Pesti Srácok

Akik átélték és megszenvedték '56-ot – Melocco Miklós szobrászművész, Wittner Mária ötvenhatos szabadságharcos és az Öreg

Két olyan emberrel beszélgetek, akik megélték, átélték a forradalom és szabadságharc napjait és annak leverését is. Melocco Miklós szobrászművészről van szó és Wittner Máriáról. Egyikük a művészethez menekült, Wittner Mária Kádár börtöneiben raboskodott 13 éven keresztül, a leghosszabb ideig az elítélt szabadságharcosok közül. Két évvel ezelőtt rögzítettük a beszélgetést az Öreg és a Pesti TV Boomerlázadás műsoraiban.

A 87 éves Melocco Miklós szobrászművésznek egész élete a nemzetről, a hazáról szólt. Vallja, hogy 1956-ban, a forradalom és szabadságharc napjaiban vált hazafivá. A bolsevista diktatúrával való ellenszenve arra az időre vezethető vissza, amikor fiatal édesapját Rákosiék koncepciós perbe fogták és 1951-ben kivégezték. Melocco ekkor mindössze 16 éves volt. Nem véletlen, hogy a magyar történelem olyan személyiségeit ábrázolta, öntötte szobor formába, akiknek mindene Magyarország volt. A több között szobrot faragott, öntött Ady Endréről, Radnóti Miklósról, József Attiláról, Kodály Zoltánról, Latinovits Zoltánról, Hunyadi Mátyásról, Szent Istvánról, Széchenyi Istvánról, Kossuth Lajosról és Deák Ferencről. Természetesen készített emlékművet 1956-ról, Mansfeld Péterről is. Melocco Miklós soha nem ismert megalkuvást, soha nem fogadott el olyan megbízást a Kádár-rendszerben, amely dicsőítette az 1919-es véres kommünt, vagy meggyalázta volna 1956 emlékét.

A másik emlékező Wittner Mária, a halálra ítélt, aki harcolt a Corvin közben, megsebesült és aki az 1963-as amnesztia ellenére még hét évet ült a kalocsai börtönben. Azt vallotta, hogy ő életre lett ítélve azért, hogy a kivégzett társainak igazságát szemébe mondja a hóhéroknak. Meg is tette 2001 február 25-én, az Országgyűlésben, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján, amikor is vádpontokban sorolta fel bűneiket, akik közül még többen ott ültek a parlament széksoraiban és akik legyilkolt társainak vérdíjából élnek jól. Azt hirdette, hogy 1956 a nemzet forradalma volt, amit Rákosi és Kádár szellemi utódai, vér szerinti leszármazottai maguknak akarnak kisajátítani. Wittner Mária tavaly távozott közülünk. Vállalt sorsa nem egyedi, mindannyiunk, a magyarság sorsa, azoké a millióké, akik a kommunizmus, a szovjet megszállás ellen szembe fordultak, vagy áldozatai voltak. Wittner Mária, a bátor asszony, aki 1956-ban fegyvert fogott a szabadságért. Szavai, mint Melocco Miklósé is, máig érvényesek.

PestiSracok facebook image

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.