„Ilyenkor nemcsak a múltra emlékezünk, hanem felvértezzük magunkat az önvédelemre, hogy ellenálljunk a pusztítás modern kori formáinak. Hogy nagy a tét, azt a szomszédunkban pusztító háború bizonyítja” – mondta a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen Bakács Bernadett fideszes helyi képviselő és városi tanácsnok Budakeszin. A megemlékezésen levetítették A halál népbiztosa című filmünket, majd a film fő alkotója Stefka István és producer-társrendezője, Huth Gergely is elmondta gondolatait, nemcsak Szamuely Tibor és a vörös terroristák gaztetteiről, hanem a szűnni nem akaró bolsevik veszélyről is. Bakács Bernadett különösen értékes eszmefuttatását, megemlékező beszédét szó szerint közöljük. Olvassák el, érdemes!
Aki nem ismeri a múltat, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt. Magyarország az egyetlen olyan volt szovjet gyarmat, ahol az Országgyűlés 2000-ben, az első Orbán kormány alatt határozatot hozott a kommunizmus áldozatainak emléknapjáról. Engedjék meg, hogy idézzek Szamuely Tibor népbiztos Győri beszédéből:
„A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különösebb áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér ömöljön. A vértől nem kell félni. A vér – acél, erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, ami az igazi kommünvilághoz elvezet minket. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát.”
Az eredmény: a „dicsőséges” 133 nap alatt 136 városban 497 mártír fizetett életével.
Dosztojevszkij 1866-ban, a Bűn és bűnhődés című regényében prófétai látással előre vetíti az XX. századi történelem fő bűnét, az ideológiai alapú gyilkosságot. Az 1872-ben írott Ördögök című regényében pedig a XXI. század gyilkos gondolati eltévelyedéseit, az anarchizmus pusztító hatását jósolta meg. Azt a később a lenini írásokban olvasható, és Sztálin által megvalósított gyilkos eszmét, hogy a társadalom megújulása érdekében az ember feláldozható.
Fontos összefüggés, hogy az ilyen eszmék ateista alapon születtek meg. 1986-ban, még a Szovjetunió összeomlása előtt született meg Grúziában a „Vezeklés” című film. A város volt diktátorát eltemetik, de holttestét minden reggel a házuk teraszán találják a családtagok. Nem lehet eltemetni a múltat, amíg nem történik meg a bűnök levezeklése, amíg nem lesz igazságtétel.
Igazi Jézus szimbólum, hogy végül a zsarnok ártatlan tizenéves unokája követ el öngyilkosságot, magára vállalva a büntetést – a kedvezményekről lemondani nem akaró utódok helyett. Ez a film a gorbacsovi peresztrojka nyitánya.
Budakeszin az erőszakos kitelepítés és a Sziklai-ügy mutatta meg, mennyire felsérti a társadalom szövetét, ha némán kell tűrni az igazságtalan tetteket és beszélni sem szabad róla. A lelket teszi ez tönkre, a kapcsolatokat, máig fájó sérelmeket okozva. A megbocsátás – igazságtétel nélkül: felborítja a normális erkölcsi rendet és nem hoz tartós békét.
Magyarországon a vértelen rendszerváltás lehetővé tette, hogy a korábbi elit gazdasági, politikai és kulturális téren is megtartsa vezető pozícióit, választásokon győztes legyen, kormányt alakítson, majd előálljon azzal, hogy „hazudtunk reggel éjjel meg este”.
A körülöttünk lévő többi, korábban szovjet befolyás alatt élő országban megtörtént az igazságtétel, a régi elit nem tudta simán átmenteni hatalmát. Nálunk az igazságtételi törvény enyhébb változata sem lépett életbe. Bizonyára ennek is betudható, hogy olyan ellenzékünk van, amely itthon és külföldön is szembe megy a magyar nemzeti érdekekkel. Tehát az igazságtétel elmaradása a mindennapjainkban okoz problémát, akár, ha az inflációt nézzük, hiszen ellenzékünk az újbóli hatalom gyakorlása érdekében a jogosan nekünk járó uniós pénz visszatartásáért lobbizik.
A szocializmusban kedvezményezett státusban lévő uralkodó elit hatalomgyakorlása a 800 000 párttaggal az élen, olyan testet és lelket nyomorító történelmi zsákutca, melynek hatásai máig tovább élnek, sőt, más ideológiai köntösben újra igényt tartanak a társadalom befolyásolására és a hatalom megszerzésére. Most demokrata álarcban vádolják a polgári kormányt hazugsággal, lopással, diktatúrával, és a haza felszabadításán ügyködnek.
