Vezércikk
A pedofília nincs egyedül
Nincs egy egyetemes igazság, hanem sok kicsi igazságocska van – ezt akarja elhitetni veled a posztmodern. A sok kicsi igazságocskával akarja eltakarni az egy nagyot, hogy eltérítsen tőle; mert ha az egy igazságot követed az utadon, akkor az életed is rendben lesz. Máskülönben viszont olyan sérült és szétesett lesz, amilyen életek tömkelegét látjuk magunk körül. Miért fontos ez, amikor a pedofíliáról beszélünk? Azért, mert a pedofília kérdésköre minden összetettsége mellett sem önálló ügy, hanem egy tágabb képnek a része. Ez a nagy kép maga a szexualitás, amelyet a nyugati kultúra gyökeresen átértelmezett az elmúlt nagyjából hatvan évben, de nem biztos, hogy jól tette.
Ha idegen érdekek döntenek a sorsunkról és nem fogunk össze, akkor bármikor jöhet egy újabb mohácsi vész
Közel ötszáz éve, 1526-ban zajlott le a magyar történelem egyik legfájóbb veresége, a mohácsi csata, ahol a hazánkat már egy jó évszázada egyre agresszívabban támadó oszmán hadsereg tönkreverte II. Lajos magyar király csapatait. A magyar történelem során sokszor voltunk hajlamosak sorsfordító pillanatokra hivatkozni, keseregni, azonban a mohácsi csatát nem lehet másképp definiálni, mint tragédiaként, amelyet követően a Magyar Királyság megszűnt európai nagyhatalomként létezni. Ami még fájóbb számunkra, nemcsak az oszmán törökök pusztítása és a 150 éves uralmuk, hanem a csatát és a török hódítást követő, a magyarokat folyamatosan gyengíteni igyekvő Habsburgok térnyerése, akik nem engedték, hogy talpra álljunk és visszanyerjük erőinket. A veszély azonban sosem múlik el, a mohácsi vész és a magyar történelem összes sorsfordító tragédiája azt üzeni nekünk, hogy nem torzsalkodhatunk egymással, de leginkább azt kell megjegyeznünk, hogy a saját sorsunk csak a saját kezünkben van jó helyen, az idegen befolyás és külföldi érdek sosem akarja a magyarság virágzását, érkezzen az Nyugatról vagy akár Keletről.
Szuverenisták, SOHA ne adjátok fel!
Az amerikai baloldal egyre aljasabb módszere visszájára fordulhat. A „véletlenül” épp az amerikai választási kampányt megelőzően vizsgálódó igazságszolgáltatás jó úton jár, hogy Trump elleni boszorkányüldözéssel még inkább szimpátiát váltsanak ki az irányába. Ami egyértelműen látszik, hogy a globalista baloldal mindenhol igyekszik eltávolítani a nemzeti-szuverenista vezetőket az útból, a módszerekben pedig nem válogatnak.
Tranzit fesztivál: a jobboldal intellektuális fölénye és a közösség ereje
Harminchárom esztendő telt el a rendszerváltoztatás óta, s immáron a magyar jobboldal harmadik nemzedéke, a tihanyi jobboldal is megszületett. Borzalmas érzés lehet a libsiknek, hogy alig ért véget a tusványosi tábor, máris itt van a Tranzit fesztivál, ami egyrészről (ismét) alátámasztja a jobboldal intellektuális előnyét, másrészről pedig megmutatja azt az élő értékközösséget, amit joggal irigyelnek el bárhol a világon. Ilyen szellemi horizontjuk a Szadesszel össszeborult posztkomcsiknak sem volt a ’90-es évek végén, pedig ők minden külső támogatást megkaptak a múltból átmentett igaztalan előnyük fenntartásához. A jobboldal maga építette mindezt föl, önerőből, szorgalomból, a hazáért való elkötelezettségből. Hűségből és hitből – ahogy a politikai közösség neve is utal rá.
