Bár a kommunisták rémtettei közül a „Magyar GULAG”, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek. Ilyen annak a közel kétszázötven vasutasnak a tragédiája is, akik megjárták a recski poklot, s akikre a leszármazottak emlékeztek a Keleti pályaudvar oldalában lévő emléktáblánál.
Közismert tény, hogy Recskről nem lehetett szabadulni, az ott raboskodók csak a tábor 1953 őszét történő bezárásakor hagyhatták el a haláltábort. Emellett úgy tartja a közvélekedés, hogy 1953. március 5., azaz Sztálin halála után enyhült a fogva tartás keménysége, emberibbé vált a légkör a szögesdrótokon belül. Hogy ez mennyire relatíve volt csak így, arra jó példa azoknak vasutasoknak a sorstragédiája, akik megjárták Recsket, ám sorsukról máig alig tudni és alig hallani.
Pedig történelmi tény, hogy 1953. március 25-én éjjel országszerte 240 vasutast – többnyire MÁV főtiszteket – tartóztattak le és internáltak. A letartóztatottak közül a férfiak a Recsken működő, Magyar GULAG néven elhíresült haláltáborba, a nők pedig Kistarcsára kerültek. Érdemes kiemelt figyelmet fordítani a dátumra, hiszen ez azt mutatja számunkra, hogy Sztálin halála után is vittek még internáltakat a mátrai táborba. A letartóztatott vasutasokat még a táboron belül is elkülönítették. Szögesdróttal körülvett, bemeszelt ablakú barakkba kerültek, így úgynevezett „belső rabokká” váltak. Részben talán ennek is köszönhető, hogy az ő szenvedéstörténetük még a recski tábor többi foglyához képest is homályban maradt.
Internálásuk hátteréről annyit lehet tudni, hogy szinte mindannyian a vasúti üzletvezetőségeken – többek között Budapesten Debrecenben, Miskolcon, Szegeden, Pécsett, Szombathelyen – dolgoztak a két világháború között. A kommunista államapparátus 1953 tavaszán látta elérkezettnek az időt, hogy egy kiterjedt ÁVH-s akció keretében, egyetlen éjszaka alatt összegyűjtse a korábban bizalmi munkaköröket betöltő a vasutasokat, akiket az akkortájt szokásos, koholt vádak alapján le is tartóztattak.
Haraszti Katalin és Szalay Gyula a megemlékezés szervezői. Fotó: Kovács Attila
Azzal vádolták őket, hogy nem illeszkedtek be a kommunista rendszerbe, hogy kommunista vasutasokat és civileket jelentettek fel, illetve szovjetellenes kémelhárító tevékenységet folytattak. Mondani sem kell: ezek a vádak szemenszedett hazugságok voltak. A letartóztatottak ugyanis a német és a magyar katonákat, eszközöket, sebesülteket szállító vonatokat irányították a katonai parancsnokság utasítása szerint.
Mivel valamennyien képzett, szinte katonai kötöttséghez szokott emberek voltak, akik a vasúttársaságon belül szervezett egységet képeztek, tudtak egymásról és segítették egymást. Bajtársias összetartozás jellemezte az üzletvezetőségi dolgozókat, ez pedig már önmagában is elég volt ahhoz, hogy az ÁVH veszélyesnek ítélje és koholt vádak alapján eljárás alá vonja őket. Mint történelmünk eme, legsötétebb korszakában oly’ sokakat, ezeket a vasutasokat is állami szolgálatban, szolgálati esküjük szerint végzett munkájuk miatt, hurcolták meg, teljesen ártatlanul.
A megemlékezésen beszédet mondó Szalay Gyula édesapja is megjárta a recski poklot 1953-ban. Fotó: Kovács Attila
Tudni kell azt is, hogy a Recskre internált vasutasok nagy többségét szabadulásuk után már nem vette vissza a MÁV, így a magasan képzett, elkötelezett középvezetést szinte teljes mértékben lecserélték, megbízható kádereket állítva a helyükre. Mivel a későbbiek során sem rehabilitálták őket, az akkortájt dívó társadalmi megítélés szerint megbízhatatlanok maradtak, amellyel nemcsak a vasutas életpályájuk, de személyes életük is kettétört.
November 5-én ismét megtartották megemlékezésüket a Recskre internált egykori vasutasok leszármazottai. A méltóságteljes emlékezésen Szalay Gyula – Id. Szalay Gyula, egykori internált fia – mondott emlékező beszédet. A leszármazottak – hosszú és kitartó szervezés eredményeként – négy évvel ezelőtt a Keleti pályaudvar Lotz Károly-termének külső falánál emléktáblát állítottak szüleik tiszteletére és emlékére. Ennél az emléktáblánál zajlik immáron évről-évre a rendezvény. Idén Igaz Judit (Igaz Béla egykori internált lánya) és Haraszti Katalin (Dr. Németh Pál egykori internált lánya) helyezte el az emlékezés koszorúját az emléktáblán.
Vezető kép: a szerző felvétele
Tények
2022-11-10 at 20:41
MAGYAR PRIMITIV FALUSI CSÜRHE 1956 BAN MISKOLCON EGY VASUTAST IS MEG AKART LINCSELNI, MERT A VASUTI EGYENRUHÁT, AVH-S RUHÁZATNAK GONDOLTA.
ERRE, MONDTÁK, HOGY “NÉPHARAG” ÁLDOZATA
Ühüm
2022-11-08 at 18:17
Theo: a megmaradt kommunista utódok most is ezt csináljàk ott, ma is, ahol még érvényesülhetnek, mert senki sem nyúlt hozzàjuk.
