Elmúlt a tavalyi aszály, és túlságosan is megnyugodtunk
Két minisztériumon áll vagy bukik a táji vízvisszatartás és a fenntartható tájgazdálkodás ügye, így az ezekért küzdő Zöld Gerilla Mozgalom is két irányba kénytelen ingázni. A négy éve alakult mozgalom folyamatosan az Alföld kiszáradására, elsivatagosodására figyelmeztet, és a vele, valamint a Vízválasztó Mozgalommal együttműködő geográfusok, mérnökök, egyetemi tanárok és gazdálkodók által kínált, átfogó javaslatcsomagot népszerűsíti a sivatagosodás megfordítására. Az Országos Vízügyi Főigazgatósággal sikerült a rövid párbeszéd nemrég, az Agrárminisztérium részéről viszont teljes érdektelenség övezte a segítő szándékot.
Két héttel ezelőtt az Országos Vízügyi Főigazgatóság épülete előtt tartott sajtótájékoztatót Kulcsár László gazdálkodó, a Zöld Gerilla Mozgalom szóvivője, kellő mennyiségű áradó víz visszatartását és a folyókból, oldalirányú kivezetéssel, a természetes árterekben szétterítését kérve. Most csütörtökön pedig az Agrárminisztérium előtt jelent meg Bözsivel, a kecskével, hogy a vizes élőhelyek létrehozásához szükséges területek biztosítását és a művelési ág víz jelenlétéhez igazított megváltoztatását szorgalmazza, más, ehhez kapcsolódó intézkedésekkel együtt.
Kérdésünkre elmondta, hogy a gazdáknak nem kell tartaniuk a művelési ág megváltoztatásától, hiszen ez egyrészt nem érinti a tulajdonviszonyokat, tehát minden föld a tulajdonosánál maradna.
Az érintett területek ráadásul nagyobb hasznot hozhatnának vizes élőhelyként, mint beszántva, ráadásul a több vízfelület emelné a talajvíz szintjét, és kiegyensúlyozná az aszálytól az özönvízszerű viharokig terjedő szélsőséges légköri jelenségeket.
Kiemelte, több mint egy év eltelt a tavalyi, pusztító aszály óta, és semmilyen érdemi intézkedésnek nincs nyoma a jövőbeli hasonló aszályok kivédésére, vagy legalább enyhítésére. A kecske nemcsak azért volt vele, hogy ne legyen unalmas az út a 2-es villamoson a minisztériumig, hanem jelképes volt a jelenléte. A sajtótájékoztató címe is erre utalt:
A fejlődés kecskéje megeszi-e a fenntarthatóság káposztáját?
Kulcsár elmondta, hogy a kecske, kellő mennyiségű víz nélkül instant sivatagot okoz, mert minden zöldet lelegel, akárcsak a jelenleg uralkodó, ipari mezőgazdaság. Keményen fogalmazott, amikor azt mondta a sajtótájékoztatón:
„Nem egyszerűen környezeti kérdés ez, hanem általános környezeti, gazdálkodási és társadalmi válság, létfeltételeink felszámolódása zajlik.”
A hivatalosan felvetett megoldások még mindig a növekedéses fejlődés bűvkörében élnek, noha mára már egyértelmű, hogy az így értelmezett fejlődés nem összeegyeztethető a fenntarthatósággal. Hangsúlyozta:
A tavaly szeptemberi Vízválasztó konferencián bemutatott tájgazdálkodási koncepció részletesen tartalmazza a szükséges változtatásokat.
A tájgazdálkodási koncepció dióhéjban
Röviden, a teljesség igénye nélkül említette a koncepció fontosabb pontjait:
- A korszerű tudományos eredmények és modellezés használata a szakmai paradigmaváltáshoz.
- A táji vízvisszatartásra alkalmas helyek kijelölése. Szántóink ötödét, egymillió hektárt vizes művelési ágba kell venni, hogy a többit megőrizhessük. Ez nem a területek elvesztése, hiszen továbbra is az élelemtermelést szolgálnák, csak gabona helyett más alapanyagot adnának.
- A művelési ágak kötelező alkalmazkodása a víz jelenlétéhez a víztározásra kijelölt helyeken. A környezetet kevésbé terhelő művelési módok és agrotechnológiák támogatása, előírása.
- A jogi környezet és az agrártámogatási rendszer hozzáigazítása a vízpuffer-orientált gazdálkodáshoz, a táji vízvisszatartás terület- és térfogatalapú támogatása.
- A táji vízvisszatartáshoz szükséges vízgazdálkodási infrastruktúra vészhelyzet jellegű kiépítése, illetve a meglévők átalakítása, a vízgazdálkodási üzemrendek átírása.
- Az „árvíz” és a „belvíz” veszélyforrás helyett vízkészletként kezelése. A belvíz által érintett területek kötelező vízpuffer-orientált használata: rét, fás legelő, tó, nádas, rizsföld, gyümölcsény erdő.
- A regeneratív mezőgazdaság (talajművelés, szántóföldi legeltetés, agrárerdészet, egyéb agroökológiai módszerek) támogatása és elterjesztése.
- A szántás megszüntetése a potenciális vizes élőhelyeken.
- A kisgazdaságok deregulációja, rövid ellátási láncok, kisléptékű feldolgozók, közösségi értékesítés serkentése.
- A belterületi esővíz háztartási és településszintű visszaforgatása, a települési zöldfelületek vízpuffer-orientált kezelése, víz és vegetáció kapcsolatának erősítése, komposztálás. A szennyvízkezelés újraértelmezése.
- Oktatás és ismeretterjesztés, a fenntartható víz- és tájgazdálkodási elvek és gyakorlat megismertetése, népszerűsítése az államigazgatás, a gazdálkodók és a lakosság körében.
Mint a szóvivő mondta, a Zöld Gerilla Mozgalom várja az Agrárminisztérium, valamint az illetékes államigazgatási szervek válaszát a magyar tájért aggódó gazdálkodók, szakemberek és civilek kéréseire.
Addig is, ha már sivatagosodik az ország, és elsősorban a Kiskunság, az se legyen hiába! Ezért október 21-én, a kunadacsi Betyár Kúriában sivatagi struccversenyt rendez a Zöld Gerilla, agárversennyel és a tájgazdálkodásról szóló kerekasztalbeszélgetéssel.
