Az úszó műanyagszigetek korában a hulladékgazdálkodás első számú alapelve a szeméttermelés megelőzése a környezetterhelés csökkentése érdekében. Millió mozgalom, technológia és stratégia születik napról napra, hogy bolygónk és mi magunk ne fulladjunk bele a saját magunk által termelt hulladékba. Egyfajta kitekintésként most összeszedtünk tíz érdekes tényt a világ hulladékgazdálkodásáról.
1. A hulladéktermelés növekedése nagyobb, mint bármely más környezetkárosító tényezőé, az üvegházhatású gázokat is ideértve. A világ hulladéktermelése éves szinten 2018-ban 2,1 milliárd tonna volt, ami elég lenne 822 ezer olimpiai szabványnak megfelelő úszómedence megtöltésére. Egyes becslések szerint ha így haladunk, akkor 2030-ra 2,6 milliárd, 2050-re pedig 3,5 milliárd tonna lesz. Ebből csak a műanyag 380 millió. Szomorú adat, hogy ezen mennyiség 79% kerül a lerakókra, 12%-át hasznosítják az energetikában, és csak 9% születik újjá anyagában.
2. A szeméttermelési listát az Egyesült Államok állampolgárai vezetik, itt évente átlagosan az egy főre eső műanyaghulladék-, ételhulladék- és veszélyeshulladék-termelés 773 kiló szemét. Ez a globális kibocsátás 12 százaléka, nagyjából 239 millió tonnányi szemét, ami azért is nagyon sok, mert az USA népessége mindeközben csak a globális népesség négy százalékát teszi ki. Az amerikaiak átlagosan hétszer annyi szemetet termelnek egy évben, mint a lista alján szereplő etiópiaiak, akik a legkevesebb hulladékot termelik globálisan, de a kínaiaknál is háromszor több szemetet hoz létre az USA lakossága. Érdekes tény, hogy ennek a mennyiségnek csupán 35 százalékát hasznosítják újra, míg Németország az összes szeméttermelésének 68 százalékát. Az alacsony újrahasznosítás oka az elmaradó infrastrukturális beruházások; bizonyítja mindezt az is, hogy a szemét nagy része műszakilag nem védett lerakóra megy.
A világ hulladéktermelése éves szinten 2018-ban 2,1 milliárd tonna volt. Fotó: MTI
3. A világ eddigi legnagyobb műanyag-felvásárló országa, Kína 2018. év elején nagymértékben korlátozta a külföldi hulladék átvételét. Az ázsiai országban a ’80-as évektől lett gigantikus iparág a szemétfelvásárlás, ugyanis az olcsó alapanyagnak számító szemét és az olcsó munkaerő hatalmast lökést adott az akkoriban feltörekvő kínai iparnak. Így alapozták meg a globális hulladékipart. A szemét érdekes körforgáson ment így át: például egy berlini megvett egy üdítőt, a palackot szelektív kukába dobta, majd ezt a helyi hulladékfeldolgozóban összepréselték, hajóra rakták, több ezer kilométert utaztatták, Kínában pedig műszálat gyártottak belőle, azt ruhába szőtték, majd ruhaként visszautazott Európába. 2016-ra már a világ összes importált műanyagszemetének majd 70 százalékát – több, mint 10 millió tonnányit – Kínába, Makaóba és Hongkongba szállították. A 2018-ban indult korlátozásról fontos megemlíteni, hogy az átvehető szemét minőségére vonatkozó minimumkövetelményeket módosította csak a kormány: eszerint a feldolgozó csak a nagyon tiszta hulladékot veheti át.
4. 2008 februárjában alapították meg Bécsben az úgynevezett “szemétrendőrséget”, a WasteWatcher-t, melynek köszönhetően drasztikusan csökkent a szemetelési kedv az osztrák fővárosban. Jelenleg 50 főállású felügyelő dolgozik a szemétrendőrség kötelékében Bécsben, akiknek a legfőbb feladata a közterületek, közparkok tisztaságának folyamatos felügyelete, a városlakók figyelmeztetése, illetve bírság kiszabása szemetelés esetén. Ennek köszönhetően az elmúlt tíz évben 60 százalékkal csökkent az illegális szemétlerakás, továbbá 58 százalékkal a lomhulladékok elhelyezése a városban. A 2017-es bécsi köztisztasági törvény értelmében szemetelés és illegális szemétlerakás esetén a helyszíni bírság összege az 50 eurót, feljelentést követően pedig akár a 2000 eurót is meghaladhatja. Bécs városának vezetése a büntetésekből származó összegeket köztisztasági fejlesztésekre, például további szemetesek és kutyapiszokzacskó-automaták kihelyezésére, valamint szemetelést megelőző kampányokra fordítja.