Amikor a tudatlan az okos
2022-11-08 at 18:15
Tuboly Ervin fiatal történelemből megbukott kommentelőmnek üzenem, hogy minden értelmiségi, állami pozíció alapkövetelménye volt a parttagsàg. Ami nem egyenlő a kommunizmusban való hittel, de egyenlő azzal, hogy nem akartak munkatàborokban, vagy a cigànyok közt az àrokban lapàtolva élni. Amint pedig lehetőség nyílt rá, szembefordultak nyíltan is. Hagyd ezt az agymosott dumàt, és tanulj, tanulj, tanulj. Nyugi, most semmilyen értelmiségi munkàhoz nem kell pàrtkönyv.
Lacus
2022-11-07 at 06:09
Csaba fia Ed2022-11-06 at 18:03 és a “rettegők” is folytatták (hosszú a névsor) akiknek gyerekei az SZDSZ-ben szép számmal tűntek fel, sőt a szintén “rettegő” fajhoz tartozó körmösbauer kölyke a milyen érdekes szintén “rettegő” apró klán csapatát erősíti. Megvagyunk velük áldva a magyarosított nevűekkel együtt…
Szőnyi János
2022-11-06 at 23:14
Köszönöm az írást,megdöbbentő hogy még mindig kerülnek felszínre új történések.Jó lenne ha minden kiderülne ezekről az embernek nem nevezhetőkrő!
Tények
2022-11-06 at 19:27
ÉS EZEN MOCSKOSOK UTÓDJA KURCSÁNY ÉL ÉS VIRUL KÖZTÜNK, AZ ELRABOLT ZSIDÓ VILLÁBAN,
PEDIG RÉGEN LÓGNIA KÉNE A KOMMUNISTA BASZTARDNAK
Csaba fia Ed
2022-11-06 at 18:03
Érdekes, hogy eddig még mindig a “rettegők” kezdték a vérengzéseket szép hazánkban. 1919; Rákosi, stb…
Theo
2022-11-06 at 14:15
Így zajlott a kommunista elitcsere. Az értékes embereket eltüntették, és tudatlanokkal “pótolták”. Nem csoda, hogy tönkrement minden és annyi alkoholista is lett.
Dicsőség ezeknek az értékes nagy szaktudású embereknek, akik mártír sorsra karhoztattak.
Akkor még volt rangja a vasútnak és valóban nagy volt az összetartás a középvezetők között, meg nagy szuksegben is, vannak nekünk is emlékeink!
Q
2022-11-06 at 13:40
Megköszönném, ha elküldené erre a címre:
[email protected]
Netta
2022-11-06 at 13:38
Haraszti Pálné 2022-11-06 at 13:34
Mégis, hova küldje? Nem látja a címedet, legfeljebb a fb-on.
SCMIDT MÁRIA KÖTELESSÉGE FOGADNI ÉS GONDOZNI, KIADNI EZEKET AZ AUTENTIKUS TÖRTÉNELMI DOKUMENTUMOKAT!
Netta
2022-11-06 at 13:36
khm 202!
Ne feledd, hogy 1978-ban A SZENT KORONÁNKAT AZ USA A NÉPIRTÓ APRÓ ANTAL KEZÉBE TETTE LE!!!
Innen nézd a panorámát!
Haraszti Pálné
2022-11-06 at 13:34
Kedves Szemkeő Judit!
Köszönettel veszem, ha megküldi nekem a napló másolatát.
Üdvözlettel:
Haraszti Pálné
khm
2022-11-06 at 13:14
“A kényszermunkatábor túlélői 1988-ban alapították meg a Recski Szövetséget. Az itt álló emlékművet 1991 őszén Antall József, néhai miniszterelnök avatta fel, az emlékparkot pedig 1996-ban Göncz Árpád köztársasági elnök adta át. ”
Szerintem a Patkány csak a régi szép időkről emlékezett meg.
ViAM
2022-11-06 at 12:16
Még az is csoda, hogy Magyarország létezik, amennyi kár, csapás, rablás, megsemmisítés történt külső és belső ellenségek tengerében. Tényleg különleges nép a MAGYAR!
mutant pig
2022-11-06 at 12:13
Kedves PS!
Szeretnék látni Önöktől egy olyan cikket, amiben felszólítják a Fidesz kormányt, hogy számoltassa el a kommunistákat.
Mert anélkül semmit nem jelentenek az ilyen megemlékező cikkek.
Netta
2022-11-06 at 11:04
Szemkeő Judi!
Kiknek ajánlottad fel?
Schmidt Máriának többek között ez a dolga, ezért fizetjük.
A Recski Szövetség számos visszaemlékező könyvet kiadott. Felkerested őket?
Simon Attila
2022-11-06 at 10:17
Nagyon hálás lennék érte Szemkeő Juditnak, ha az emailcímemre elküldené, saját felhasználásra, mert érdekel. Én is vasutas vagyok. Előre is köszönöm.
Karcsibá
2022-11-06 at 10:16
Iglói Pál AVH ezredes.!
Szemkeő Judit
2022-11-06 at 09:39
Nagyapám, Sánta József a naplójában részletesen leírja a vasutasok elhurcolásának, és recski rabságának részleteit, többek között az alkalmazott bánásmódot. A napló az első világháború foglyainak szerbiai halálmenetétől a vagonlakók sorsán keresztül a recski táborig mutatja be egy hétköznapi vasutas életét a XX században. Több helyre elküldtem a naplót, részleteit fel is használták, de legfeljebb magánkiadásban tudnám megjelentetni, aminek nincs több hatása, mint az elektronikus formának. (A teljes naplót szkenneltük.) Kérésre elküldöm a több száz oldalas kézzel írt napló másolatát annak érdekében, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak őseink életének fontos elemei.