Veszélyes XXI. század
Az elmúlt évszázad pusztító ideológiái, a kommunizmus-bolsevizmus, a fasizmus-nácizmus és az országokat bomlasztó szabadkőművesség megmutatták, hogy miként lehetett százmillió embernél is többet likvidálni. A francia, az angol, a német, a szovjet és az amerikai nagyhatalmi étvágy országhatárokat rajzolt át, emberek millióit taszította akaratuk ellenére kisebbségi sorsba, jogfosztottságba, a halálba. Ezeket segítették elő az első és második világháború, az azokat követő igazságtalan békediktátumok máig tapasztalható következményei.
Mi még szemetebbek is tudunk lenni, mint a baloldal
Van egy ilyen régi vita a konzervatív oldalon. Bár a fene tudja, lassan a helyzet jobb leírására szolgál, ha azt mondjuk, a szuverenista oldalon. És ez a rögtön elkövetett kikacsintás nem annak szól, mintha ne tartanám továbbra is fontosnak jobb és baloldal világos megkülönböztetését - aki egy kicsit is követte eddigi írásaimat, az tisztában lehet azzal, hogy számomra ez, hogy is mondjam, érdekes és mindig kiemelt téma -, de jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon a politikai törésvonalak immár nem a klasszikus leosztás szerint léteznek.
Ezüst és fű, papírpénz és benzin, 100111001 és 001011011
Az európai ember szabadságának két legfőbb pillére a készpénz és a belsőégésű motor maradt. Máthé Áron történésztől hallottam ezt a gondolatot, amely nemcsak telitalálat, de egyúttal magában foglalja azt a több száz éves folyamatot, ahogy a kényelmünk fokozatosan felváltja a szabadságunkat. Nem kell itt a farkas és a kutya híres meséje szerint valami szélsőségesen polarizált ellentétre gondolni a szabadság és a kényelem között, az viszont nem mindegy, hogy előbbiből mennyit áldoztunk, és mennyit áldozunk még fel az utóbbiért.
Fegyőr, Karácsony, Baranyi... mi a ...t pózolnak ezek a stadionban?
A balosok egyik kedvenc hergelő toposza a stadionozás. Jó ideje nyomják már. És elég sokáig működött is. Legalábbis Budapesten. A szépen, lassan elhülyülő urbánus fiatalság körében nagyon ment. Olyannyira, hogy például egy kedves, határon túli, Délvidékről származó kislány, aki 2006-ban, 23 évesen még a Kossuth térre járt tüntetni, 10 évvel később már azon derpegett, hogy mialatt elér a munkahelyére, a Hungária körúton végigmenve három stadiont is látnia kell, micsoda szörnyűség...
Karácsony valahogy csak a nemzeti ügyekre sajnálja a pénzt
Hogy van az, hogy a baloldal minden, a nemzet számára fontos projektet, ünnepet megpróbál megakadályozni, ellehetetleníteni? Vajon miért fáj nekik, ha a nemzeti érzelmű emberek összejönnek egy sporteseményre, vagy esetleg ünnepelni szeretnének? Vajon miért nem tudnak velünk együtt örülni a nemzeti ünnepeinknek?
Szent István a menőséget hagyta ránk: hospesek jöjjenek, ne migránsok!
„Mert az egy nyelvű és egy szokás szerint élő ország gyenge és törékeny” – ezt a nemcsak az Intelmekből, de a saját összefüggéséből is kiragadott mondatot hallgattuk hosszú éveken át félművelt, de egészen rossz szándékú kommunistáktól és globalistáktól. Ráadásul az eredetiben nem ország, hanem királyság szerepel. Mostanra viszont belátták, hogy még Szent István szavainak kiforgatásával se lehet rásózni a magyarokra afrikai meg dél-ázsiai analfabéta bevándorlók százezreit, úgyhogy felütötték a könyvet, és elkezdtek mást idézgetni, kicsipegetni belőle. Sok figyelmet így se érdemelnek, menjenek inkább olvasni, Szent István saját fiának címzett bölcsessége viszont számunkra is tanulságos.
