Callidus: Utánuk a vízözön

A kommunizmus legambiciózusabb célkitűzése, az ember átalakítása kudarcot vallott és minden ilyesféle kezdeményezés törvényszerűen kudarcot vall majd, egészen a jövők végezetéig. Hiába próbálnak álruhába bújtatott ordas eszméket újra és újra életre kelteni, átcsomagolni, hiába minden máz és cicoma, a valóság folyton szembeköszön, rosszabb esetben – mint manapság is – szembeköp. A zsíros pénzkötegek által nyújtott biztonság hamis illúziója sem tart már soká, a menedék falai rövidesen áteresztik majd az illatokat, a fényeket, a hangokat és a színek villogását, s végül a bűzt és a halált is, mert az eszme által ütött réseken beömlik a valóság, láthatóvá lesz a teljes kép, a teremtmény maga, önmaga valójában.

A multikulturalizmus életképességének hazugsága itt él velünk, hétköznapjaink része, s olykor joggal érezzük, olyan ez, mint egy sötét film, amelyben a tébolyult asszony halott, megkékült és oszlásnak indult csecsemőjét hordja körbe a városban, s hisztérikusan követeli embertársai dicséretét, gratulációit, s a fékevesztett örömöt, amely mindenkor kísérte egy új élet világra jöttét. A király meztelen, de meséje csupán olcsó leányregény a valósághoz képest. Kik azok az emberek, akik politikai szerepkörben tetszelegve, jó pénzért hirdetik önnön felsőbbrendűségük vitathatatlan álomképét, s akik keze nyomán csak szenvedés, kín és halál marad? A kommunista embertípusról Szolzsenyicin által megfogalmazott gondolatsor sokak számár ismert, ám sosem haszontalan felidézni. A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja. Történelmi tények és több mint százmillió halott bizonyítja a kommunista eszme életképtelenségét, a primitív, tehetségtelen lelkek rombolásra váró örök hajlamát. De elég csak egy apró simítás, egy nüánsznyi módosítás, egyetlen szó cseréje, s máris jelen időben vagyunk.

Az írás a PolgárPortálon folytatódik, a Callidus rovatban. Katt ide!