Székely ember, székely író volt, aki a politika és az irodalom terepén is Erdélyért küzdött egész életében, ezért megérdemelten nevezik mindmáig „székely apostolnak” – mondta a Magyar Nemzetnek Balázsfi Csaba, Nyirő József unokája.
Nyirő József megítéléséről a napokban fellángoltak a viták, amiért része lett az új Nemzeti alaptantervnek. A balliberálisok érvek helyett politikai indíttatású minősítésekkel próbálják hitelteleníteni a székely írót és így közvetve a Nemzeti alaptantervet.
Nyírő Gyula bácsi nagyon jó barátja volt nagyapámnak, bár nem voltak rokonok. Már rég elhagyták az országot, de még külföldről is tartották a kapcsolatot Gyula bácsival és családjával, gyermekkoromban én is többször találkoztam az idős orvossal. Valószínű, hogy a politikus, aki összekeverte őket, egy sort sem olvasott nagyapám műveiből. Elképesztően sok csúsztatás és hazugság jelenik meg róla mostanában a közbeszédben, és ez felháborító
– mondta Balázsfi Csaba, aki eddig nem szólalt meg ebben az ügyben.
A Magyar Nemzet cikke arra is kitér, hogy a mindenre rendkívül érzékeny balliberális világ ebben az ügyben nem törődött az író családjának és hozzátartozóinak érzelmeivel. A média nagy részét nyilván nem érdekelte, hogy mi történt az író leszármazottaival, hogyan alakult a sorsuk és hogyan érzik magukat, ha a nyilvánosságban lényegében bárki bármivel dehonesztáló módon megvádolhatja a nagyapjukat. A kommunisták pedig nem vártak sokáig: az író könyveit hamar indexre tették, és megpróbáltak háborús bűnöst faragni belőle. Ez utóbbit sikertelenül, mert nem volt mivel megvádolniuk.
Nagyapámnak volt egy elintézetlen elszámolási ügye a Révai kiadóval, amit 1948-ban édesanyám rendezett helyette, mert nagy szegénységben éltünk. A kiadó kifizette a járandóságot. Tudvalevő, hogy a háborús bűnösöknek a korabeli jog szerint ezt nem lehetett volna megadni, és bár a rezsim igyekezett belőle is ellenséget faragni, nem volt mivel megfogniuk. Utána csak a szolid kiközösítés volt a család osztályrésze, amit mi gyermekként kevésbé szenvedtünk meg, anyámék viszont annál inkább, mert a jövőt vették el tőlük
– mondta Balázsfi Csaba.
Balázsfi Csabátegyébként gyermekkorában az iskolában többször „Nyirő gyereknek” hívták, és számon volt tartva a „származása”; voltak osztálytársai, akiknek azt tanácsolták, hogy nem jó vele barátkozni.
A Magyar Nemzet szerint az egyik leggyakoribb vád Nyirő Józseffel szemben az, hogy az 1944-es októberi nyilas puccs után is tagja maradt a magyar országgyűlésnek. Ám azok, akik ezt felróják neki, egyszerűen figyelmen kívül hagyják a korabeli körülményeket.Az író unokája szerint csak ezért nem lehet egy egész életművet sutba vágni és az írót patás ördögnek kikiáltani, mert szerinte ez lenne „a legvadabb fasizmus, amit el tudok képzelni”.
Anyám eskü alatt vallotta, hogy nagyapám semmilyen fasiszta pártnak tagja, propagandistája nem volt. Azt mondta, hogy azért maradt az országgyűlésben, mert látta, hogy a nyilasok rossz irányba viszik az országot, ezért az írók tökéletes naivságával azt vallotta, hogy kell legyen egy parlamenti erő, amely ellenzi őket.
– mondta az író unokája.
Egy dolog foglalkoztatta csak: az, hogy ne vesszen el Erdély. Az egész emigrációs gondolkodásmódját is áthatja az Erdélyért való aggódás, őt ilyen értelemben Csonka-Magyarország nem foglalkoztatta annyira
– fejtette ki Balázsfi Csaba.
Spanyolország fogadta be az írót, aki Vaszary János és Muráti Lili segítségével a Spanyol Nemzeti Rádió magyar műsorában dolgozott, és haláláig az El Escorial nevű településen élt Madrid közelében. Éppen ezért az unoka soha nem ismerte nagyapját, mert a kommunista Magyarország nem ismerte el Spanyolországot, a család egy párizsi ismerősön keresztül levelezett egymással.
A Nyirő egy szerény polgári család volt, nem gyűjtöttek vagyont, és mindentől pillanatok alatt megfosztották őket, amikor 1945-ben elvették az udvarhelyi házat is
– mondta Balázsfi Csaba
Magyar Nemzet; Fotó: Magyar Nemzet
Facebook
Twitter
YouTube
RSS