Borvendég Zsuzsanna: Mélyre hatoló gyökereink megtartanak ott, ahová őseink állítottak minket
Több, mint ezer éve itt élünk Európa közepén. Mi ez, ha nem sikertörténet? Mégis sopánkodunk a balsors miatt, amely régen tép – de miért? Azt hiszem, a magyar néplélek szeret panaszkodni, van bennünk valami nyugtalanság, örök elégedetlenség, amely talán küzdőképessé, de ugyanakkor borúlátóvá is tesz minket. A külső ellenséggel előbb-utóbb mindig elbántunk, vélem, ezután sem lesz másképp. A megtörhetetlennek tűnő átok máshol rejlik: az ős patkányt, mely kórt terjeszt, soha nem kívül kellett keresnünk.
Hogy lehet, hogy túl vagyunk a válságon, a kormánypártok népszerűsége mégsem zuhant be?
Miképp lehetséges az, hogy a kormánypártok népszerűsége egy ilyen nehéz idő után is ennyire magas? Tagadhatatlan, hogy az ellenzék túl sokat képzel a zsebekről, túl sokat lát bele az emberek pénztárcájába. De ez csak a válasz egyik része, hisz gazdasági konjunktúra nélkül nincs politikai siker, de politikai tudás nélkül sem. Míg a jobboldalon megvan ez a tudás (ha még néha döcög is), a baloldalon viszont komoly üresség tátong. Intellektuális előny, építkezés kontra gyűlölködés és rombolás. Ez a képlet. De nézzük a részleteket!
Mindent lerombolni!
Ez volt a jelszava a párizsi kommün kikiáltásakor 1871 március 18-án a magukat forradalmároknak tartó francia kommunistáknak, anarchistáknak. Semmiféle erőszaktól, vérengzéstől, törvénytelenségtől nem riadtak vissza, mert úgy tartották, hogy ez a kommün érdekeit szolgálja. Százötvenkét éve a kommünárok első gondja volt, hogy a rémuralom eszközeit kezükbe kerítsék, a rendőrséget, a párizsi fogházakat...
Sorosék pont most váltak még fenyegetőbbé
Az önök figyelmét sem kerülhette el az a nagyszerű, mi több, újszerű, megdöbbentő és mindenkit földig sújtó hír: újraszervezi magát a Soros-birodalom. Micsoda meglepetés! És ha nem orrolnak meg rám, csak hogy halmozzam a szépelgő kifejezéseket, amelyek progresszív újságírók önön kifigurázásuk miatt szoktak megtenni, már le is lövöm a poént: a bejelentést követő pár nap már arra is elég volt, hogy mind megtudjuk, az égvilágon semmilyen, általuk emlegetett terepelhagyás sem történik.
’68 megöregedett, de zakatol, amíg csak bírja
Nem nagyon tudnak zöldágra vergődni a szexualitással a haladók. A szexuális forradalom óta folyamatosan próbálják szétfeszíteni a határokat, de közben önmagukkal is rendre ütköznek, ahogy most Kőszeg Ferenccel és Gulyás Mártonnal is történt a Partizánban. Ha csupán annyi a vezérlő elv, hogy mindig egyre több szabadság legyen, de nincsenek jól meghatározott és betartott keretek, akkor nem csoda, hogy szétcsúsznak a dolgok. Így aztán azon sincs mit csodálkozni, bármennyire is prüszkölnek ettől a progresszió ügynökei és szimpatizánsai, ha gyakran egy mondatba kerül a homoszexualitás a pedofíliával.
A magyar poptörténet feledésbe merült arcai (I. rész) – Uhrin Benedek
Fú, de rég írtam zenéről... Egész konkrétan 3 és fél évvel ezelőtt, 2020 januárjában mutattam be hét olyan magyar lemezt, amelyeket nagy valószínűséggel kevesen hallottak, pedig érdemes; és ígértem, hogy bemutatok majd tizenöt másikat... na, ez azóta sem történt meg. Talán egyszer majd ezekre is sor kerül. A minap azonban egy teljesen más témához anyagokat keresve felmerült egy név, róla pedig eszembe jutott jó néhány további...akik valaha híresek, tehetségesek, ígéretesek, különlegesek, stb. voltak, de méltatlanul feledésbe merültek. És néhányuknál akár még némi politikai szálat is találhatunk.
