Pesti Srácok

Mernyó Ferenc: Mi vagyunk a többség…

Mernyó Ferenc: Mi vagyunk a többség…

Az megvan, amikor – néhány éve – az „Egymillióan a sajtószabadságért” elnevezésű Facebook mozgalom alig pár ezres tüntetést tudott verbuválni a sajtószabadságért? Nos, hasonlóan érzem magamat, amikor a „Mi vagyunk a többség” elnevezésű Facebook mozgalom alig pár tucat embert tud kiállítani egy, a Parlamentet körülvenni szándékozó élőláncos akcióra. Az élőlánc igen hézagosra sikeredett, talán a Parlament Nagylépcsőjét sikerült szimbolikusan „lezárni”. Egy szétszéledt, vert sereg utolsó, becsületbeli „csatája” ez.

Közben Schiffer András bejelenti, hogy kilép a pártjából.

Amit ő alapított.

PestiSracok facebook image

Schilling Árpád bejelenti, hogy Metoo Lillával elhagyják Magyarországot, külföldre költöznek.

Vona lemond a pártelnökségről. Követi a Jobbik elnöksége is.

Karácsony lemond az MSZP listáján megszerzett mandátumról.

Az MSZP-nek nincs vezetése.

Hadházy lemond az egyébként is szórakoztató pozícióról, a társelnökségről, így az LMP társelnökség nélkül marad. Ami Szél Bernadettet nem zavarja, hogy immár társ nélkül elnökölje a bázisdemokratikus pártot.

Hadházy bejelenti, hogy nem veszi fel a mandátumát. De mégis. Vagyis mégsem. Illetve mégis, csak nem akkor, amikor Orbán Viktor és Farkas Flórián.

Inkább akkor, amikor Gyurcsány Ferenc is. Előbbiek zavarják Hadházyt, hogy egyáltalán bekerülnek a Parlamentbe. Fletóval semmi baja. Egy LMP-s politikusnak! Aki a felemelkedését is annak köszönheti, hogy a pártja egykor – a baloldalon egyedüliként – elhatárolódott Gyurcsánytól.

Saller Benedek – az LMP etikai ülésén – lenyom egy sallert Hadházynak.

Gyurcsány Ferenc ír egy nevetséges bejegyzést az FB-oldalára, amelyben megpróbálja összevetni a mai, mindössze hatórás lezárását a Kossuth térnek azzal a féléves kordonozással, amelyet ő követett el 2006-ban. Közben azt is kétségbe vonja, hogy neki bármi köze lett volna a szemkilövetésekhez – ahogy magához a kordonhoz és a Kossuth tér fél éves lezárásához.

Egykori rendőrfőnökére hárít mindent.

Ezen az ellenzék és sajtója fel sem háborodik.

A Momentum nem kerül be a Parlamentbe.

A Liberálisok sem, bár Bősz Anett azért ügyesen kicselezi a rendszert.

Talán a szépségének köszönhetően… Mert nem az eszének, az biztos.

Az Együtt annyira nem kerül be, hogy Juhásznak tarhálnia kell az igénybe vett állami támogatások visszafizetése érdekében.

A Momentum elnöksége lemond.

Gulyás Márton elismeri, hogy elkúrta az összefogósdit, és bejelenti, hogy kivonul a politizálásból. Tulajdonképpen megsértődik azon, hogy az ellenzék nem fogadta el, és nem hajtotta végre az ő remek, statisztikai alapú politikai stratégiáját.

Közben hétfőn néhány tucat ember állja körül a Parlament Nagylépcsőjét.

Mi vagyunk a többség.

(Vezető kép: Horvát Péter Gyula)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.