A hazai sajtóban a migrációval kapcsolatos problémafelvetések között szinte alig találkozunk azzal a ténnyel, hogy egyes nyugat-európai kormányok nemhogy bagatellizálják azt a veszélyt, amit az iszlám jelent Európára nézve – Frans Timmermans az európai szocialisták csúcsjelöltje a napokban egyenesen azt állította, hogy az iszlám vallás hozzátartozik az öreg kontinenshez –, hanem számos ország titkosszolgálata még egy hónappal az európai uniós voksolás előtt is olyan akciókat hajtott végre, amelyekkel közvetlenül dzsihadista csoportokat támogattak a Közel-Keleten. Ezekkel az akciókkal évek óta az Európába irányuló bevándorlásnak adnak újabb és újabb lökést.
A Magyarországot nemrég demokráciából és jogállamiságból kioktató Judith Sargentini szűkebb hazája, Hollandia meglehetősen simlis ügybe keveredett 2018. őszén. Abban az időben az egyik holland televíziós csatorna egy olyan riportot mutatott be, amelyből kiderült, hogy a holland kormány több tonna katonai felszerelést szállított le azoknak a Szíriában harcoló dzsihadistáknak, akik évek óta Bassár el-Aszád kormányát akarják megdönteni. A MiddleEast Eye című lap forrásainak azt is sikerült azonosítani, hogy konkrétan a Jabat Al-Shamiya nevű radikális iszlám szervezettel állt munkakapcsolatban a holland kormány. Érdekes egybeesés, hogy ugyanebben az időben Rotterdam kikötőjében egy ugyanezen dzsihadista szervezethez tartozó személyt fogtak el a holland hatóságok, akit azóta bíróság elé is állítottak. A vádhatóság kimutatta, hogy a Jabat Al-Shamiya egy terrorista sejt, amely a közel-keleti nagy kalifátus létrehozásáért harcol, tehát ugyanazért a célért, mint a nemrég felbomlott Iszlám Állam. Ez a szélsőséges szervezet az Amnesty International szerint tömeges kivégzéseket hajtott végre keresztények körében, ráadásul olyan bíróságokat akartak létrehozni Szíriában, ahol az iszlám előírásai, azaz a saría szerint ítélkeznek. A holland kormány kétszínű magatartása ellenére nem hallottuk, hogy az emberi jogokra és a demokratikus értékekre oly érzékeny Sargentini asszony éles hangon kérte volna számon Brüsszelben Mark Ruttét, hazája miniszterelnökét, hogy vajon hogy lehet a több ezer civil és közel-keleti keresztény lemészárlásáért felelős iszlám szélsőségeseket munícióval ellátni.
A franciák és a britek jó ideje szállítanak a dzsihadistáknak
Mielőtt hitelt adnánk azoknak a védekezéseknek, amelyeket ezek a kormányok bemutatnak – miszerint humanitárius céllal a civil lakosság segítségére akartak sietni a sátáni Aszad-rezsimmel szemben, ugyanakkor azt nem tudhatták, hogy a fegyverek illetéktelen kezekbe kerülhetnek -, azelőtt cáfoljuk meg ezt gyorsan egy másik esettel. Nagy-Britannia 2011 és 2013 között nyolcmillió font értékben adott el katonai felszereléseket a szíriai lázadóknak, konkrétan páncélozott harci járműveket, 20-25 tonnás teherautókat, testet védő harci felszerelést. Továbbá négyszáz rádiókészüléket, laptopokat. Névleg ezeket az eszközöket civil társadalmi projektek megvalósítására adták el, ám a valóságban dzsihadista csoportok voltak a címzettek. Franciaország – hasonlóan a britekhez – egész készleteket küldött az Aszad-kormány ellen harcolóknak. A francia kormány üzenetei mindig kétértelműek voltak ezekkel a szállítmányokkal kapcsolatban. A Francois Hollande vezette kormány külügyminisztere, Laurent Fabius még 2013-ban úgy nyilatkozott, hogy nem lehetséges támogatni a szíriai lázadókat, mert elkerülhetetlen, hogy a fegyverek ne kerüljenek dzsihadista harcosok kezébe. Ennek azonban ellentmond, hogy a francia kormány több esetben is fegyverekkel segített olyan iszlám szélsőségeseket, akik az adott ország világi vezetését akarták megdönteni. Ez történt 2013-ban Maliban, a sivatagi háború idején, de a líbiai polgárháború idején is. A Moammer Kadhafi rendszere ellen harcoló álcivil harcosoknak negyven tonnányi fegyverszállítmányt juttattak el a franciák a Nafusa-hegységbe közvetlenül Tripoli ostroma előtt. Másutt is beavatkoztak a franciák az Arab-tavasz idején. Jordániában és Libanonban az állami hadsereg vezetői felemelték a szavukat az ellen, hogy Franciaország lőfegyvereket ad a dzsihadista lázadók kezébe, majd a nyilvánosság előtt mindezt letagadja a párizsi politikai vezetés.