Karácsony Budapestjének jelképe: az Üllői úti bója
Karácsony Gergely négyéves városvezetésének kiváló jelképei lehetnek, az Üllői és Váci úton lévő kerékpárutat határoló bóják, hogy szakszerű legyek pollerek. Arról már nem is említek szót, hogy Karácsony ezekkel a vackokkal természetesen a külvárosban és az agglomerációban élőket büntette meg megint, mivel ők ülnek az egy plusz sáv hiánya miatt órákig majd a dugóban.
Nyekereg az elit, hallgat a mély
Fura szociográfiákat kezdett gyártani a haladó média: különböző kiváltságos, rendkívül gazdag ember siránkozik az elviselhetetlen magyar „közállapotok” felett, majd kilátásba helyezi a kivándorlását. Vagy már ki is vándorolt, kastélyt vett a barátaival, ahogy az Európai Unió szíves finanszírozásában ezt megtudhattuk. Elvégre mi másra is kellene költenie a Bizottságnak, mint ilyen keserves elégiák elkészítésére. Ettől simul ki a médiahelyzet vadkeleten.
Megvan a valódi konzervativizmus!
Tizenhárom éve kormányoz a Fidesz, jó néhány eredménnyel. A ciklus végére tizenhat évnél leszünk, ami a demokrácia mulandóságában már szabad szemmel is látható időtartam. Ennyi alatt már lehet maradandó dolgokat alkotni, sőt, elvárás is, hiszen minek kormányozna valaki ilyen sokáig, ha semmihez nem kezd vele. Az anyagi természetű dolgok megvalósításában aligha érheti szó a ház elejét: röhejes az olyan ellenzéki hadoválás, hogy nincs kormányzás, a Fidesz tulajdonképpen nem csinál semmit. A valóságban nemcsak új stadionok állnak az országban, hanem felújított kórházak, jócskán megváltoztatott gazdasági szerkezet és jogi környezet, a korábbinál jóval magasabb életszínvonal, ráadásul hamarosan az oktatásügyből is kisöprik az álmatag közalkalmazotti mentalitást, és belép a helyére a minőségelvűség. A szellemi természetű dolgok viszont mintha el lennének maradva ugyanebben az építkezésben, és a negyedik ciklusban is azon filozofál a jobboldal, hogy mit akarjon.
A "weyerbélázás" ugyanúgy dívik, mint 30 éve
Ha azt mondom, hogy weyerbélázás, feltámad önökben valami keserédes nosztalgia a ’90-es évek felé? Senkit sem hibáztatok, ha erre nem a válasz, hülyeség is volna. Sőt, a nálam fiatalabbaknak - hiszen akkoriban még én is gyerek voltam - alighanem nem is mond sokat az a név, hogy Weyer Béla. Pedig ez a terminus technicus, az úgynevezett weyerbélázás összefoglalja magában mindazt, ami alapvetően a mai napig jellemzi a baloldali sajtót.
Mi már kaptunk telefont, hogy lelőnek!
Mi már kaptunk telefont, hogy lelőnek! – mondta Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára azon az MSZMP KB NJKB 1989. június 9-ei ülésen, amely csak egy héttel előzte meg Nagy Imre és társainak, valamint a jelképesen a hatodik koporsóban nyugvó forradalmárok, pesti-budai srácok temetését.
Amikor a woke-izmus három pofont kap egyszerre
Kik a valódi rabló nemzetek?
A hazai liberális megmondók újfent maximumra járatják a magyargyűlöletet. Néhány nappal ezelőtt, a felesége miatt híressé váló, eddig még csak egy filmben szereplő színész, Dietz Gusztáv beszélt arról, hogy arra neveli a gyerekeit, hogy ebből az országból minél előbb el kell menni.Ajánljuk még
Fekete-Győr András megpróbált külföldre menekülni
Mennyire kell hülyének lennie valakinek, hogy jogászként ne legyen tisztában a feltételes börtönbüntetés szabályaival?
Von der Leyen nem tanul semmiből, Európát végleg az ukránok fejőstehenévé tette
Összeférhetetlenségtől bűzlik a DK-s Szaniszló Sándor nyaralója
Összeférhetetlenség gyanúja áll fent a polgármester balatoni nyaralója esetében.
Merz barnaságával, Leyen hatalmával és Meloni fiatalságával froclizta Trump a hívatlan vendégeket
A Fehér Házhoz menni a pofonért.
