csapatepito modszerekkel bohockodni az oran, nem ott van a lenyeg.
na4
2022-02-06 at 19:52
40+ év vörös pusztítás igen mély sebeket hagy, amiket nem lehet azonnal begyógyítani. Soha többet baloldalt!
Orientál
2022-02-06 at 18:18
Tüntetni készülő tanítók és tanárok menjenek el külföldre olyan oktatási intézményekbe ahol rengeteg a muszlim migráns ,maradjanak is ott ,vissza se jöjjenek ,még turistakánt sem. Bezzeg amikor Gyurcsányék meglopták csődbe hazudták az országot akkor ezek a balliberális zöld szakszervezetek örültek a rengeteg bajnak ,még Gyurcsányék által a népbe lövetésüknek is.
Rolo
2022-02-06 at 17:55
dr. Kolompár Genitália2022-02-06 at 16:09
10/10
Pandora
2022-02-06 at 17:28
Tisztelt Greg ! Egyetértéssel olvastam véleményét ! Megfejelve avval,hogy még nem hallottam a sztájkolóktól egy szót sem,hogy hogyan javítanának ők a munkájuk színvonalán ! Lehet,hogy kevés a bér,de nem egy esetben a teljesítmény is. Érettségizett felnőtteket tanítottam egy egyetemi kurzuson,akik nem tudtak jegyzetelni !!!!!! A tesztek kitöltésénél elkövetett” hejesíírási”hibákról nem is beszélek. Mit tanultak a gimnáziumban ? Tisztelet az elkötelezett és jól tanítóknak,de komolyabb szakfelügyeletet kell működtetni ! Az elérendő minőségi bérhrz ugyanis minőségi tanítás tartozik !
Rolo
2022-02-06 at 15:44
Ja igen…
És hogy ezt lássa valaki,nem kell fideszesnek lennie még csak orbán rajongónak sem…csak reálisan kel végig gondolni hogy mi is történik körülöttünk 😉
Rolo
2022-02-06 at 15:38
Javítás
Mutasd a listát mi készült el,fejlődött az országban 2010 ELŐTT
oshon
2022-02-06 at 15:28
A GDP alakulasa – https://www.ksh.hu/stadat_files/gdp/hu/gdp0004.html – epp mint az ARANYTARTALEKe , es minden tisztesseges magyar megelhetese ! Hajra Orban Viktor , Isten aldja !
Greg
2022-02-06 at 15:16
Elnézést kérek a figyelmetlenségem miatt a szövegben előforduló ismétlődésért…
Szőnyi János
2022-02-06 at 15:13
Jó volt olvasni írásodat amiből megtudtuk a múlt és jelen valóságot szinte részeire bontva.Ha a nemzeti kormány folytatni tudja munkáját további emelkedés várható az oktatás nevelés területén.
Greg
2022-02-06 at 15:13
Figyelemmel kísérve a pedagógusok helyzetéről folyó társadalmi vitát, a döntően politikai célú pedagógussztrájkot és az általa kiváltott reakciók tömegét, elkeserítő jelenségnek lehetünk tanui.
1. Az elégedetlenség döntő mértékben abból ered, hogy a pedagógusok jelentős része sajnos valójában álpedagógus, olyan átlagos szakmunkás, aki sokallja a munkát és kevesli a bért, könnyen hergelhető és túlteng az öntudata.
2. Ezek az álpedagógusok, akik az állandó összehasonlítgatásokkal mások zsebében kotorásznak, persze nem a mások munkáját, a munkaidejét, munkakörülményeit vagy a felelősségét irígylik, csak a keresetüket.
3. Ezek az álpedadógusok úgy gondolják, nekik lehet a saját fejük után menni, okosabbnak lenni mindenkinél, a szülői, tanulói bizalommal visszaélni, részrehajlónak lenni, az iskolában pofátlan módon politizálni, ideológiai és propaganda tevékenységet, “érzékenyítést” folytatni, a gyerekeket a szülői értékrend és elvárások ellen hangolni. Emellett lehet a munkahelyükön, a diákok előtt szidni a tananyagot, a tanmenetet, a módszertant, az oktatásirányítást, a kormányt, a zorbánt és bármit, amit csak nem szégyellnek. Regényt lehetne írni arról, amit ezek az álpedadógusok az oktatási intézményekben egészen az egyetemekig köztudottan művelnek! Ahogy büntetlenül tevékenykedve megrontják a közösségeket, lejáratják a tanári pálya hitelét és becsületét, szégyent hozva az egyre ritkábban fellelhető, tisztességes igazi pedagógus kollégákra és azok valódi értékteremtő, nevelő munkájára!
4. Az érvek, kritikák, véleménnyilvánítások döntő hányadában ezek a fentebb felsorolt problémák nem jelennek meg!
Vagyis odáig jutottunk, hogy manapság már ebben a körben is egyetlen dolog mozgat mindent. A PÉNZ!
Ezért tart a jelenkori “pedagógus” szakma ott, ahol tart.
Tisztelet, hála és köszönet minden régi, jelenkori és jövendőbeli, tisztességes és szorgalmas munkát végző, a Figyelemmel kísérve a pedagógusok helyzetéről folyó társadalmi vitát, a döntően politikai célú pedagógussztrájkot és az általa kiváltott reakciók tömegét, elkeserítő jelenségnek lehetünk tanui.
1. Az elégedetlenség döntő mértékben abból ered, hogy a pedagógusok jelentős része sajnos valójában álpedagógus, olyan átlagos szakmunkás, aki sokallja a munkát és kevesli a bért, könnyen hergelhető és túlteng az öntudata.
2. Ezek az álpedagógusok, akik az állandó összehasonlítgatásokkal mások zsebében kotorásznak, persze nem a mások munkáját, a munkaidejét, munkakörülményeit vagy a felelősségét irígylik, csak a keresetüket.
3. Ezek az álpedadógusok úgy gondolják, nekik lehet a saját fejük után menni, okosabbnak lenni mindenkinél, a szülői, tanulói bizalommal visszaélni, részrehajlónak lenni, az iskolában pofátlan módon politizálni, ideológiai és propaganda tevékenységet, “érzékenyítést” folytatni, a gyerekeket a szülői értékrend és elvárások ellen hangolni. Emellett lehet a munkahelyükön, a diákok előtt szidni a tananyagot, a tanmenetet, a módszertant, az oktatásirányítást, a kormányt, a zorbánt és bármit, amit csak nem szégyellnek. Regényt lehetne írni arról, amit ezek az álpedadógusok az oktatási intézményekben egészen az egyetemekig köztudottan művelnek! Ahogy büntetlenül tevékenykedve megrontják a közösségeket, lejáratják a tanári pálya hitelét és becsületét, szégyent hozva az egyre ritkábban fellelhető, tisztességes igazi pedagógus kollégákra és azok valódi értékteremtő, nevelő munkájára!
4. Az érvek, kritikák, véleménnyilvánítások döntő hányadában ezek a fentebb felsorolt problémák nem jelennek meg!
Vagyis odáig jutottunk, hogy manapság már ebben a körben is egyetlen dolog mozgat mindent: A PÉNZ!
Ezért tart a jelenkori “pedagógus” szakma ott, ahol tart.
Tisztelet és hálás köszönet minden múltbeli, jelenkori és jövőbeli, tisztességes, becsületes, szorgalommal és elhivatottan a gyerekekért, diákokért lelkiismeretesen dolgozó valódi pedagógusnak!!!
