Népszabadság: érthetetlen, miért kellett eladni a keszthelyi kikötőt
Feltűnően kedvezményesnek tűnő bérleti kondíció és több ellentmondás teszi figyelemre méltóvá azt az üzletet, amelyet a Tiborcz István egyik cégének résztulajdonában álló társaság kötött a keszthelyi önkormányzattal és a Balatoni Hajózási Zrt.-vel. A cég érdekeltségébe került, kétszáz hajó befogadására alkalmas kikötő épületeit megvették, a 7600 négyzetméteres telket pedig havi 300 ezer forintért bérlik – írja a Népszabadság.
Az Átlátszó munkatársai derítettek fényt arra, hogy a múlt év végén Orbán Viktor miniszterelnök veje, Tiborcz István egyik cégének résztulajdonában lévő Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. érdekeltségébe került a keszthelyi Phoenix vitorláskikötő. Az üzletet decemberben kötötték meg, amikor a projektcég megvásárolta a keszthelyi kikötőt üzemeltető önkormányzati társaságot. Az Átlátszó írása szerint a 22,8 millió forintos adóssággal terhelt kft.-ért hétmillió forintot adtak. Ezen felül – élve a céggel együtt megszerzett vételi opcióval – nettó 330 millió forintért megvásárolták az épületeket és az eszközöket a tulajdonostól, a Balatoni Hajózási Zrt.-től (BH). (Az Átlátszó megemlítette: egy másik Tiborcz-cég tavaly nyert meg Keszthelyen egy a közvilágítás korszerűsítésére vonatkozó, bruttó 404 millió forintos tendert.)
A napilap emlékeztet: a kikötőeladásról keszthelyi önkormányzat sikertörténetként számolt be karácsony előtt egy nappal. A vásárlás hírére többen is úgy vélekedtek: az összesen 360 millió forintos vételár „rendkívül nyomott” a 2004-ben épült, kétszáz hajó, húsz csónak befogadására alkalmas kikötőért, amelyhez ráadásul 221 négyzetméteres fürdőház, 192 négyzetméteres recepció és egy 102 négyzetméteres „snack bár” is tartozik. Az alacsonynak tűnő árat ellensúlyozta viszont, hogy a földterület a város tulajdonában maradt. Ezt a területet bérli a Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. A társaság vezetőjének és a keszthelyi polgármesternek, Ruzsics Ferencnek válaszaiból kiderül: a cég 15 éven keresztül összesen nettó 53,9 millió forint bérleti, illetve földhasználati díjat fizet a területért, amelyet meglehetősen furcsa módon az önkormányzat 7600, a cég viszont 5300 négyzetméteresnek jelölt meg. A bérlő végül csütörtök este úgy pontosított: a kikötő 5300 négyzetméteres, de egy szomszédos 2300 négyzetméteres „félsziget” is benne van a bérletben. Mindez azt jelenti, hogy 300 ezer forint havi bérleti díjat fizetnek a 7600 négyzetméteres telekért.
A Népszabadság egyéb ellentmondásra is rámutatott: a Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. megkeresésükre azt írta: „A kikötő infrastruktúrája lepusztult állapotban van, az épületekhez a korábbi üzemeltetők 10 éve nem nyúltak, fejlesztés az elmúlt évtizedben nem történt. Szükséges az infrastruktúra és az épületek teljes körű felújítása, amelyet a Nyugati-medence Kft. fog megvalósítani.” Ehhez képest a város a decemberi közleményében a kikötő „felfejlődéséről” és a létesítményben „elvégzett fejlesztésekről” írt.
Amikor a lap rákérdezett a konkrét fejlesztésekre, az önkormányzat árnyaltabban fogalmazva – de egyes korszerűsítéseket nem tagadva – úgy reagált: „A város a térséget fejlesztette: a szomszédos Libás-strandot, valamint 2014 évben a Balatoni Fejlesztési Tanácstól elnyert pályázatból a mólót, sétányt. A kikötőben a bérlő hajtott végre fejlesztéseket.” A móló, a sétány felújításáról meggyőződhettünk, a kikötőbe azonban nem léphettünk be: az üzemeltető Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. nem engedte ezt meg arra hivatkozva, hogy „műszaki okok miatt zárva tart” a létesítmény. A kikötő – ahol ottjártunkkor egy férfi éppen egy hajót javított – a kerítésen kívülről nem tűnt „lepusztult állapotúnak”.
Az önkormányzattól a lap megkérdezte azt is, hogy ha az elmúlt években valóban sikerült a kikötő forgalmát fellendíteni, így nyilván az évi húszmilliós veszteséget csökkenthették, akkor mi indokolta az eladást, miért nem vártak jobb ajánlatra. Azt írták: „Az opciós vételárat a Balatoni Hajózási Zrt. közgyűlése 2011-ben állapította meg. A keszthelyi önkormányzat saját tulajdonú, egyszemélyes céget alapított az üzemeltetési feladatok elvégzésére. Ezt már akkor is ideiglenes megoldásnak tekintette a város, és a hosszú távú cél az volt, hogy olyan befektetővel köthessen szerződést, aki a működtetést a későbbiekben ellátja.”
A teljes cikk itt elolvasható.
Fotó: Kurucz Árpád/Népszabadság
