Pünkösd: a Szentlélek kiáradásának és az Egyház születésének az ünnepe
A Pünkösd a Húsvét utáni hetedik vasárnap, amikor az Egyház a Szentlélek kiáradását ünnepli, és ez tulajdonképpen a Katolikus Egyház születésnapja. Görögül pentékoszté, azaz 50, amely a Húsvét utáni ötvenedik napot jelenti, innen az ünnep magyar nevének eredete. A Pünkösdvasárnapot a pünkösdhétfő követi, mely hazánkban piros betűs ünnep és munkaszüneti nap és a harmadik legszentebb ünnep.
A keresztények a Szentlélek kiáradásán kívül a missziós munka elindulását is ekkor ünneplik, hiszen amikor megjelentek a lángnyelvek a kiválasztott apostolok fölött, azzal megszületett Krisztus Egyháza, amelynek kötelessége a Jézus tanításának továbbadása és megértetése az emberiséggel. A Szentlélek tehát kiáradt az apostolokra, akik minden népnek a saját nyelvén hirdették Krisztus igéit. A Katolikus Egyház lefektetett alapjai tehát ekkor születettek meg, az ünnep egyidős tehát az Egyházzal, a II. századtól pedig már megemlítik meg a keresztény írók is, mint Tertullianus. A Szentlélek kiáradását így írja le a Újszövetségben az Apostolok Cselekedetei:
Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Szellem adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a Föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.
Mindenkinek más és más a feladata, különböző adományokat kapunk a Szentlélek által, Pál apostol így fogalmaz erről a Korintusaikhoz írt első levelében:
A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon velük. Az egyik ugyanis a bölcsesség szavát kapja a Lélektől, a másik a tudás szavát ugyanattól a Lélektől, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki erőnyilvánulásokat kap, van, akinek a prófétálás vagy a lelkek megkülönböztetésének képessége jut osztályrészül. Más, különféle nyelveket, vagy pedig a nyelvek magyarázatát nyeri el ajándékul. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.
Éljünk tehát a Szentlélek adományaival és ne tékozoljuk el tehetségünket. A Pünkösd újszövetségi ünnepe attóla pillanattól datálódik, amikor az apostolok megkapták ezt az adományt, az ünnepnek a Katolikus Egyházban van vigíliája, böjtje, amelyen keresztvizet szentelnek, illetve a bérmálás szentségét is innentől kezdve szokás kiszolgáltatni, a protestáns egyházaknál pedig ez a konfirmáció időszaka. Az évszázadok során több népi hagyomány fűződött az ünnephez, amely hivatalosan egy hétig tart, ám a második világháború után, a kommunista hatalomátvételt követően a többi keresztény ünnephez hasonlóan a Pünkösdöt is igyekeztek teljesen kimosni az emberek emlékezetéből. Így ez lett a sorsa a népszokásoknak is, hiszen a kommunista diktatúra valóban igyekezett tartani magát a híres jelszavukhoz, hogy a "a múltat végképp eltörölni".Pünkösd ünnepe azonban nem merült feledésbe, így 1993-tól ismét munkaszüneti nappá vált és előtérbe került vallási jellege.
Az ünnep eredetileg, az ószövetségi zsidó népnél aratási hálaadás volt, majd a mózesi törvény emléknapja lett. A püspöki szinódus 305-ben rendelte el a galamb vagy lángnyelvek alakjában ábrázolt Szentlélek eljövetelének megünneplését.
Népszokások
A pünkösdhöz kapcsolódó népi hagyományaink legrégebbik eleme talán a lovas verseny volt. A Kárpát-medencei magyarok lovas nép lévén a legrégibb időktől fogva adóztak eme nemes szokásnak, amelyen rendre és rangra való tekintet nélkül mindenki részt vehetett. Ezek a versenyek rendszerint a falu melletti legelőkön kerültek megrendezésre, ahová nagy vigasságban vonult ki a település apraja-nagyja. A legények kalapjukba tűzött bokrétákkal, cigányzeneszóval, bográcsokkal felszerelkezve készültek a nagy becsületbéli megmérettetésre. Birkagulyás, ivászat és tánc volt kivilágos-virradatig. A lovasverseny győztesét pünkösdi királlyá koronázták, mely hivatal egy egész esztendőre szólt. Nagy tisztesség volt ám ez a cím, hiszen a pünkösdi király egész évben csak akkor dolgozott, amikor kedve tartotta, és annyi bort ihatott ingyen a falu kocsmájába amennyi csak belefért. Minden mulatságban, lakodalomban ő kezdte a táncot, ezért a leányok előtt is nagy volt a becsülete.
A Kárpát-medence másik szép szokása a falujárás volt. Ez úgy zajlott, hogy a felpántlikázott lovakon házról-házra jártak a legények, „adományokat” gyűjtve. Végül a sok finomságtól roskadozó kosarak tartalmát a kocsma asztalára rakták, és estére az egész falu népe lakomát csapott belőle, táncmulatsággal egybekötve. A legénybíró választás is a pünkösdi királyhoz hasonló tisztesség volt. Ez is versennyel kezdődött. A legények által közösen felállított májusfát kellett kidönteni, és akinek ez sikerült, hasonlatosan a pünkösdi király „hivatalához”, legénybíró lett belőle, mely rang szintén sok mókás kiváltsággal járt. A lányok is kivették részüket a vidám szórakozásból, mivel ők is választottak maguk közül királynét. Régebben a falu legszebb lánya nyerte el ezt a megtisztelő címet.
A kereszténység elterjedésével az ókori pogány rózsaünnep belesimult a pünkösdi ünnepekbe. A bazsarózsát pünkösdi rózsává tehát az egyház „avanzsálta”. A 16. századi humanista irányzat idején, amikor pontos neveket kerestek a növényeknek, vált szét végérvényesen a rózsa (Rosa cinnamomea) és a pünkösdi rózsa (Paeonia officinalis) megnevezés. Régen a falvakban a pünkösdi szentmise alkalmával pünkösdi rózsaszirmokat szórtak alá a templomtornyokból, de volt hogy fehér galambokat eregettek, mivel az egyházi ábrázolásokban galamb képében jelenik meg a Szentlélek.
népszokások forrása: erinto.ro, Fotó: Jean II Restout (1732): Pentecost