Sas
2022-02-06 at 13:46
Annak vége kell , hogy legyen–hogy—mindenre–amit a kormány tesz–itt rávakkantják, hogy–nemzeti érdek-legyen az bármennyire irracionális -pl. gyerekeknek tanítani a Gilgames eposzt-ahhoz ugyanis filozófiai szinten kell állni-vagy túlrészletezni a történelemoktatást ésszerű absztrakció nélkül.Az irodalomoktatást a jelennel kell kezdeni-mert könnyebben befogadható-a fizikát-kémiát ugyanakkor mindig összevonva-de a lényegre redukálva-a biológiát szintén a lényegre redukálva-a részletezés ráér egyetemi szinten-.ELÉG VOLT PL. ABBÓL, HOGY A 2 SZEKTA–JOBB-BAL-MINDIG-MINDENBEN-HA-KELL-HA NEM KELL-OPPONÁLJA EGYMÁST-PRAGMATIKUSAN KELL GONDOLKODNI. VÉGET kell vetni a népi-urbánus elmebajnak-ha libsi túlságosan is decentralizál, illetve túl engedékeny-akkor jön a konzervatív reakció-és túlcentralzál-és agyonterhel-és ez mindenben így történik-a 2 oldal mechanikusan opponál.Erre a legelborzasztóbb példa akülpolitika-itt a kormány ésszerű-erre a másik brancs -csak, úgy-betámadja-nagyon elég volt már ebből-az agyatlan opponálásokból.
Sas
2022-02-06 at 13:23
A NEMZETI ÉRDEKET NEGLIGÁLJA PL. A FOCI JELENLEGI PÉNZELÉSE-SÉRTI A NEMZETI ÉRDEKET , MERT NEM PRAGMATIKUS-CSAK A POLITIKAI FESZŰLTSÉGET NÖVELI-ÉS SZINTÉN NEMZETELLENES A PEDAGÓGUSOK ALULFIZETÉSE-A TANULÓK TULTERHELÉSE-MINDEN NEMZETELLENES, AMI OSTOBA, ÉS AZ ELLENZÉKNEK AD TÁMADÁSI LEHETŐSÉGET.AZ EGYÜGYŰ DALOCSKA IS NEMZETELLENES-MERT AZT A BENYOMÁST KELLTI, HOGY A Fidesz együgyű.Az is nemzetellenes, hogy 12 év eltelvével -ez volt az első -amúgy visszafogott-kormánykritika-a kormánypárti kritikátlanság nemzetellenes-mert nem pragmatikus.Szembe megy a nemzeti érdekkel a kormány istenítése-mert az ellenzéket erősíti.Ezzel szemben minden differenciált kormánykritika megfelel a nemzeti érdeknek.
Sas
2022-02-06 at 13:13
Jó-akkor most van itt az ideje annak, hogy ELTÁVOLÍTSÁK INNEN EZT A PRIMITÍV ÖRJÖNGŐT-OSHON- A KORMÁNYPÁRT ÉRDEKÉBEN.-Ez politikai pragmatizmus. Egyébként ha nem teszik meg, az politikai idiotizmus.Aztán ideje kiegyensúlyozottan kampányolni-az együgyű mulatóst mellőzni-visszafogni a primitív szimpatizánsokat-valamint csökkenteni a tanulók terheit-ésszerűen-.PÉNZT KELL ELVONNI A FOCITÓL.ÉLETÖSZTÖN MIATT. UGYANIS CSAK A POLITIKAI FESZT . NÖVELI.
oshon
2022-02-06 at 12:55
Halod te budos magyargyulolo , a fajtad szalonkepeseinek koszonhetjuk TRIANONT is es azt is ami minapig tortenik Magyarorszagon (oktatasban inkluzive!) a budos ballib vezette pusztito vandalbanda “tevekenysege” miatt , hozzad hasonloak torzitanak naponta “piciket” itt-ott , csak azert hogy gyalazzatok a magyart , hogy pusztitani tudjatok nemzetunket – VERSZIVOK !!! … NEM vagy te sem MAGYAR csak egy senkihazi magyarul beszelo magyargyulolo – fuuujjj a budosbe !
oshon
2022-02-06 at 11:54
dr. Kolompár Genitália – Pontosan ! Persze hogy fizetes kicsi … “rendkivul” , + “napszamosok” , + nem ez , + nem az , DE : tessek ahhoz az allapothoz viszonyitani amikor “Amíg az iskola önkormányzati fenntartású volt, három vagy négy alkalommal is úgy jöttünk el nyári szünetre, hogy nem lehetett tudni: találkozunk-e még augusztus végén is, vagy megszűnik az intézmény…. Jó néhány olyan, kistelepülésen dolgozó kollégáról is tudtam, akikkel mindig csak szeptembertől júniusig kötött szerződést a fenntartó önkormányzat PONT” NAMARmost sokkal jobb minap , az Orban kormanyzasa alatt tanarnak is lenni – MINDENKEPPEN JOBB es erthetetlen miert nem alltak ki tanakok NYILVANOSAN a budos magyargyulolo szarkavaro “SRAJKolok” ellen , mondjuk mint okosabb retege a tarsagdalomnak tudniuk kellene hogy honnan “cibalta” ki Orban Viktor az orszagunkat , meg hogy elobb a gazdasagot kellett talpra allitani hogy termelokepes legyen , es aztan johetnek a “nemzetszolgak” beremeleses megbecsulesek is (!) – persze HOGY , mi szulok sem vagyunk butak , elegen … En peldaul igy dolgozom naponta a legjobbat nyujtva , a legjobbat hogy “verni” tudjam vetelytarsaimat naponta , VERNI , mert ha nem , ok vernek engem – szoval nagyon nagy stresszben dolgozok naponta !!! Hetfo-pentek : reggel 5-tol este 9-ig , szombaton reggel 6 – 6.30-tol , este 6-ig !!! Azt birom allitani hogy ha barki , tanar vagy oktato (Kolozsvaron a gyerekem iskolajaban 2 – 3 pelda van ra !) ugy vegezne munkajat mint sajat magam teszem , a diakjai legalabb 70%-a “OLIMPIKON” lenne !!! Kerem szepen legyenek elismeroek , Orban Viktor az oktatast is az orrig ero szarbol huzta ki … elismeroek + “termekenyek” IS … lassunk legalabb szelid hazafias fiatalokat … pici ertelemmel feltoltve … “olimpikonokrol” nem is beszelek – hajraaaaaaa OKTATOK !
dr. Kolompár Genitália
2022-02-06 at 11:23
Sajnos nem lehet a “pedegógusokat” egyforma mércével mérni. Vannak elhivatott, lelkiismeretes, a mukaidejükön túl is a gyermekek fejlődését segítő igazi tanárok és tanítók. Ők vannak kevesebben- főleg a nagyvárosokban hiányoznak. Ők minden megbecsülést megérdemelnének, így a jóval magasabb fizetést is. Sajnos mára a “pedagógus társadalom” nagyobbik része a legális munkakerülő kategóriába tartozik. Tessék-lássék végzik a munkájukat, és a saját flusztráltságuknak és előítéleteinek megfelelően bánnak a gyerekekkel. A napi 4-6 leadott 45 perces óráktól meg akarnak szakadni, és állandóan arra hivatkoznak, hogy mennyit kell készülni a következő órákra. Az én közelebbi ismeretségemben is vannak ilyenek. Na, amíg ezektől a potyutasoktól nem szanbadulunk meg, addig kérem hogy a jelenben ne nevezze senki hivatásnak azt, amit ezek művelnek.
Sajnos a kórházi dolgozók között ugyanez a helyzet. Sokan a lelküket is kihajtják a betegért, de a többieknek csak nyűg, és utálni való a beteg ember.
Fizetésemeléstől egyikből sem lesz becsületes ember, legfeljebb elégedettebb, és mégnagyobb pofájú. Az hazudik aki arra hivatkozik, hogy a többség az alacsony fizetés miatt végzi minősíthetetlenül a munkáját. Nagyon gyors tisztogatás kellene a pedagógusok között,(is) és csak azután emelni a fizetéseket.
neszti
2022-02-06 at 11:02
Szerintem is borzasztó lehet az a tanár, aki az órán a lexikális tudást “nyomja a gyerekekbe” és ettől unalmasak az órái.
És valóban, lexikális tudás hiányában könnyű megvezetni az embereket.
Zolee
2022-02-06 at 10:07
A nemzeti érzületről és az oktatásról: én a történelmet még a rendszerváltozás előtt kezdtem el tanulni, de soha nem éreztem azt, hogy hiányzott volna a “nemzeti érzület” a történelemoktatásból. Persze a 19-20. század történelmében ott volt az osztályharc kidomborítása, meg a Tanácsköztársaság és nagy Szovjetunió által hazánk felszabadítása, de a tanáraink is kellő iróniával kezelték ezeket a témákat. Mindannyian büszkék voltunk Hunyadi Jánosra és senki nem volt az osztályból aki nem tudta volna már 2. osztályos korunkban, hogy mire emlékeztet minket a déli harangszó, és mit ünneplünk március 15-én.
