Nyugdíjasként mentegeti tovább a vörösiszapbárókat a földtani intézet “hivatásos trollja”

Nem a mostani vádlottak felelősek a vörös-iszap katasztrófáért – állította az ATV Egyenes beszéd című műsorában a Magyar Földtani Intézet korábbi munkatársa. Fügedi Ubul szerint azoknak kellene ülniük a vádlottak padján, akik az építési engedélyt kiadták a 10-es zagykazetta beruházásához. Korábban Huth Gergely a Magyar Hírlapban hívta fel a figyelmet az állami kutatóintézet emberének gyalázatos nyilatkozataira, aki a kolonátári katasztrófa után a kegyeletsértés határait feszegetve igyekezett mentegetni a MAL Zrt. vezérkarát. Fügedi nem mellesleg éveken át volt az Index Örülünk Vincent? nevű blogjának egyik legvéresszájúbb szerzője, de ez a munkáltatóit akkoriban cseppet sem zavarta. 

Fügedi a vörösiszapkatasztrófa felelősségi körét szétkenő okfejtésének ezúttal az ATV adott helyet. Fügedi Ubul számos bizonyítékkal szemben, miszerint költségtakarékossági okból irtózatos mennyiségű maró lúgot tároltak szabálytalanul a vörösiszaptároló tetején, közvetlenül a katasztrófa előtt, továbbra is hangoztatja: a gátszakadásnak nem az üzemeltetés volt az oka, hanem, az, hogy eleve rossz helyre építették a vörösiszap tározót. Úgy gondolja, hogy azoknak az illetékeseknek kellene most a bíróság előtt állnia, akik kiadták az engedélyeket.

A vízügyi, a környezetvédelmi, és az építési hatóság emberei, mindazok, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a  10-es kazettát ne ugyanúgy építsék meg, mint ahogy korábban építettek kazettákat

– mondja a geológus. Szerinte 9-es kazetta beüzemelése után is érezte a lakosság a faluban, hogy a kutakban hordalék van és szivárognak a kazetták. Ekkor a hatóság kötelezte a MAL-t, hogy építsenek a 10-es kazettánál résfalat a föld alá, a szivárgások megakadályozására. Ezzel viszont megakadályozták a víz elfolyását, vagyis a víz ott maradt, és oldotta a gát alját. Az pedig az évek alatt fellazult és összeomlott a saját súlya alatt. Senki nem vizsgálta eddig, hogy miért engedélyezték az építkezést – érvelt, kijelentve: eddig nem írhatott cikket, tanulmányt a témában, mert publikálási tilalmat rendeltek el az intézetnél a MAL-ügyekben, most azonban nyugdíjba ment, így rá ez többé nem vonatkozik.

Ismert, hogy az ATV-ben mindennapos vendégként mondhatja el hasonló véleményét Sándor Zsuzsa is, aki az igazságszolgáltatás függetlenségének szép példájaként az MSZP-kormányzatot és a bírói pulpitust is megjárta már. Ő ugyanakkor emelte a tétet: könyvet is írt a MAL-vezetők ártatlanságáról.

Ipari léptékű szerecsenmosdatás

Huth Gergely még a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyetteseként írt számos cikket a katasztrófa lehetséges okairól, tények és bizonyítékok alapján. Egy 2012 februári vezércikkben pedig éppen a Fügedi-félék a valóságot árnyaló, a felelősöket mentegető nyilatkozataira hívta fel a figyelmet: 

Nagyon komoly erők kezdtek ipari méretű szerecsenmosdatásba az ügyben. Ami nem is annyira meglepő annak tudatában, hogy a felelősök oldalán valóságos oligarchák, a rendszerváltás megcsúfolói, a pártállami hálózat mindmáig erős emberei állnak. A némi nyelvi leleménnyel vörösiszapbáróknak titulált személyek a magyar privatizáció történetének legdurvább zabrálásaiból lettek milliárdossá. Csak hogy el ne felejtsük: a tragédiát okozó, ma is sok milliárd forintot érő ajkai timföldgyárat például potom tízmillió forint kápéért tehették magukévá az urak, s a roppant megterhelő vételár nyilván el is mélyítette bennük a felelős vállalatvezető generációról generációra átadott ideáját.

Nem erősítette a méltó igazságtételbe és a kellő büntetés bekövetkeztébe vetett hitet egyes kormányzati és tudományos szereplők (khm…) furcsa hozzáállása. A sajtónak a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál például hónapokon át kellett könyörögnie a vörösiszapbárók által a privatizáció idején tett milliárdos környezetvédelmi és fejlesztési ígéretek megismeréséért. Nem nevezték meg a hatóságoknál megbúvó cinkosokat sem, akik éveken át elnézték a csernobili szakszerűséggel üzemeltetett timföldgyár tevékenységét, és a számtalan ordító hanyagság és gyilkos „költségkímélés” ellenére még arról is pecsétes papírt állítottak ki, hogy a Mal Zrt. megfelel az úgynevezett BAT-minősítésnek, azaz környezetvédelmi szempontból az elérhető legjobb technológiát alkalmazza. Nem segítette a tisztánlátást az sem, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium gebinbe adta a fejlesztési tárca cégének a helyreállítási és rekultivációs munkák csaknem egészét, amely aztán olyan vállalkozóknak passzolta tovább a megbízásokat, akik korábban a vörösiszapbárókkal is gyümölcsöző kapcsolatban álltak.

Aztán ott volt a Magyar Tudományos Akadémia egyes kutatóinak az egész országot megbotránkoztató, kegyeletsértő állásfoglalása, amely szerint a vörösiszap nem mérgező, legfeljebb a benne lévő lúg az, és egyébként sem kell aggódni, csak le kell mosni a házak faláról a szennyet. (Megnéztem volna a tisztelt akadémikus urakat, amint egy kiadós gyökérkefézés után beköltöznek a szóban forgó lakásokba.)

A Magyar Állami Földtani Intézet parádés nevű geokémikusa, Fügedi Ubul azóta is lankadatlanul gyártja a tudományos magyarázatokat arról, hogy Kolontáron „nem történt semmi, és másnapra az is csökkent”. Két hete például arról írt tanulmányt, hogy szerencsére a vörösiszap mára szinte teljesen semlegessé vált, és az a kevés, ami még kint van a földeken, kifejezetten javítja a talaj termőképessé­gét. (Nem vicc, tessék elolvasni az interneten.) A maszatolás aranypálmáját azonban Kertai István vízépítő mérnök vitte el, aki decemberben telenyilatkozta a sajtót, hogy a Mal vezetése ártatlan, hiszen a gát alapjában lejátszódó kationcsere okozta a tragédiát, és ez a jelenség eddig nem volt ismert a gátépítő szakemberek előtt.

Mivel a Magyar Hírlap archívuma egy részét törölték, az eredeti cikk ITT érhető el.

Forrás: ATV, Magyar Hírlap, PS Fotó: ATV