Magyarország előbb volt jogállam, mint bármelyik nyugati ország – Horváth Attila és az Öreg
Az új Alaptörvény jogfolytonossága Szent István törvényeiből, az Aranybullából, a Werbőczy-féle Hármaskönyvből, az 1848–49-es törvényekből, az 1867-es kiegyezés törvényeiből ered, nem pedig az 1949-es sztálinista alkotmányból. Horváth Attila alkotmánybíró, jogtörténész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora volt az Öreg vendége.
A magyar kommunisták hatalomra jutásával 1949-ben Rákosiék szóról-szóra átvették az 1936-os sztálini alkotmányt. Tényleg nem csináltak mást, mint szó szerint lefordították azt. A sztálini alkotmány propagandaszövegekből állt, egyfajta hazugsággyűjtemény volt. Semmi nem volt belőle igaz, ahogy az sem, hogy Magyarországot a munkások és a parasztok szövetsége vezette. Helyettük ugyanis egy szűk elit irányította az országot diktatórikus módszerekkel, természetesen a szovjet szuronyok árnyékában. Szólás- és sajtószabadság nem volt; a népnek, amire oly gyakran hivatkoztak, a robot, az alárendelt szerep és az engedelmesség jutott. A kérdés mégis az, hogy miként működhetett kisebb-nagyobb változtatással a sztálini alkotmány a rendszerváltás után még húsz évig?
Horváth Attila szerint egyrészt nem volt meg a politikai akarat a változtatásra, és csak egyszer volt kétharmados többség a Horn-kormány alatt, ami feltétele az alkotmány módosításának, de a baloldalnak ez sem jött össze. Nem véletlen, hogy ebben a jogi bizonytalanságban a Rákosi- és Kádár-korszakokban elkövetett törvénytelenségekre mentességet találtak, így ágyban és párnák között halhatott meg Biszku Béla, Kádár János, Apró Antal és a többiek. Emberiség elleni, háborús bűncselekménynek számítottak az 1956–57-ben eldördült sortüzek, perek is indultak, de lényegileg a felelősök ezt is megúszták, mert az idő elteltével, az emlékezet hiányosságai miatt a bíróságok elégtelennek tartották a bizonyítékokat. Ezért is kellett az új alkotmány, hogy egyértelművé tegye: aki a haza ellen tesz, vagy árt a magyar népnek, annak bűnhődnie kell. Végül 2010-ben, a kétharmados többséggel győzött Fidesz–KDNP létrehozta az Alaptörvényt, amely az ezer éves történelmi alkotmányunkra és a Szent Korona-tanra épül.
Szent István törvényei európai színvonalúak, hiszen államvallássá tette a kereszténységet, ezzel kifejezve azt, hogy Isten előtt minden ember egyenlő. A jogtörténész kiemelte, hogy az emberi jogok korai kötelezővé tétele is benne találhatók a törvényekben. Például megtiltotta a nőrablást, a vérbosszút, de engedélyezte mindenki számára a bíróhoz való fordulás jogát. A vasárnapi munkavégzés tilalma nemcsak azért került törvénybe, mert templomba kellett járni, hanem azért is, mert mindenkinek járt egy pihenőnap. Az Aranybullában már megtalálható az uralkodóval szembeni ellenállási záradék, ami végigkísérte történelmünket úgy, hogy még az új Alaptörvényünkbe is belekerült. A jogállamiságunk azért sem kérdőjelezhető meg, mert nálunk már akkor is a törvények szellemében működött az ország – akár a Habsburgok ellenében is –, amikor a németeknél még híre-hamva sem volt az egységes német alkotmánynak.
A beszélgetésben szóba került az is, hogy az Európai Unió miért vádolja Magyarországot azzal, hogy nem jogállam. Horváth Attila úgy érvelt, hogy ilyen az, amikor a politikai hatalom felülírja a jogot a jogra hivatkozva. Ezzel egy alkotmánybíró nem tud mit kezdeni. Ugyanakkor tény, hogy a magyar jogállamiság az európai civilizáció egyik alapköve, amit bizonyít a több mint ezer éves hagyományokkal rendelkező jogtudomány, törvénykezés.