Visszakanyarodva, mivel gyermekeim révén van némi rálátásom a mai tankönyvekre egy kis kitekintés a NAT által engedélyezett történelem tankönyvre: az őskort a szerzők nemes egyszerűséggel kihagyták. Hirtelen ugrással az ókori Egyiptomba érkezünk, majd innen egy bakugrással az ókori Görögországban kalandozunk. De csak rövid ideig, mert máris a a pun háborúkat elemzi a tankönyv, de csak rövid ideig, mert hirtelen visszakanyarodik Nagy Sándorhoz. Igen a perzsák, sumérok, az ókori Kína kimaradtak… Röviden egy borzalom az egész, a tanárok pedig szenvednek hogy lehet ezt a gyerekeknek megtanítani.
A többi tantárgyról: kompetenciafejlesztés helyett továbbra is a lexikális tudást nyomják a gyerekekbe, ami azt eredményezi, hogy unják az órákat, és az oktatás leragadt egy 30 évvel ezelőtti szinten. Minden tiszteletem a pedagógusoké akik képesek ebben a csodás környezetben úgy tanítani, hogy a gyerekek élvezik az órákat.
Fehérlófia
2022-02-06 at 09:32
A 2021-22-es tanévben a pedagógusoknak 186 munkanapon kell bemenniük dolgozni a munkahelyükre ahol átlagosan heti 22-26 órát tanítanak. Mindenki más, aki dolgozik 257 munkanapon, heti 40 óraban teszi ezt. Gondolkodjanak el ezen is kedves pedagógusok! A fennmaradó 71 napra is kapnak fizetést ugye?
neszti
2022-02-06 at 09:17
A baloldal 15 000 pedagógust rúgott ki, amikor több mint 300 iskolát zártak be, amikor elvették a 13. havi fizetésüket, amikor a fizetésük fele annyit ért, mint ma, akkor a “független szakszervezetek” csendben voltak.
Ki ne emlékezne a mutyi digitális táblák korára, mikor az iskolák lepukkant épületeibe szánták azokat.
lyukas zokni
2022-02-06 at 09:13
ts, vetítsd már le, szerinted mennyi a pedagógus alapbér?:)
Gáspár Anette
2022-02-06 at 09:08
A végkövetkeztetés egyértelmű.
Az viszont kérdéses, hogy azok a pedagógusok, akik az utóbbi 12 évben végeztek, mit tudnak arról, hogy honnan indultunk, s hova érkeztünk?
A dolgozatot író érinti a vidéki iskolabezárásokat, mindenre részletre nem terjedhet ki.
1
Például arra, hogy miért kellett központosítani az iskolák fenntartását és egyéni gazdálkodását.
Például: az önkormányzati fenntartású iskolák éves költségvetése adott volt. Ha az igazgató nem költötte el a teljes összeget, mert takarékos volt, akkor a következő évben a csökkentett összegre állították be.
Ezért általános volt, hogy ha kellett, ha nem, az évi
keretet kimerítették.
2.
Hogy milyen támogatásokat, plusz keretet, pályázat útján kapott pénzt az iskola, az az adott önkormányzat képviselőivel kialakított kapcsolatain is múlott. Helyi képviselő részvétele az iskola sportrendezvényén, bujtatott kampány események (pl a szadeszes aszfaltkertész Bálint gazda iskolákban tartott virágvásárt és bemutatókat, véletlenül kampány idején);
Ezen múlhatott az igazgató megbízásának a hosszabbítása is.
3.
Tankönyv biznisz.