Ilyenkor nemcsak a múltra emlékezünk, hanem felvértezzük magunkat az önvédelemre, hogy ellenálljunk a pusztítás modern kori formáinak. Hogy nagy a tét, azt a szomszédunkban pusztító háború bizonyítja. Éppen egy éve támadta meg Oroszország Ukrajnát, Kijevet különleges katonai művelettel, azzal a bejelentéssel, hogy védelmet nyújtson a szeparatista területen élő oroszoknak. A posztszovjet Oroszország a volt KGB-s Putyin vezetésével jogot formál a folyamatos agresszióra. Mi pedig nem tehetünk arról, hogy volt gyarmatként vezetékek köldökzsinórján lógunk.
Ebbe a háborúba mi is belesodródhatunk. S mivel nem küldünk fegyvereket a megtámadott félnek, a nemzetközi közvélemény egy része úgy gondolja, az agresszor oldalán vagyunk. Nem akarnak tudni arról sem, hogy magyarok harcolnak az ukrán oldalon.
A politikát, ami nem más, mint a történelem jelen korban, ideológiai mázzal fedett agresszív, globális érdekek irányítják. Hazánkat, bár elsőként lázadtunk a kommunista diktatúra ellen, diktatúrának hazudják, csak azért, mert olyan kormányunk van, amelyik nem kíván osztozni a hatalmon, a volt kommunisták leszármazottaival.
A kommunizmus áldozatai közül sokan a mai napig nem kaptak igazságtételt. Az igazságtétel elmaradása, a bűnösök és bűneik megnevezésének elmaradása óriási veszélyekkel jár, ahogy ezt Nagy Gáspár látnoki figyelmeztetésében olvassuk:
A sír nincs sehol… a gyilkosok se itt, se ott… Egyszer majd el kell temetNI, és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI.
A művelt nyugat ugyanis, ahogy Schmidt Mária mondja: szívesen látja a kommunistákat, de nem fogadja szívesen az antikommunistákat. Nem óhajt tudni arról, hogy kommunizmus áldozatainak a száma: 100 millió ember, felülmúlja a II. világháború áldozatainak számát. Nagyon pontosan fogalmaz Gulyás Gergely:
A rendszerváltás utáni évek szomorú tapasztalata volt, hogy a kommunizmus korábbi szekértolói és prófétái Európa számára látszólag hitelesen váltak éppen a rendszerváltás időszakában meggyőződéses demokratává.
Nyugaton szobrot állítanak Marxnak és Leninnek, eltörlik a polgárosodás történelmét, és értékeit
A kommunista, bolsevista ideológiák most a bolygó megmentése érdekében, vagy a nemi eltévelyedéseket is magában foglaló, abszolutizált, élvezetközpontú személyes szabadság érdekében tekintenek el az erkölcsi törvényektől, akár ölni is szabad és az agresszivitás jogos lehet. Megkérdőjelezik az ember alapvető érdekeit és szükségleteit, a normalitást, egyenesen erőszakosnak bélyegezve azt.
Az életvédelem, a kereszténység újra üldözött Európában. A Citizen Go arról tájékoztat, hogy terrorizmusnak minősítik, ha valaki ellenzi abortuszt, és némán imádkozik egy abortusz klinika előtt, mert ez gondolati bűn. A zöld ideológia jegyében terjesztik ismét a tulajdon nélküliség eszményét, hogy kisebb legyen a környezeti terhelés: ne legyen autód, házad, majd a gondoskodó elit beosztja, kielégíti szükségleteidet, mentesülsz s gondoktól, és megmarad a bolygó.
Korunk a kockázati társadalom világa. Minden egyéni válasz, állásfoglalás egyben történelmi tett is, mert az eredője vihet jó irányba, vagy a széthullásba is. Fontos, hogy világosan megnevezzük, mi a jó, mi a rossz, ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni, elbizonytalanítani, és ne gondoljuk, hogy úgysem tehetünk semmit. Az élet a bátraké, küldetésünk az, hogy kiálljunk az igazságunk, és értékeink mellett.
A vezető képen a kommunista szörnyeteggel viaskodó nemzet alakja látható, a Parlament szomszédságában, a második világháború után lerombolt, majd Kövér László házelnök kezdeményezésére helyreállított Vértanúk emlékművén. Az alkotás a vörösterror áldozatainak állít emléket.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS