Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékezete Petőfi Sándor nélkül elképzelhetetlen; ő is a bizonyítéka annak, hogy a magyarság vállalás, és nem származás kérdése – hangsúlyozta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára csütörtökön, a vajdasági Királyhalmon, ahol Petőfi Sándor szobrát avatta fel.
Az identitás megőrzése és megerősítése szempontjából fontosak ezek a szobrok, hiszen annak jelei, szimbólumai, hogy ezeréves szülőföldünkön továbbra is itthon lehetünk, itthon szeretnénk maradni, itthon szeretnénk boldogulni
– hangsúlyozta Potápi Árpád János.
A magyar közösségeket, éljenek bárhol a világon, összeköti a közös nyelv, kultúra, hagyomány és történelem, de különösen az ünnepek, kiemelten pedig a nemzeti ünnepek
– tette hozzá. A nemzetpolitikai államtitkár szerint minden magyar szabadságmozgalomnak ugyanaz volt a célja: a magyar nemzeti függetlenség megőrzése, elérése, a magyar nemzet megmaradása, a nemzeti hagyományok tiszteletben tartása, “és az, hogy ez az ország, ez a nemzet az önálló törvényei alapján tudja megélni a mindennapjait”.
Ez ma is így van
– szögezte le.
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében kiemelte, hogy ha a vajdasági magyarság összefog a közös célokért, akkor együtt jobb eredményeket tud elérni, és ezt már bizonyította is.
Erőt ad kitartásunkhoz nemzetünk nagyjainak emlékezete és március 15. tisztelete, a márciusi ifjak bátorsága, az ország összefogása a nemzeti célokért és eszmékért. Mert 1848 bebizonyította: tehetünk magunkért. Összefogással, ha a nemes ügy érdekében a különbségeket félre tudjuk tenni, nagy dolgokra vagyunk képesek
– hangsúlyozta.
Négy Petőfi-szobrot állítottak fel a tavalyi és az idei év során a Mozdulj! Petőfi! program keretein belül, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából a Vajdaságban. Tavaly nyáron Törökfaluban, Kúlán és Kishegyesen kapott szobrot a költő. Pásztor Bálint beszédében köszönetet mondott a magyar kormánynak a szobrok felállításában nyújtott támogatásért. A csütörtökön átadott szobrot, amely a költőről elnevezett általános iskola udvarán kapott helyet, Lantos Györgyike Sára készítette. Ez a tizedik köztéri Petőfi-szobor a Vajdaságban. Az első mellszobrot 2006-ban adták át Bácskertesen.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Illyés Tibor
Orientál
2024-03-15 at 02:03
Sajnos a balliberális zöld Gyurcsányéknak semmi kötődésük nincsen a magyarsághoz mert ők sajnos a hazánkat csődbe szétlopták széthazudták és a gender pedofíliát erőszakolják a magyarságra együtt az ukrajnai háborúba belekeverésükkel és az idegen élősködő gazdasági migránsokat akarna helyünkre telepíteni és nekünk Gyurcsány mondta hogy ellehet innen menni.
balfék
2024-03-14 at 17:59
Belemehetünk akár egy “mi lett volna, ha…” típusú eszmecserébe is, de tény, hogy ’48-’49 nélkül nem lett volna kiegyezés sem. Ha mindig csak tűrték volna, hogy mások dirigálnak, már nem lenne magyar a bolygón. Van az a helyzet, amikor már nem lehet szó nélkül tűrni a megaláztatást. Jó, kapunk cserébe egy verést, mert a másik nagyobb volt, meg hívta a debella haverját, de akkor is inkább szólni kell, mint tűrni a sértéseket. A bántalmazott embert/diákot hozom fel példának. Ha nem szólal fel, akkor kicsinálják teljesen, és a végén megöngyilkolja magát. De, ha elege van, és felszólal, akkor leállnak, jó eséllyel. Van, hogy addig kell mindig szólni, amíg befejezik. Aki csak tűr, azt elnyomják. Az ilyen világ volt, és ma sem jobb.
K
2024-03-14 at 17:50
balfék
2024-03-14 at 17:34
Azt is mondhatnám hogy majdnem mindennel egyetértek amit leírtál, …..de azért mégsem teljesen:
“De, ha az nincs, akkor nem lett volna fejlődés évtizedekkel később”….írod.
A későbbiekben a “gazdasági” fejlődést az osztrák császár által bevezetett reformok okozták, a kiegyezés, aminek egy része hasonló volt az 1848-ban kitűzött célokhoz. Ezeket az intézkedéseket akkoriban a világon mindenhol bevezették, így nincs abban semmi különös.
“De, ha valaki meg sem próbálja, az…” …..írod.
Erre kapásból mindenki azt mondja hogy “próbálkozni a…szokott”.
Nem is írom le hogy mi “szokott”, képzeld oda.
stb.,stb.,stb.,
balfék
2024-03-14 at 17:34
Nézd. Én ezt az álláspontot is meg tudom érteni. Volt, amikor én is így gondolkodtam – 17-18 évesen. De, ha az nincs, akkor nem lett volna fejlődés évtizedekkel később. Igaz, akkor nem lett volna első világháború sem talán. És igen, minden ember halála veszteség. (Ahogy Ukrajnában is, szóval jó lenne, ha leállnának, példát véve Görgey-ről.) De akkoriban az érdekérvényesítésnek ez volt az egyetlen valamire való módszere. Március 15-én még nem gondolta senki, hogy háború lesz belőle, sőt, egyáltalán nem volt benne a levegőben. És legyünk őszinték. Az osztrák majdnem el lett verve, de olyan rendesen. Egyedül nem bírtak az őseinkkel. Csak hát jöttek a tudjuk kik, meg persze ott volt majdnem minden szomszédunk is ellenségnek. Szóval, mi megvívtunk egy kis világháborút, és majdnem bejött. De, ha valaki meg sem próbálja, az rosszabb szerintem, mint utólag sopánkodni. Viszont ez arra is jó, hogy emlékeztessük magunkat, hogy minden háborúból maradjunk ki, ameddig csak lehet.
K
2024-03-14 at 17:20
balfék
2024-03-14 at 16:58
-Ezeket a tragikus eseményeket okozó napokat nem lehet ünnepelni mint “március 15.-e” amiből a VESZTES 1848-as forradalom és szabadságharc származik , legfeljebb csak őszintén gyászolni.
-Egy ilyen megünneplés teljesen abszurd és lehetetlen, ha beleképzeljük magunkat a függetlenségi harcban meghalt emberek helyébe.
Az emberekben nincs empátia, beleérző képesség. Egy ember halála is borzalmas, hát még olyan sok ember halála, mint akik akkor haltak meg, és a tragikus sorsok a élve maradottak még meg sem lettek említve.
–Azért jó lenne ha az emberekben több humánum és emberség lenne.
balfék
2024-03-14 at 16:58
K
Amíg nagy részével egyet tudok érteni a mondottaknak, mégis ki kell javítsalak. Március 15 nem az 1848-49-es szabadságharc ünnepe, hanem a 12 pont kihirdetésének, a Nemzeti dalnak, és az Áprilisi törvények kezdő pontjának.
Miniszter úr csacskaságot beszélt. Évszázadok óta mindig bedobják, hogy “Ki a magyar?” és sosincs rá mindenki által elfogadott, tudományosan meghatározott válasz. A magyar az magyar. Aki nem érti, az nem magyar.
K
2024-03-14 at 16:35
–Az egy nyelven beszélő és egy határral körül határolt ország lakosait nevezünk egy nemzethez tartozónak, amikor a nyelvi határok és a területi határok különbözhetnek.
–Sajnos hazánk viharos évszázadai nem éppen “ÜNNEPLÉSRE MÉLTÓAK”, mert hazánk az elmúlt 500 évben sohasem nyert háborút, csak jelentéktelen csatácskákat.
–Ebben a nehéz magyar sorsban, a magyar “balsorsban” ami régen tép, a szlovák származású Kossuth Lajos és a szlovák származású Petőfi Sándor nagyon vitatható szerepet vállaltak.
–Mindketten a francia forradalom a jakobinus diktatúra hívei voltak, vagyis mai szemmel liberálisok , és például Petőfi Sándor királyok felakasztására bíztatta az embereket, csak éppen ez nem jött össze. Tehát ezek a mai szemmel sem helyeselhetőek.
–Sokan Petőfi Sándornak is tulajdonítják a magyar nyelv fennmaradását, de még többen talán Arany Jánosnak.
A sikertelen szabadságharc semmiféleképpen sem tekinthető oknak a magyar nyelv fennmaradásával kapcsolatban .
–Mindketten Magyarország területén kívül haltak meg, Kossuth Lajos Torinóban, Petőfi Barguzinban, Szibériában.
Mindketten a sajnálatos forradalomnak induló sikertelen szabadságharcban elmenekültek Magyarországról, Kossuth Lajos állítólag női ruhában mint a transzvesztiták korai előfutára.
******
–Az elbukott 1848-as forradalom és szabadságharcot semmiféleképpen sem lehet ünnepelni, legfeljebb csak őszintén gyászolni.