Az SZDSZ elnökének testvére nevéhez fűződik a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizálása. Sorra alapították a klf. tankönyvkiadót mások is. Szakmányban gyártották a gagyi tankönyv családokat. A törvény alspján minden pedagógus azt a tankönyvcsaládot választotta, amelyiket akarta. Így nem volt arra garancia, hogy fölmenő rendszerben és évfolyamon belül azonos szinten, azonos tartalommal, időben is haladjanak. Szó szerint káosz volt és hatalmas üzlet. A könyveket minden évben átszerkesztették, hogy ne tudja a következő évfolyam használni; a silány kivitelezés miatt két hónap múlva lapjaira hullott. Némelyik kiadvány nyelvi szintje botrányos volt.
4.
Az önkormányzatokat a Horn-Medgyess-Gyurcsány-Bajnai kormányok kivéreztették. Első volt mindenütt a bezárás-összevonás. 2010-ig pedagógusok tízezreit rúgták ki, mentek versenyszférába, mentek külföldre. Mert itthon 10%-on fölül volt a munkanélküliség.
.
Vidéken iskolájat vontak össze, átírták a körzethatárokat, 10-20 km-re irányították a diákokat a lakhelyüktől. Párhuzamosan megszüntettek, ritkítottak helyközi járatokat!
Benne volt a falvak kiürítése programban, hogy költözzenek el a gyerekesek, a fiatalok!
5.
Valamit mindenki elfelejt, vagy egyáltalán nem tud róla.
1990-ben kijelentették, hogy kitört a tanári szabadság. A tanár dönti el, higy mit és mennyit tanít egy tárgyon belül. Főleg magyar és történelem.
Új tanterv még nem volt. De volt egy súlyos örökség! A 70-es évek elejétől a tanító és tanár hiányt képesítés nélküliekkel oldották meg. Így, akit az eredményei miatt nem vették fel sehova, elment érettségivel képesítés nélküli napközisnek. Közben simán felvették a főiskolára, s első évesként már bedobták tanítani.
Nem volt alkalmassági, gagyi felvételi volt. A barátnőm a haját tépte, mert a tárgyragot két t-vel író félanalfabétákat is fel kellett venniük. Műveletlen, képzetlen alakok tömege a pályán.
Ők az utóbbi években mentek nyugdíjba.
.
A NAT körüli káoszról még nem is beszéltem. Hogy hány váktozatot torpedózitt meg az SZDSZ, hogy a végén Mádl odacsapott, és egy több sebből vérző valamit vert át, mert valamiből végre tanítani kellett.
.
90-től szétverték a szakfelügyeletet. Helyette szaktanácsadók boltak mellékfoglalkozásban, jogosítványok nélkül, jelkéoes oraszámért, fillérekért. Úgy halászták őket össze. És kiket ambicionált? Többségükben a volt képesítés nélkülieket!
.
És akkor nézzük innen a KLIK-et, a központosítást, a portfóliót, a szakfelügyeletet, a tankönyvkiadást, az óravázlatot, stb., stb.
(Az elütésekért bocsánat, telefonról nehéz követni és korrigálni.)
TS
2022-02-06 at 09:04
A bér kérdésén kívül még alapvetőbb lett volna, ha emberként beszélnek a pedagógusokkal. Nem mint cselédekkel, napszámosokkal. De íme itt is, a sok újdondász bértollnok meg hozzászóló, mint hazaárulókról, országvesztőkről írt a pedagógusokról. De még ez is érthető, hiszen ez egy újságféle, a hozzászóló meg azt ír, amit akar.
De! Hogyan is volt a minimálbérhez való viszony? Egyszer követte a minimálbér emelését az indexálás. Hipp-hopp, eltűnt ez a dolog. Hogyan is tűnt el? Tárgyaltak a tanárokkal, legalább megbeszélték, hogy:
„ Tisztelt pedagógusok, ezt elszámoltuk, mert nem gondoltuk, hogy ilyen mértékben kell majd emelni a versenyszféra miatt (hál’Istennek!) a minimálbért, ezért:
– legyetek türelemmel, mert nemsokára (ennek 8 éve) visszatérünk ehhez e rendszerhez
– ha nem is a teljes, de valamilyen összeggel indexálunk”.
