Hoppál Hunor: Mutti Merkel és az elhúzódó kormányválság esete
Az elmúlt hétvégén lezajlott Németországban a nagykoalíciós tárgyalások újabb szakasza, azonban továbbra sem jutott megegyezésre a Merkel-féle CDU/CSU-szövetség és Schulz pártja, az SPD. Annak fényében, hogy a tervek szerint e hétvégén az egyeztetéseknek sikeresen le kellett volna zárulniuk, nem fest túl jól a helyzet. Bár már néhány kérdésben megszületett a megállapodás, sok témát illetően nagyon nehezen közelednek az álláspontok. A szeptember óta zajló német kormányalakítási procedúra (a pontosság kedvéért nevezzük kormányválságnak) aggodalomra adhat okot mind az EU, mind Magyarország számára. De miért is? (PolgárPortál-publicisztika)
A válasz egyszerű, de annál baljósabb. Az Európai Uniónak természetesen kedvezőtlen, hogy legerősebb államában tartóssá vált a bizonytalan politikai helyzet. Azonban Magyarországnak sem jó ez az állapot. A magyar társadalom józan többségének fejében ott rejtőzik (egyébként abszolút jogosan) a gondolat, hogy „ha Merkel megfőzte a migránslevesét, egye is meg.” Azonban a dolgokat továbbgondolva, keserű belátásra bír minket az a tény, hogy mi is erősen függünk a németektől. Németország ugyanis Magyarország legfontosabb gazdasági partnere. Államközi kapcsolataink ismeretében tehát gazdasági szempontból ugyanúgy járunk, ahogy a németek. Ha ők fent, mi is fent. Ha ők lent, mi nemkülönben. Ez utóbbit pedig nem volna jó megtapasztalni. Ezek fényében tehát már nem is tűnik olyan mulatságosnak az elhúzódó német kormányválság.
A jelenlegi helyzetben valamennyiünk érdeke, hogy Németország politikailag stabil ország legyen, és ahhoz, hogy azzá válhasson, biztos alapokon álló kormánynak kell az ország élére kerülnie. Az már másik kérdés, hogy a bizonytalanság megszüntetéséért hozott áldozat maga a várható kormánykoalíció borzasztó összetétele lesz – sajtóhírek szerint ugyanis Martin Schulz egy miniszteri poszt várományosa. Bájos műfaj ez a politika.
A CDU/CSU és az SPD a múlt hét elején megegyezésre jutott a migráció kérdésében, a szombati tárgyalásokon pedig megállapodás született energia- és mezőgazdasági ügyekről is. Ám több dologban messze még a dűlőre jutás. Az egészségügy témájában például fennáll egy markáns véleményellentét a két párt között. A szociáldemokraták teljes körű egészségügyi reformot sürgetnek, azonban Merkelék erről hallani sem akarnak. Egyelőre egyik fél sem enged az álláspontjából. A soron következő egyeztetések nagy kérdése lesz, hogy a pártok meg tudnak-e állapodni ebben a vitás ügyben.
A mind az eszközökben, mind a népszerűségi adatokban érzékelhető politikai gyengülés, a Jamaica-koalíció lehetőségének kudarcba fulladása, és en bloc a hónapok óta tartó tehetetlenség miatt egyre gyakrabban merül fel a német közbeszédben Merkel távozásának gondolata. Paul Nolte történész-publicista a Die Zeit-nak adott interjújában elmondta, szerinte 2-4 éven belül véget ér a Merkel-korszak. Meggyőződése, hogy ez így van rendjén. Véleménye szerint a kancellárnak egy 2 évig történő átmenet során meg kellene találnia utódját, hogy 2020 őszére átadhassa hivatalát az új nemzedéknek. Nolte úgy látja, a CDU-nak konzervatív irányba történő megújulásra van szüksége, erre a feladatra pedig Jens Spahn-t, a párt Bundestag-képviselőjét, parlamenti államtitkárt tartja alkalmasnak. A történész tehát egy Sebastian Kurz-i forgatókönyvet vázolt fel nyilatkozatában a CDU számára, mely szerint egy új vezető színre lépésével Merkel pártja visszatérne a langyos, már csak névleg kereszténydemokrata vonalról a valódi jobboldaliság útjára. Kérdéses, hogy egy ilyen folyamat sikerre vihető-e egy olyan politikai formáció esetében, amely saját nevét is meghazudtolta azzal, hogy tavalyelőtt muszlim tagozatot hozott létre.
A német belpolitikai válság tehát tovább húzódik, az országnak 4 és fél hónappal a parlamenti választások után sincsen új kormánya. Németországban ez a leghosszabb ideig tartó kormányalakítás a második világháború óta. A kancellár elkerülhette volna ezt a helyzetet: a helyes politikai diagnózis ugyanis elementáris erővel bír a 2010-es évek Európájában, a valódi cselekvés pedig kiváló eszköz manapság a választók bizalmának helyreállításához. Remek példa található erre szintén a német nyelvterületen, az ország délkeleti szomszédságában. Az osztrák jobboldal vezető politikusai lényeges válaszokat tudtak adni hazájuk és a kontinens előtt álló kihívásokra. Az ottani választások után 2 hónappal pedig meg is alakult az új kabinet. Az osztrák folyamatokat látva Merkel számára is ott volt a lehetőség, hogy a fennálló problémák relativizálása helyett az érdemi cselekvés útjára lépjen. És akkor talán nem kellett volna holmi kormányválsággal bajlódnia.
Forrás: PolgárPortál(Vezető kép: Angela Merkel - Reuters)
Szerző:
