Örökké Pestisrác marad – Négy éve nincs közöttünk Máté T. Gyula
Még mindig hiányzik, pedig négy év telt el kollégánk, barátunk, Máté T. Gyula halála óta. Nincs olyan nap, hogy a reggeli kávénál eszembe ne jutna, milyen jó volt az ő írását olvasva kezdeni a napot. Mindig mosolyt csalt az arcomra és jókedvre derített, a stílusa pedig utánozhatatlan, elragadó volt. Azt mondják, a fájdalom idővel enyhül. De szerintem csak az idő múlik... nem a fájdalom.
Emlékszem, nem tudtam abbahagyni a sírást, amikor megtudtam: Gyula meghalt, nincs többé. Nem értettem, és most sem tudom felfogni, miért csak ennyi adatott neki... és sosem tudom megbocsátani magamnak, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni. Egy csütörtöki nap volt, amikor telefonon hívott, de nem tudtam felvenni, csak sms-ben válaszoltam, hogy majd keresni fogom. Amikor pedig eszembe jutott visszahívni... már nem tudtam vele beszélni. „Rövid lefolyású, súlyos betegségben hunyt el” – ezt mondták az orvosok. Felfoghatatlan, hogy nincs többé. Még mindig az.
Vasárnap volt, 2018. szeptember 16-a, amikor Máté T. Gyula távozott az élők sorából. Én pedig még mindig dühös vagyok, amiért elment és tudom, hogy nagyon utálná, ha most sírni látna. Megpróbálna mosolyt csalni az arcomra és azt mondaná: „tessék nevetni!” „Önt nem ilyen fából faragták. Milyen Pestisrác maga, könnyekkel az arcán...?!”
Felesége, Rita szavait idézve„a búcsúzkodás nem az ő asztala volt”. És tudják, talán nem is kell búcsút vennünk tőle örökre. Hiszen írásain keresztül még most is jelen van itt, a PestiSrácok.hu oldalán, mint ahogyan a szívünkbe is bevésődött örökre. Kollégánkkal készült utolsó interjúnkat itt olvashatják.
És tudja, Gyula, nem ezt beszéltük meg... maradnia kellett volna közöttünk még. Hiányzik, nagyon!
A PestiSrácok.hu szerkesztősége
