Oroszország visszafoglalja a Szovjetuniót?

Oroszország 1991-es határai a Szovjetunió összeomlása után alakultak ki. A Szovjetunió, habár kifejezte az orosz nagyhatalmi törekvéseket és a pánszlávizmus eszméjét is, alapvetően nem etnikai, hanem ideológiai államalakulat volt. Az oroszosítás, amit minden szovjet határon belüli területen folytattak a korábbi, cári hagyományoknak megfelelően, nem az orosz etnikum megerősítését szolgálta elsősorban, hanem a nem orosz etnikumok megtörését, elpusztítását.

Az orosz nemzeti eszme tehát természetesen keveredett a kommunizmussal, de azt pont ugyanúgy rombolta, mint minden mást, amivel kapcsolatba került. Oroszország a saját helyzetértékelése szerint nagyon rosszul jött ki a Szovjetunió összeomlásából, nem csak a közép-európai hódításait vesztette el, hanem a saját felfogása szerint tulajdonképpen Oroszország jelentős részeit is.

Azt kell megérteni, hogy az oroszok cselekedetei szempontjából teljesen mindegy, hogy mi azokat igazságosnak, logikusnak, jogszerűnek tekintjük-e, vagy a nyugat annak tartja-e. Az amerikaiak Ukrajna “demokratizálásával”, az orosz ellenzék támogatásával, a déli orosz határvidéken található államok destabilizálásával azt érték el, hogy az oroszok úgy gondolják, az amerikaiak “orosz területeken” operálnak. És ezt egyszerűen nem engedhetik meg, nem tudják elfogadni az oroszok. És ahogy az a történelemben lenni szokott, Oroszországnak nem igaza van, hanem ereje és elszántsága arra, hogy megszerezze azt, ami saját maga szerint az övé. Az egyetlen lényeges kérdés a következő: A nyugat meg tudja és meg akarja-e védeni Ukrajnát? A nyugat világháború nélkül nem tudja megvédeni Ukrajnát. Ebből következőleg az, hogy még szóban sem tettek semmiféle gesztust az oroszoknak, nyilvánvalóvá teszi, az ukránok érdekeitől függetlenül volt célja az amerikaiaknak, hogy ők nem Ukrajnát védik, hanem az Oroszország és az EU közötti gazdasági kapcsolatokat akarják lerombolni. Ha békét akartak volna, lett volna miben engedniük. Az Oroszország befolyási övezetén kívüli Ukrajna nyugati propagandatermék, amelynek létezését sem az ukránok, sem a nyugat nem tudja szavatolni. Ez utóbbi nem is akarja. 

Fel kell magunknak tenni a kérdést, tényleg és komolyan olyan világban akarunk élni, amelyben a világ második legerősebb katonai hatalma folyamatosan politikai, kulturális, gazdasági és katonai karanténban van? A világ egyik legnagyobb nyersanyagexportőrét nem akarjuk egyenrangú tárgyalópartnerként odaengedni az európai asztalhoz? Folyamatosan konfliktusban akarunk lenni egy olyan nagyhatalommal, amellyel a történelem folyamán még a legjobb pillanatokban is állandóan határosak voltunk az elmúlt három évszázadban? Elhisszük és elfogadjuk azt, hogy az oroszoknak a saját határaiknál, oroszok lakta területeken sem szabad azt, amit az amerikaiaknak bárhol a világon?

És legfőképpen, az ellenzékünk tényleg annyira hülye, hogy előreszaladva a nyugati érdekek kiszolgálásában katonákat akar küldeni egy majdani Oroszország elleni háborúba?

Az amerikaiak pontosan tudják, hogy katonailag nem tudnák megvédeni Ukrajnát. Az atomháború remélhetőleg fel sem merül. De ez a háború zömmel oroszok lakta területeken, Oroszország határainál folyik, nem Amerika partjainál vagy határainál. Oroszország természetesen agresszor, csak az a baj, hogy az amerikaiak is azok, csak azt már megszoktuk.

Folyamatosan azt tanították nekünk a kommunisták, de minden világnézetnek ez a természete végül is, hogy el akarja hitetni velünk, vannak a jók és vannak a rosszak. Nincs ennél nagyobb ostobaság. Olyan helyzet van csak, amelyhez értéket lehet rendelni és aminek örülni lehet, amely egyensúlyban van, amihez legalább hozzá lehet szokni és így lehet benne élni. A politikában az a legnagyobb ostobaság, ha olyasmit várunk akár az ellenségeinktől, akár a barátainktól, amire azok képtelenek pszichológiailag. A nyugat azt várta az oroszoktól, hogy azok ne csak a szovjet hódításokat adják fel, hanem vonuljanak vissza jóval a cári birodalom határain belülre és ismerjék el a nyugat fensőbbségét. Ki gondolhatta komolyan ezt, aki csak egy kicsit is érti az oroszokat? Világosan megmondták az oroszok mit akarnak, olyan Ukrajnát, amelyet nem az amerikaiak irányítanak, hanem minimum oroszbarát módon semleges és katonailag nem kötődik a nyugathoz. Semmiféle gesztust nem kaptak a nyugattól az oroszok ezzel kapcsolatban. Az USA kész helyzetként akarta elismertetni az oroszokkal az ukrajnai befolyásszerzését. 

Ha az amerikai hírszerzés tisztában volt az orosz szándékokkal, hiszen egész végig úgy is tettek, mintha így lenne, akkor a Biden adminisztráció tudatosan vállalta az orosz támadással kialakuló helyzetet, hiszen semmiféle, ismétlem semmiféle gesztust nem tettek Putyinék felé. Nem győzöm ismételni, hogy Putyin egyetlen igazán látványos kudarca Ukrajna kvázi elvesztése volt, lehetett sejteni, hogy amíg még ereje teljében érzi magát, akar kezdeni valamit ezzel az üggyel. Az oroszok nem először foglalják vissza Kijevet vagy Harkovot a történelemben. Nyilvánvaló az is, hogy egy működő, a kisebbségeivel, az orosszal is jól bánó, politikailag stabil, nem az EU-val és főleg a nem NATO-val kokettáló Ukrajnát nem támadtak volna meg ilyen könnyedén az oroszok. Csakhogy egy ilyen létrehozására nem volt képes az USA, ahogy minden demokráciaexportja totális kudarc mindenütt máshol is a világon. Az EU legalább az energetikai szektorban nem szankciónál, ez jó hír, mutatja, hogy az EU öngyilkos hajlamai még nem uralkodtak el teljesen, felismeri a realitásokat.

Pár héten belül megtudjuk, hogy Oroszország újra világhatalom-e? Ha néhány napon belül az oroszok pacifikálják Ukrajnát és hirtelen felbukkan egy életképes oroszbarát ukrán politikai vezetés is, akkor tudhatjuk, hogy nagy valószínűséggel igen. Akkor pedig ha a Szovjetunió nem is, de a cári Oroszország birodalmi törekvései újra a realitás részei lesznek. Ez nekünk nem lesz jó, de nekünk (és persze egész Európának) ezzel az Oroszországgal kell megegyeznünk, mert azt kivenni a képletből senki sem fogja, az bizonyos.  Nincs jó megoldása a problémának, bárhol is merevednek meg a frontvonalak, mindenkinek rosszabb lesz a helyzete, mint volt, nekünk is, akiknek aztán tényleg semmi közünk a dologhoz.

Vezető kép: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij