Cilinderből húzna elő 180 ezer kamikáze katonát az európai értelmiség (már amennyiben Magyar Bálint is annak számít)
A légvárak építésének nincsenek szabályai – írta egy helyütt Chesterton, és az európai értelmiség láthatóan ragaszkodik ehhez a törvényhez. Úgy akarnak egy 180 ezer fős harcoló alakulatot küldeni Ukrajnába, hogy annak a töredéke sem áll rendelkezésre. De ezzel próbálnak üzenni Kijevnek, már készül az intervenció, csak ki kell tartaniuk. Az utolsó ukránig.
Ötszáz értelmiségi (közte hat katonai tisztviselő és négy parlamenti képviselő) írta alá azt a nyílt levelet, amelyben 180 ezer katona Ukrajnába küldését követelik annak érdekében, hogy megelőzzenek „egy újabb orosz inváziót”. Az aláírók között szerepel mások mellett Francis Fukuyama amerikai humorista és Guy Verhofstadt, aki korábban, belga miniszterelnökként gyakorlatilag felszámolta a belga hadsereget. Itthonról az egykori liberális oktatási miniszter, Magyar Bálint és Szigetvári Péter, az ELTE docense gazdagította a listát. A haditervük szerint az európai katonák Donbászba mennének a következő orosz támadást megállítani, mindezt úgy, hogy még a jelenlegi is tart, és nagyon nem úgy néz ki, hogy az oroszok rajtaütésszerűen távozni készülnének Kelet-Ukrajnából. Mindegy, mertek nagyot álmodni, de nem ez az egyetlen probléma az Európa legnagyobb koponyái által fejlesztett ötlettel.
Az a mesebeli 180 ezres szám, amit 500 európai értelmiségi petícióban követel, a valóságban, a logisztikát, a kiszolgáló személyzetet és a váltásokat is figyelembe véve inkább bő félmillió lenne. Ám mivel a Hajlandók Koalíciója is csak 30 ezer fős állomány telepítéséről ábrándozik, amikor Macron és Stramer összejön szerepjátékozni, a maradékot valószínűleg a cilinderből húznák elő. Ott pedig a nyúl és a szükséges emberállomány mellett nyilván fegyverzet is található, így az 500 értelmiségi a szakmai részét le is tudta a haditervnek. (Lásd még: dobozokban állnak a legmodernebb német csodafegyverek, de a tábornoki kar árulása miatt nem csomagolták ki őket, hogy a berlini állatkertnél ellentámadásba mehessen át a Wehrmacht.)
Az 500 progresszív értelmiségi által szorgalmazott telepítés másik érdekes pontja a Donbász. Ott ugyanis, ha még nem is a teljes területén, de az oroszok hosszú távra rendezkednek be éppen, és azon szorgoskodnak, hogy az ukrán hadsereget teljesen kiverjék onnan. Ha a 180 ezres intervenciós kontingens arra áll össze, hogy a Donbászból hirtelen elpárolgó orosz hadsereg helyre ütemes taps és zászlólengetés kíséretében bevonuljon, akkor annyira nem érdemes sietni a hadseregszervezéssel. Ráérünk pár száz évet, mert az oroszok nem szoktak elpárologni, ráadásul nem úgy, hogy aztán, miután rájöttek, hogy elpárologtak, megpróbálnak újra bevonulni egy váratlan és előzmény nélküli (hahahaha) agresszió formájában. De ezt az 500 európai szellemóriás máshogy látja, esetleg én gondolkodom felületesen.
Mégis van egy olyan bukéja ennek a nagyon fontos petíciónak, mely kitartásra biztatja az ukránokat. Elvégre a fegyverzet és a katona hiányát mindig pótolja a győzelembe vetett töretlen hit, ezért most az 500 európai értelmiségi újabb, a jövőben megszerezhető jutalommal lelkesíti Kijevet. Amint győznek (vagy az oroszok elpárolognak), már meg is érkezik az a felmentő sereg, ami ahhoz kellene, hogy győzzenek. Ki ne fogadna kitörő örömmel egy ilyen ajánlatot?
Az ukránok persze reménykedhetnek a szebb jövőben, lassan tényleg csak ez marad nekik. Hogy ha majd legyőzték az oroszokat, akkor lesz minden: csatlakoznak az EU-hoz, a NATO-hoz, megkapják a befagyasztott orosz vagyont, mellette mindenféle biztonsági garanciákat és félmilliós plusz európai hadsereget, katonazenekarral és örömlányokkal felszerelve. Ehhez már csak győzniük kellene, ami az 500 európai értelmiségi szerint tulajdonképpen elhanyagolható apróság. Ezt pedig egy petícióban is megerősítették.
(A nyitóképen a vízisí iránti érdeklődésük miatt bevonult brit katonák láthatóak.)