Dzsihadisták kivégzést hajtanak végre.
A nagy vegyifegyver-para
A közel-keleti dzsihadisták támogatásában Nyugat-Európa vezető államai mellé 2013-ban felsorakozott a liberális Barack Obama vezette Egyesült Államok is. Júniusban az amerikai kormány közölte, hogy az USA közvetlen katonai támogatást nyújtana az Aszad-rezsim ellen harcolóknak. Arra hivatkoztak, hogy a szír kormány átlépte a határt azzal, hogy vegyifegyvert vetett be az ellene harcoló civilek ellen. Azóta is közkedvelt módszere a Nyugatnak vegyifegyver-támadásra hivatkozva támogatást nyújtani az iszlám szélsőségeseknek. Egy hónappal ezelőtt belga és francia hírszerzők azért érkeztek a szíriai Idlíbbe, hogy megrendezzenek egy provokációt. A fedett akció arról szólt, hogy az iszlamisták és a nyugati médiában csak Fehér Sisakosok (White Helmets) név alatt futó, a médiakampány szerint humanitárius mentőalakulatok, valójában dzsihadisták filmre vesznek egy olyan jelenetsort, miszerint a szír kormány és az őket támogató orosz hadsereg ártatlan civilek ellen vet be vegyifegyvert. A résztvevőknek fejenként száz dollárt fizettek azért, hogy eljátsszák, hogy mérgező kémiai anyagoktól szenvednek. A Sputniknews.com orosz hírportál szerint az sem kizárt, hogy ténylegesen vegyifegyvert alkalmaztak a forgatás során, a terrorista csoportok ugyanis nem riadnak vissza attól, hogy az ilyen jelenetekhez fogságukba került menekülteket vessenek be, akik a polgárháború óta folyamatosan próbálnak elmenekülni a térségből. A belga hírszerzők a film elkészítésében úgy vettek részt, hogy kamerára rögzítettek orosz repülőgépeket bevetés közben; a filmben aztán ezzel úgy manipuláltak, hogy lám, az oroszok a levegőből vetnek be vegyifegyvert az ártatlan civilek ellen. A nemzetközi csapat francia hírszerzői egyébként több szíriai városba is vegyifegyverekhez használatos kémiai anyagokat juttattak el, valószínűleg hasonló filmek elkészítéséhez. Ezeket a tévés anyagokat aztán úgy lehet tálalni a világ előtt, hogy a civil lakosság módszeres kiirtása zajlik Szíriában. Ennek leple alatt pedig folyamatos támogatást nyújtanak a terroristacsoportoknak, így fokozva az Európába történő elvándorlást a térségből.
Fehér sisakosok és az Al-Kaida.
