Pesti Srácok

November 4. – Tiszta szívvel szeressük és tiszteljük szabadságharcosainkat!

November 4. – Tiszta szívvel szeressük és tiszteljük szabadságharcosainkat!

Ha október 23-a ünnepnap, hisz megidézzük hőseinket, akkor november negyedikén egyenes gerinccel gyászolunk, egyúttal büszkeséggel és méltó módon emlékezünk. Siratjuk az áldozatokat, de csodálattal adózunk bátorságuk előtt, hisz egy vérből valók vagyunk, ami kötelességet ró ránk. És ha nem is érünk fel nagyságukhoz, ma sem hajolhatunk meg a birodalmi gőg előtt. A hitszegőket, az árulókat megvetjük, a szabadságharcosainkat tiszta szívvel szeretjük, mert szabadságszerető nemzet vagyunk. Most nem azt kell tennünk, amit elődeink tettek – mennyivel könnyebb dolgunk van… köszönjük ezt meg 1956 hőseinek –, hanem abban kell hinnünk, amiben ők hittek. És mindig készen kell állnunk!

1956 november negyedikén, hajnali négy óra körül indult meg a szovjet hadsereg inváziója. Az ágyúdörgésre és tankok százainak fülsértő hangjára ébredő ország néhány órával később már a titokban Moszkvában járt Kádár János „kormányának” felhívását hallgatta, melyben bejelentették, hogy az október 23-i tömegmozgalom „fasiszta felkelés” volt, ezért kell a szovjet csapatokat „segítségül” hívni.

Ekkor vált világossá, hogy a forradalom szabadságharc is egyben. Küzdelem a gonosz birodalma és az azt kiszolgáló helytartóik ellen.

Ma is vannak birodalmak, ma is kell küzdenünk a szuverén, saját tengelye körül forgó Magyarországért, de ’56 hőseinek köszönhetően nekünk sokkal könnyebb dolgunk van – nem kell életünket feláldoznunk! Örök hálával tartozunk nekik ezért.

PestiSracok facebook image

Ahogy a magyarság története csordultig van hősökkel, azaz főszereplőkkel, úgy epizódszerep is jut egy-egy árulónak. A ugyanis nincs meg a rossz nélkül, ahogy a szabadságharcossal szemben is ott áll a hitszegő. Akkor Moszkvával, a szovjet tankokkal és a kommunistákkal, ma Brüsszellel, a ránk zúduló alattomos internacionalista tömegkultúrával és a külföldről pénzelt magyar nyelvet beszélőkkel kell szembeszállnunk. Mennyivel szerencsésebbek vagyunk, mennyivel könnyebb nekünk! Köszönjük!

Köszönjük azoknak a férfiaknak és nőknek, fiúknak és lányoknak, a pestisrácoknak, az országszerte saját otthonaikat védő magyaroknak, akik félelmet nem ismerő bátorsággal harcoltak! Azoknak, akik feláldozták egyetlen kincsüket, az életüket, a mi szabadságunkért.

Ez a nap róluk szól, mert szabadságszerető nemzet vagyunk, így tiszta szívvel szeressük, tiszteljük és csodáljuk szabadságharcosainkat!

A magyarság története a megmaradás históriája is egyben. A megmaradáshoz pedig szabadságra van szükségünk. Nem a te, vagy az én szabadságára, hanem a mi szabadságunkra.

Elfogultak vagyunk. Aki nem elfogult, az önsorsrontó, vagy gyáva, rosszabb esetben áruló. De lehet, hogy egyszerűen csak ostoba. Elfogultságunk azonban nem komiszságon nyugszik, hanem lojalitáson és elkötelezettségen. Aki nem lojális és nem elkötelezett a mi szabadsága mellett, az seholsincs ember. Mi magyarok vagyunk és Magyarországon élünk. Szabadok vagyunk és szabadon cselekszünk. Szabadon élhetünk. Köszönjük!

Ami elmúlt és értékes volt, azt ismét a közösség részévé kell tennünk! Ezért tartunk ünnepeket, megemlékezéseket. Abban reménykedünk, hogy a múlt nemes pillanatai ma is velünk élnek. Tovább élnek. Bennünk és gyermekeinkben.

Az 1956-os szabadságharc ma is tanít minket. Önfeláldozásra, küzdeni tudásra.

Hazaszeretetre.

(Vezető kép: Wittner Mária és Sticker Katalin 1956., MTI)


November 4., Halhatatlanok napja – Csík János zenekarával, családi nappal és neves felszólalókkal tisztelgünk 1956 hősei előtt

Jöjjön el a PestiSrácok.hu és az OIKOSZ Alapítvány Halhatatlanok napja című megemlékezésére és családi napjára november 4-én, szombaton! A családi nap 12 órakor kezdődik a budai Bem József téren, 56-os pesti srác hagyományőrzők részvételével, korabeli fegyverek és relikviák bemutatójával, barikádlövészettel, a Honi felderítés élő felvételével, videóműsorokkal. Az emlékműsor 17 órakor indul CSÍK JÁNOS és zenekara, illetve ŐZE ÁRON színművész közreműködésével, majd 19 órakor zárul a hagyományőrzők tisztelgő díszlövésével. Felszólal VARGA JÁNOS Corvin közi szabadságharcos, POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS nemzetpolitikáért felelős államtitkár, KOVÁCS ISTVÁN, Erdély unitárius püspöke, BORVENDÉG ZSUZSANNA történész, illetve SZABÓ GERGŐ, főszerkesztő-helyettesünk. Köszöntőt mond: STEFKA ISTVÁN.

A megemlékezés részleteiről

ITT

olvashat.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.