Egy gyomorrontásból is lehetett koncepciós pert gyártani – Susa Éva antropológus és az Öreg
Az igazságügyi biológus-antropológus szakértő már 1989-ben részt vett a Nagy Imre-perben kivégzettek kihantolásában és exhumálásában. Azóta is a kommunizmus áldozatainak, a névtelenül, álnéven eltemetett kivégzettek azonosításán dolgozik.
Susa Éva dokumentációjában 1106 áldozat szerepel, akiknek többséget névtelenül, árkokban, különböző sírhelyeken földeltek el 1945 és 1962 között. A kíméletlen kivégzések és halottgyalázó elföldelések azonosítása a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) közreműködésével megállás nélkül folyik, az eddig talált névsor még tovább bővülhet. Ezért fontos, hogy a még élő családtagok jelentkezzenek a kivégzett vagy eltűnt hozzátartozójuk azonosításához.
Azt tudni kell, hogy a kommunisták a Rákosi- és a Kádár-korszakban – nyilván politikai döntés miatt – a politikai kivégzetteket nem temették el, hanem elföldelték. A bosszú elérte a magyar középosztályt, az értelmiséget, az arisztokráciát, a művelt és gazdag nagypolgárságot (őket megtizedelték), de nem maradtak ki a szakképzett munkások és a jómódú parasztság sem. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után a több mint 350 koncepciós perben kivégzettek többsége munkás volt és fiatalember.
Dr. Susa Éva elmondta, hogy külön büntetési tétel volt (szláv szokás), főként 1956 után az arccal lefelé temetés, a lábat dróttal összekötve, amit nemcsak Nagy Imre miniszterelnök, Maléter Pál, Losonczy Géza, Szilágyi József és Gimes Miklós sírhelyfeltárásánál, exhumálásánál volt tapasztalható, hanem például Brusznyai Árpád tanárt, filológust is így földelték el. Az igazságügyi antropológus még azt is hozzátette, hogy a tanár bokájára egy alumíniumkorong is rá volt kötve, számmal ellátva.
A kivégzettek semmiféle kegyeletet nem kaptak
Még a nevüket is elhallgatták, álnéven temették el az elítélteket. Nagy Imrét Borbíró Piroska néven akarták a feledés homályába rejteni, de ugyanígy járt Zsedényi Béla, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke a Rákosi-korszakban. Vagy Tóth Lajos honvéd repülő százados, akit kémkedés (koncepciós perben) miatt végeztek ki, Horváth Ferenc álnéven hantolták el. Bár a bíróság nem akarta a halálos ítéletet, de Farkas Mihály a kutatás szerint 1951-ben saját kézjegyével aláírta a kivégzést.
Ugyanígy járt Szántó Elemér orvos doktor, akit Farkas Mihály honvédelmi miniszter utasítására azért végeztek ki hadtápos kollégájával együtt, mert a tatai tisztifőiskolások – tizennégyen – a lekváros tésztától gyomorrontást kaptak. Ezt mérgezéssé nagyították fel, a tizennégy katonából kétszáz lett, és 21 nap alatt megszületett a halálos ítélet. Az indoklásban az szerepelt, hogy a néphadsereg harci erejét próbálták meggyengíteni. Egy lekváros tésztáért kellett meghalniuk.
Koncepciós perben ítélték halálra Kalotai Géza 29 éves MÁV-főtisztet és apósát, Keresztes Vince honvéd alezredest. Kémkedéssel vádolták, álnéven földelték el őket. Fia kérésére – soha nem láthatta édesapját, mivel apja kivégzése után született – folyik a keresésük a 301-es és a 298-as parcellában, az Új köztemetőben. A sor hosszú.
Dr. Susa Éva fontosnak tartja a kommunizmus áldozatainak, ismeretlen helyen, névtelenül, álnéven eltemetett valódi azonosságának feltárását, mert ezt követeli a kegyelet és a valódi történelem megismerése. A több mint ezer kivégzettből száz áldozatnak a személyazonosságát már sikerült megállapítani, ami a hozzátartozóknak is megnyugvást jelent, ugyanakkor lehetőséget ad az újabb és újabb áldozatok kilétének felfedésére.