„Ezeken felül közöljük veletek, hogy nem kaptok semmilyen pluszjuttatást, amit szinte minden munkavállaló megkap valamilyen formában.” (Ehhez azért hozzátenném, hogy nem teljesen igaz, mert ingyen mentünk be a Cezanne és kora című kiállításra, aminek örültünk, még jobban örültünk volna, hogy ha a megbecsült munkánkhoz méltó bérből kifizethettük volna a teljes árú belépőt).
Volt ilyen? Nem volt. Partnernek tekintették a pedagógusokat? Nem tekintették.
Nem tette lehetővé az ország ereje? Tárgyaltak erről a kormány részéről a pedagógusokkal? Nem. Immár sokadik éve harsognak a sajtóban a hírek: „az ország gazdasági teljesítőképessége megengedi, hogy!” – millióknak csurranjon-cseppenjen, de nem a tanároknak, a minimálbérhez való igazítás, pláne visszamenőleg, nincs napirenden. Szóval ebből sokaknak elege van!
TS
2022-02-06 at 09:03
Nanabush, hülyeségeket írsz, hazudsz! Egyszerűen ennyi! Ugyan nézd már meg a pedagógus-bértáblát, látszik, hogy joggal haragszol a rossz tanítóidra (vagy haragudj inkább a restségedre!), mert sem a számokat nem ismered, olvasni sem tudsz. Ugyanez igaz lyukas zoknira is.
bl
2022-02-06 at 09:03
1. Amikor a Postán elkezdték bevezetni az informatikai rendszereket, kérdezem a postáskisasszonyt: Jobb lett? A válasz: Sokkal rosszabb, kétszer annyit adminisztrálok, mint régen. Az adminisztrációval bárkit “meg lehet ölni” és az infós rendszerek sajátossága, hogy csak fújódnak, fújódnak(egyre több adat van bennük), és semmi értelme sincs az egésznek.
2. Valamikor a vasúti állomásfőnök az állomás korlátlan ura volt. Ellenőrizték, de korlátlanul rendelkezett az állomás felett. Az önállóság, az önálló döntés kulcskérdés az oktatásban.
3. Valamikor az egyházi iskolák azért utasították el az állam pénzét, mert azt mondták aki pénzt ad, az előbb-utóbb abba is bele fog szólni, hogy mit tanítsunk. Ma pedig ott tartunk, hogy már a setétződek és az lmbtq lobbi is beleszól abba, hogy mit tanítsanak a gyereknek. Elfoglalják a szélsőséges ideológiák az iskolákat.
4. A gyereknek rengeteg gyakorlati tapasztalatra és közösségi létre van szüksége, az elméleti oktatás csak a “sapka” az előző kettőn.
5. A modern kor nem kedvez az oktatásnak, a liberalizmus a tanítás kudarcához fog vezetni. A szülő a tanárt okolja, a tanár a szülőt és azt államot, azaz mindig a másik a hibás. Eltűnik a lelkiismeretes (keresztény) viselkedés.
stbstbstb
neszti
2022-02-06 at 09:02
Amikor a baloldal 15 000 pedagógust rúgott ki, amikor több mint 300 iskolát zártak be, amikor elvették a 13. havi fizetésüket, amikor a fizetésük fele annyit ért, mint ma, akkor csendben voltak.
Ki ne emlékezne a mutyi digitális táblákra, mikor romos épületben kellett tanulni.
lyukas zokni
2022-02-06 at 08:57
Nanabush, így van, a 15%szja-t nem vonják le 25 év alatt, ami 300 ezernél 45 ezer Ft nettó, tehát egy ilyen kezdőbér nettó 250 ezer körül mozog. heti 5 munkanappal, hétköznap, évi 3-4 hónap nem tanítással.