5. Európa műanyagipara 1960 és 2015 között hússzorosára növekedett, és jelenleg 1,5 millió embernek teremt munkahelyet. Éves termelése 49 millió tonna (a globális termelés 322 millió tonna), árbevétele pedig 360 milliárd euró. Összehasonlításképpen Magyarország GDP-je 2016-ban 114 milliárd euró volt. Az évente kitermelt kőolaj 4-6 százalékát fordítják műanyaggyártásra és ennek kétötödéből készül csomagolószer. A világon előállított termékek 90 százaléka csomagolás nélkül nem lenne elérhető.
6. Az Európai Parlament 2019. március végén támogatta az egyszer használatos műanyagok (például tányérok, evőeszközök, szívószálak és fülpiszkálók) betiltását 2021-től. A döntést 560 szavazattal, 35 ellenszavazat és 28 tartózkodás mellett fogadták el. Ennek értelmében 2021-től az alábbi műanyag termékek lesznek betiltva az Európai Unióban: az egyszer használatos evőeszközök (villák, kések, kanalak és pálcikák), az egyszer használatos tányérok, a szívószálak, a fülpiszkálók, a léggömbök pálcikái, és az oxidatív úton lebomló műanyagok, ételtartók és expandált polisztirolból készült poharak. A tagállamoknak 2029-re a műanyag flakonok 90 százalékát össze kell gyűjteniük, a műanyag palackoknak 2025-re legalább 25 százalékukban, 2030-ra pedig már 30 százalékukban újrahasznosított anyagból kell állniuk.
7. A világ nagyvárosaiban fontos kérdés a hulladékgyűjtési stratégiák kialakításánál a városkép figyelembevétele. Kitűnő elemei a városképbarát szemétstratégiának a földbe süllyesztett gyűjtők, amelyek átlagos befogadóképessége 1500-3000 liter közé esik. Higiénikus és gazdaságos hulladékgyűjtési mód, ugyanis a hulladék jelentős részének föld alatti tárolásával lassul az erjedés, a rothadás és a kellemetlen szagok képződésének folyamata, valamint a hulladék a gravitációs energia révén tömörödik. Ezeknek a kiépítési költsége 10-20 millió forint egységenként.
8. Egy 2016-os holland tanulmány górcső alá vette a szelektíven gyűjtött műanyagokat, majd egy rangsort állított fel hasznosíthatóságuk alapján. Ebből kiderült, hogy egy átlagos kuka tartalmának csupán 56 százaléka az, ami hasznosítható, 38 százalék nem volt jó egyáltalán vagy nem ideális besorolást kapott, és volt egy bizonyos 6 százalék, amely a technológia fejlődésével újrahasznosíthatóvá válik.
9. Izgalmas gondolat, hogy a hulladék erőforrásként való kezelése alapvető eszköze az erőforrás-hatékonyság növelésének és egy valóban körforgásos gazdaság létrehozásának. A hulladék útja nem a kukában kezdődik, hanem ott, hogy az adott termék előállításához nyersanyagokat bányásztak ki, erőforrásokat használtak fel. A hulladék pedig nem más, mint rosszul hasznosított, elpazarolt erőforrás. A Nulla Hulladék Hierarchia elve az értékmegőrzést helyezi a középpontba, azaz hogy erőforrásaink értékét megőrizzük a gazdaságban az elkövetkező generációk számára. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan termékeket és csomagolásokat tervezünk és állítunk elő, amelyek tovább maradnak a gazdaságban, nem hulladékként, hanem anyagok és termékek formájában. Ebből kifolyólag az új hierarchia első foka, aminek a fő prioritásnak kell lennie, a hulladékok kitervezése a rendszerből a fogyasztási szokások befolyásolásával, az üzleti modellek átgondolásával és hulladékmentessé tervezésével.
10. Zseniális újrafeldolgozási lehetőséget fedeztek fel a plasztikot illetően, ugyanis a skót MacRebur nevű vállalat kidolgozott egy eljárást, amellyel a háztartási vagy ipari műanyaghulladékból erre a célra alkalmas, könnyen kezelhető pelletet tudnak előállítani. A vállalat Svájcban is épített utat, és ha a technológia beválik, akkor az Európa szívében fekvő ország 16 ezer tonna műanyagtól szabadulhatna meg ezen a módon, ráadásul az így megépített utak rugalmasabbak és tartósabbak – jobban ellenállnak a hőingadozásnak. Ausztráliában egy 26 kilométeres útszakaszt építettek olyan anyagból, amelyhez egyebek mellett 200 ezer műanyag zacskó, 63 ezer üveg és 4500 nyomtatópatron szolgáltatta a hozzávalókat. India Tamil Nadu államában előrébb tartanak: ott közel 16 ezer kilométer utat fedtek már le műanyagot tartalmazó útépítő anyaggal.
Vezető kép: MTI/EPA-KEYSTONE/Gian Ehrenzeller
Facebook
Twitter
YouTube
RSS