Nemzetbiztonsági kockázat és nemzeti minimum

A weimari köztársaságra egyszerre jelentettek veszélyt a nácik és a kommunisták. Időnként hallgatólagosan összefogva pusztították az éppen demokráciává vált Németország intézményrendszereit, formálódó politikai életét, amelyek szétveréséért persze a centrum és a jobboldal pártjai is sokat tettek. A formális politikai rendszer ellenségei pontosan olyan veszélyesek az államra – akkor különösen, ha az demokrácia –, mint azok, amelyek magának az államalkotó nemzetnek az ellenfelei. Sokszor nem is lehet közöttük különbséget tenni. Manapság minden demokrácia weimarizálódik, csak a nácikat liberálisoknak és zöldeknek hívják, és nem a nemzeti, hanem a globális tőke szolgái, illetve szinte sehol sincs erős jobboldal. Magyarország pont ezért különleges, mert itt erős demokratikus jobboldal van, és a nácik és a liberálisok sokkal nehezebben találtak egymásra, mint nyugaton.

Magyarország olyan demokrácia, amelynek csak egy demokratikus szabályát fogadja el a náci és a liberális ellenzék, azt, hogy négyévente országgyűlési választások vannak, amelyet az ellenzék, sőt, akár a kormánypárt is megnyerhet. Különösen annak a fényében igaz ez, hogy a baloldal ellenzékként 2002-ben nyerni tudott, 2006-ban pedig a balliberálisoknak újrázni is sikerült. És persze a parlamenti választásokon megfelelően szereplő ellenzéki pártok az állami támogatást is elfogadják. De ennek ellenére nem tartják demokráciának és jogállamnak a rendszert, amelynek a pénzén részben élnek és ahol teljesen szabadon politizálnak.

A liberális–náci koalíció még azt a logikai ellentmondást is megengedi magának – gyakran még egy mondaton belül is –, hogy a közhatalom jelenlegi birtokosait a választások elcsalásával vádolja, miközben a választási győzelme utáni bosszúhadjáratát részletezi. Tulajdonképpen egyetlen kérdésben létezik nemzeti minimum ma Magyarországon, és az a négyévenkénti országgyűlési választások megtartása. Az eredményének elfogadása tekintetében sincs már közmegegyezés; a liberális–náci koalíció csak akkor tartja tisztességesnek a választásokat, ha azt ő nyeri meg. Nem vagyunk messze attól, hogy az ellenzék teljesen komolyan azt állítsa, 2019-ben a Fidesz csak azért engedte nyerni Budapesten az ellenzéket és annak teljesen alkalmatlan főpolgármester-jelöltjét, hogy 2022-ben Budapest vezetetlenségével és az ott folyó korrupcióval kampányoljon. Nagyon nehéz úgy demokráciát működtetni, hogy a “baloldali” ellenzék nemcsak a nemzeti minimumon belüli jobb kormányzásával kampányol, hanem teljes rendszerváltással, elitcserével, a jobboldal kriminalizálásával, illetve az ország szuverenitásának teljes újrafogalmazásával is. 

A magyarországi ellenzék teljesen kilépett a rendszerváltás eredeti nemzeti minimumából, igazság szerint visszalépett az 1848 utáni labanc felfogáshoz: teljesen külföldi, nyugati, tulajdonképpen német irányítás alá akarja helyezni az országot. A helyzetet sokkal speciálisabbá teszi a szabadságharc utáni helyzethez képest, hogy jelenleg Németország is éppen átalakul, új vallást vesz fel, elveszíti német jellegét és ugyanarra a primitív amerikai kultúrszemétre cseréli a kultúráját, mint amit az amerikaiak a világ bármely másik részén is el akarnak adni. A német nemzetállam – ahogy a francia, az osztrák, az olasz – éppen eltűnőben van. Helyüket zömében multinacionális techcégek veszik át, a “nemzetállamok” vezetői már tulajdonképpen az ő alkalmazottaik. Persze ez sokkal bonyolultabb is: ez az irányítás, ez az alkalmazottság nemcsak a közvetlen parancsokon keresztül valósul meg, hanem azon az agymosáson keresztül is, amit az európai és amerikai emberek körül kialakult technoszféra különösen a harminc év alattiak esetében képes elérni.

A magyar ellenzék látványos “európaisága”, vagyis az, hogy nyíltan európai pártok helyi lerakataiként funkcionálnak és az éppen aktuális “európai minimumot” akarják ráerőszakolni Magyarországra, korjelenség, más országokban is sok hasonló párt található. Ezek az emberek nem magyarok történelmi értelemben sem, ahogy pszichológiailag sem. Egyszerűen csak beszélik a magyar nyelvet, némelyik itt is született és némelyik felmenője talán még magyarnak is vallotta magát. Magyar állampolgárságuk véletlenek következménye, nem hiányozna nekik, ugyanezt a politikai feladatot Bulgáriától Hollandiáig bárhol el tudnák végezni “Európa” üdvére. Minden európai ország tele van ilyen politikusokkal, akiknek nincs nemzetisége. A magyarországiak csak abban különböznek az összes többitől, hogy olyan nemzeti értékeket is gyalázhattak már 30 évvel ezelőtt is, ami akkor nyugaton még tabunak számított. Ma azonban már Németországban is 3–4 SZDSZ-jellegű párt van, az új kormánykoalíciót is három ilyen alkotja. A nyugat utolérte az SZDSZ-t; eldönthetetlen, hogy mi a nyugat előtt vagy mögött járunk-e ebben az ügyben, ahogy az is, hogy az országaik – velünk ellentétben – túlélik-e az ilyen mértékű destrukciót.

Ha az ellenzék többséget szerez 2022-ben, Magyarország a jelenlegi formájában elvész. Egyszerre lesz gyarmata az EU-nak és több tucatnyi nagyvállalatnak. Nem lesznek többé szabad választások, és a népességcsere 20–25 év alatt nyomtalanul eltüntet bennünket a Kárpát-medencéből. Ezt pontosan tudja az összes ellenzéki politikus is, csak nem tartja problémának, sőt, ezt tekinti fő céljának. Azért hallgatnak róla csak, mert tudják: a saját szavazóik egy része is megriadna egy ilyen jövőtől. Számunkra ez a szó legszorosabb értelmében nemzetbiztonsági kérdés, az ő számukra még állambiztonsági sem. Nem akarják, hogy bármilyen igazán szuverén állam létezzen a mai Magyarország helyén. Csak rajtunk múlik, hogy meg tudjuk-e értetni a magyar választópolgárok többségével – minden külföldi, titkosszolgálati és technológiai beavatkozás ellenére –, hogy mivel jár egy ellenzéki választási győzelem. Többek között például az utolsó nemzeti minimum eltűnésével, ugyanis ezek soha többé nem fognak szabad választásokat rendezni itt nekünk. A nácik, a kommunisták, mai nevükön a liberálisok ugyanis nem rendeznek választásokat, hiszen azon veszíthetnének is. Szerencsénk, hogy 2010-ben még nem voltak a nyugatiak teljesen megőrülve és a közösségi média néven ismert technológia nem uralta ennyire a világot, mint most. Tudnunk kell, hogy ha a jelenlegi technológiai helyzet fennállt volna 2010-ben, a jobboldal akkor nem nyerte volna meg a választásokat. Demokrataként nem kell feltétlenül naivnak lennünk, csak tudomásul kell vennünk, hogy kikkel van dolgunk. Nácikkal, kommunistákkal, liberálisokkal.

Elképesztő módon fognak hazudni a kampányban és nem fogják megmondani a szavazóiknak, a sajátjaiknak sem, hogy a teljes eddigi életüket fel fogják forgatni, ha nyernek. Ez utóbbit nekünk kell elmondani mindenkinek; minden jobboldali szavazónak sokkal nagyobb felelőssége lesz ebben a kampányban, mint amilyen valaha is volt. Az ellenzék szavazói nem tudják, mire is szavaznak valójában – ez a mi nagy esélyünk. Minden beszélgetésnek erről kell szólnia, hogy ez a szavazás Magyarország megszüntetéséről is szól.

Vezető kép: MTI/Rosta Tibor