Nanabush
2022-02-06 at 08:45
2022 van. 2022-ben a kezdő tanár bére 312 000huf bruttó, ami KEDVEZMÉNYEK NÉLKÜL 207 000nettó. Azonban a kezdő tanár általában 23-24 éves, tehát ki tudja használni a 25 év alattiak adómentességét, tehát csak TB-t fizet. Mennyi is ma a TB? Nem mondom, hogy az így kijövő durván 250 000huf túl sok lenne, de NEM az a 124 vagy mi, amivel itt házalsz. Forrás: HR Portál https://www.hrportal.hu/hr/pedagogus-bertabla-2022-20220109.html
halo ila
2022-02-06 at 08:43
Nehéz megszólalni, amikor végigolvassa valaki ezt a tanártól eredő, hiteles írást… Jól átgondolt a jelen pedagógusainak helyzetéről a legutóbbi ál-“sztrájk” kapcsán. Elég közelinek mondható érintettségem mégis egy következtetésre késztet: szomorú, hogy a pedagógusok méltó anyagi megbecsülése idáig húzódhatott. Persze hogy nem az utóbbi 12 év sara ez, ám ha látjuk az ország fölemelkedését, előre mutató sikereit, a fegyveres erők, az orvosok magasabb anyagi helyzetére tett lépések fontosságát, nos, akkor a gyermekeinket nemzeti önbecsülésre, tisztességre, tudásra oktató gárda, a pedagógusok dotálása épp ennyire fontosnak kell lennie. Rajtuk most a sor, és mindent kissé odébb téve, tessék tisztességes megélhetést és önbecsülést is adni nekik. Ezt a véleményt szívem szerint első sorban Orbán Viktor Miniszterelnök úr figyelmébe ajánlom remélve a gyors intézkedését.
Gullwing
2022-02-06 at 08:16
Nem túlterheltek: 54 nap szabadságuk van az évben, és ritkán dolgoznak napi 8 órát.
Angie
2022-02-06 at 07:57
Még annyit tennék hozzá az írásomhoz, hogy ez a járvány jóval nagyobb válságot hozott létre, mint a 2008- as válság volt. Mégis a válságok kezelése között hatalmas különbségek vannak. 2008-ban azt hallottuk Gyurcsánytól, hogy “Válság van, nem tudunk mit tenni!”. Majd jöttek az elbocsátások, fizetés megvonások, adóemelések, megszorítások. Most viszont egy jóval nagyobb válság idején ez a kormány éjt-nappallá téve dolgozik fáradhatatlanul, adókat csökkent, béreket emel, fejleszt, munkahelyet teremt. Azt lehet mondani, hogy az emberek nagyobb része meg sem érezte a válságot. Persze tudom, hogy mindig akadnak kivételek, de a többségnek ezt sikerült átvészelni.
rafael
2022-02-06 at 07:52
Már felvidéki paraméter.sk án is megint megjelent a széky Jancsi és köpködi a magyar kormányt és egy ilyen lökött ír az észről aki azt se tudja hogy mi az
Angie
2022-02-06 at 07:42
Ez egy nagyon jó cikk! Sokszor szoktam én is azt mondani, hogy senki nem az első fizetéséből teremtette meg a lakást, kocsit, nyaralót, stb. Ez a kormány tényleg törekszik. Akkorát fejlesztettek az egész országon, hogy az csodával határos! Rengeteget dolgoznak, aminek jelentős látszata is van. Szerintem ezt egyre többen látják így, kivéve az Orbán fóbiások, akiknek mindegy mit csinál ez a kormány, soha semmi nem jó. De ezeknek az embereknek nem is az Orbán Viktorral, hanem elsősorban saját magukkal van bajuk, csak jobb ezt másra kenni.
Én nagyon remélem, hogy a választásoknál az emberek tudnak józanul gondolkodni és látják mi történt az elmúlt 30 évben.
Tomi
2022-02-06 at 07:35
Bútorasztalosnak lenni szakma, Pedagógusnak hivatás. Lehet választani. Azon is el kéne gondolkodni, a tanárok miért tűrik meg maguk között a PDSZ, PSZ nevű, jobbára a kommunista rendszerből itt maradt politikai uszítókat…
TS
2022-02-06 at 07:33
Mi van itt? Megváltozott a direktíva? Pár napja Bencsik is elismerte, hogy a tanárok nem mind gazemberek, és igazuk van abban, amiért sztrájkoltak. Persze hozzátette, miért pont most? Igaz, épp hétszer kellett volna indexálni a minimálbérhez viszonyítva a béralapot. Tehát elmaradt 7 (hét) országos sztrájk.