Pesti Srácok

Callidus: Képzavarok éve

Callidus: Képzavarok éve

Igen, határozottan nevezhetjük a képzavarok évének az elmúlt esztendőt, amelyből épphogy egy nyúlfarknyi idő maradt hátra. Szilveszterhez közeledvén hajlamosak vagyunk a számvetésre, s aki ezt nem tette meg karácsony ünnepén, az minden bizonnyal – hacsak egy másodpercre is –eltűnődik az immáron hátrahagyott év fölöttébb vegyes történésein. Ha visszafelé haladunk az időben, itt van mindjárt egy újabb németországi gyilkosság, rögvest Ferenc pápa Szenteste elhangzott homíliája után. (PolgárPortál-publicisztika)

A katolikus egyházfő(nek látszó) Ferenc ugyanis azt találta mondani, hogy a népét, otthonát, földjét elhagyó Szent József és Szűz Mária nyomdokait követik azok a családok, az a több millió ember, aki akaratán kívül hazája és szerettei elhagyására kényszerül. Be kell, hogy valljam, még legvadabb, legperverzebb írói képzelgéseim során sem villant föl előttem ilyen kép. Nem gondoltam arra, hogy az Európába ömlő, sok esetben erőszakos tömeg, ismeretlen embermassza, a Betlehembe császári utasításra, kényszerből érkező Józsefhez és az áldott állapotban lévő Máriához hasonlítható. Még ha Merkel játssza el Augustus császár szerepét, akkor sem. És nem fokozom e költői képet azzal, hogy a mi tömegünket jórészt muzulmán gazdasági bevándorlók képezik. Vajon mit szóltak volna Dávid városának összeírói, ha József Betlehembe érkezésekor így kiáltott volna: no fingerprint, s Mária hozzátette volna: we go Germany!?

Legalább ilyen képzavart okoz annak a tizenöt éves afgán bevándorlónak az esete, aki tegnap leszúrt egy szintén tizenöt éves helyi kamaszlányt a németországi Kandelben. Pontosabban maga az eset akár még szokványosnak is nevezhető olyan vidékeken, ahol nagyszámú muszlim közösség él, s a becsületgyilkosság hősies ügy, ám a német propagandasajtó újabb relativizálása nehezen tolerálható, mégha semmi, de semmi meglepetést nem is okoz. A Bild szerint ugyanis a gyilkosság párkapcsolati okokra vezethető vissza. Forgassuk magunkban e jeles megállapítást – párkapcsolati okok! Tehát a történteknek semmi, de semmi köze nincs ahhoz, hogy az elkövető egy afganisztáni muszlim bevándorló, pusztán csak két kamasz kapott össze egy drogáriában, s a fiú kést rántott, mert normál esetben minden Németországban élő tizenöt éves késsel indul kölnit venni, esetleg szappant. Szóval nincs itt semmi látnivaló, kérem – a Bild szerint legalábbis – tessenek továbbhaladni, szép, rendezett sorban! Azért én mégis eljátszom a gondolattal, vajon mi történne, ha egy gazdag arab országban, mondjuk Szaúd-Arábiában, amely köztudottan egy darab, még a saját kultúrköréből érkező menekültet sem fogad, bevándorlót meg pláne, de ilyen bagatell apróságokkal most ne foglalkozzunk, tehát mi történne, ha egy Szaúd-Arábiában menedékjogot kapott német srác leszúrna egy muszlim kislányt? Persze párkapcsolati okokból…

PestiSracok facebook image

....

A cikk folytatása a PolgárPortálon olvasható. Kattintson ide!
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.