„Régi ismerősök” a manipulációk mögött
Ezek a manipulatív akciók nem idén tavasszal kezdődtek. A szír önkéntesekből álló „mentőosztag”, a Fehér Sisakosok hétköznapjait bemutató „Aleppó a végsőkig” című dokumentumfilmet a médiakampány végül az Oscar-jelölésig röpítette. A Fehér Sisakosok – a nemzetközi médiában ismert nevén White Helmets – humanitárius civil szervezetként mutatják be magukat, a nyugati média pedig a pártatlan segítségnyújtás bajnokaiként ünnepli őket, hiszen a felkelők által elfoglalt területeken a bombázások áldozatain igyekeznek segíteni. Azonban fény derült néhány orbitális ferdítésre. Például, hogy Kelet-Aleppóban a szélsőséges an-Núszra Front által működtetett saría bíróság épületében volt a garázs, ahol a Fehér Sisakosok a mentőautóikat tartották. Filantróp cselekedeteikkel csak a lázadók által megszállt területeken jeleskedtek, amúgy a dzsihadistákkal együtt ünnepeltek, egy színlelt mentőakciójukról készült videofelvétel miatt még a CNN is nyilatkozatot adott ki. A Fehér Sisakosok dzsihadista és mentőalakulati ruházatban egyaránt pózoltak, jelen voltak lincselések, kivégzések helyszínén. A Fehér Sisakosok működését dicsőítő médiakampány támogatói között több furcsa hátterű „civil” szervezetet találunk. Az egyik ilyen az AVAAZ nevű online petíciógyűjtő portál. Az AVAAZ sok millió petíciót gyűjtött össze annak érdekében, hogy a nyugati államoknak joguk legyen katonai akciókat indítani Szíriában. Az aláírásgyűjtések minden esetben a Fehér Sisakosok jelzései nyomán indultak. Az AVAAZ finanszírozói között ott találjuk Soros Györgyöt, aki még 2007-ben 1,6 millió dollárral támogatta az oldal létrejöttét. Hogy az online petíciógyűjtő oldal milyen befolyásra tett szert, azt jól mutatja, hogy az Európai Parlament korábbi szocialista elnöke, Martin Schulz többször kijelentette, hogy a parlament nem hagyhatja figyelmen kívül az AVAAZ közvéleménykutatásait és az unió országainak katonai segítséget kell nyújtania a szíriai lázadóknak. Vagyis Schulz valójában a dzsihadisták támogatására szólított fel. Nem mellesleg az AVAAZ annak idején kiemelten támogatta a migrációpárti Emmanuel Macron választási kampányát is.
Merkel közös európai hadsereget szeretne. Fotó: MTI/EPA
Mi áll a közös európai hadsereg terve mögött?
Figyelemre méltó tény, hogy az Európai Unió két legerősebb államának vezetője, Emmanuel Macron és Angela Merkel régóta közös európai uniós hadsereg felállítását sürgeti; ebbéli meggyőződésüket nem rejtették véka alá a vasárnap esedékes európai parlamenti választás kampányában sem. Különösen azóta álmodoznak a közös európai hadseregről, mióta kiderült, hogy az Európai Egyesült Államokkal kapcsolatos elképzeléseiket Barack Obama utódja, a migrációellenes Donald Trump nem támogatja. De vajon mi lenne a funkciója egy ilyen közös hadseregnek, miközben azt látjuk, hogy Nyugat-Európa évek óta dzsihadista hadseregeket támogat, pénzel a Közel-Keleten annak érdekében, hogy egyrészt megdöntsenek kormányokat, másrészt előmozdítsák az Európába történő migrációt? Teszik mindezt az emberi jogok és a demokratikus értékek védelmére hivatkozva. Jelzésértékű, hogy Merkel nemrég Magyarországra is utalva azt nyilatkozta, hogy ahol csorbítják a civil társadalom jogait és aláássák a jogállamiságot, az nemcsak az adott országra nézve, hanem egész Európa szempontjából veszélyes. Majd a kancellár asszony rögtön hozzátette, hogy Európa biztonsága érdekében gyorsreagálású európai hadseregre lenne szükség. Félve kérdezzük, hogy csak nem azért, hogy ez a hadsereg beavatkozzon, ha úgy érzik, hogy valamelyik általuk kijelölt uniós tagállamban sérülnek a jogállamiság alapelvei és az európai értékek? Netán, ha valahol megálljt parancsolnak a migránsoknak, akadályt gördítve ezzel az Európai Egyesült Államok megvalósítása elé?
Vezető kép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS