’68 megöregedett, de zakatol, amíg csak bírja
Nem nagyon tudnak zöldágra vergődni a szexualitással a haladók. A szexuális forradalom óta folyamatosan próbálják szétfeszíteni a határokat, de közben önmagukkal is rendre ütköznek, ahogy most Kőszeg Ferenccel és Gulyás Mártonnal is történt a Partizánban. Ha csupán annyi a vezérlő elv, hogy mindig egyre több szabadság legyen, de nincsenek jól meghatározott és betartott keretek, akkor nem csoda, hogy szétcsúsznak a dolgok. Így aztán azon sincs mit csodálkozni, bármennyire is prüszkölnek ettől a progresszió ügynökei és szimpatizánsai, ha gyakran egy mondatba kerül a homoszexualitás a pedofíliával.
Az egykori SZDSZ- és Magyar Helsinki Bizottság-alapító 2009-es cikkére és az abban általa újprüdériának nevezett jelenségre kérdezett rá a Partizán interjújában Gulyás Márton. Ekkor kezdődött Kőszeg Ferenc egyre kínosabb, zavart magyarázkodása, amelynek az eredménye sok furcsa kijelentés, egy erős liberális látlelet és egy Helsinki Bizottság-elhatárolódás lett.
„Amerikából világszerte szétterjedt újprüdéria, miután a homoszexualitást már nem illik üldöznie, pedofíliát hörögve vesz üldözőbe minden erotikával átszőtt érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyerek között”
– írta Kőszeg Ferenc 14 évvel ezelőtt. Ennek említésére most zavartan hadoválva próbálta összemosni a felnőtt és gyerek közti érzelmi kapcsolatot az erotikus kapcsolattal. Babits Mihály saját élményeiből táplálkozó, Tímár Virgil fia című regényére hivatkozott, amelyben a tudós szerzetestanár és tehetséges félárva diákja között apa–fiú jellegű, bizalmas kapcsolat alakul ki, amelynek amúgy sem a pedofíliához, sem bármilyen erotikus kapcsolathoz nincs semmi köze. Ezek összemosása már alapból torz lelkivilágot vagy megfontolt aljasságot feltételez. Kőszeg Ferenc előbb ezen a regényen keresztül Babitsot próbálta maga elé rántani védekezésül, amikor másfél évtizeddel ezelőtti írásával szembesítették.
Végül csak sikerült a lényegre terelnie Gulyásnak a témát, vagyis a „felnőtt és gyerek közti, erotikával átszőtt” kapcsolatra. Kőszeg Ferenc erre azt ismételgette, hogy nincsenek ebben a dologban egyértelmű kategóriák, és nem szerencsés az ilyen ügyekbe bevonni a hatóságokat, a büntetőjogot meg a nyilvánosságot, mert többet árthatnak vele a gyereknek, mint amennyit maga a kapcsolat ártott.
Megkapó ez a megengedő hozzáállás a szabadság bajnokától. Ne beszéljünk róla, söpörjük a szőnyeg alá, ha egy mód van rá! Hiszen csak így haladhat előre a szexuális felszabadítás. Ha az ő céljaikról van szó, akkor inkább mindent eltussolnak. Ez az erkölcsi üvegzseb program!
De Kőszeg felett eljárt az idő, és a liberálisok szexuális forradalma már nem a „mindenki mindenkivel szabadon” szakasznál tart, mint a ’60-as években, hanem a #metoo-n is túl. Persze csak akkor, ha szakmai sikerekért sok mindenre hajlandó, könnyűvérű színésznők vágódnak áldozatpózba. Ha például szexuális ragadozók által megrontott kamaszfiúk az áldozatok, akkor hirtelen sokkal hallgatagabb a progresszív tábor.
Az ideológia minden és mindenki előtt
A Partizán interjújából aztán kiderült, hogy Kőszeg arra gondolhatott, amikor mondjuk középiskolás lányok önszántukból kezdenek nemi viszonyt például a tanárukkal vagy az iskola más alkalmazottjával. Érvelése szerint, ha ez mindkét fél beleegyezésével történik, akkor vagy nem is árt, vagy legalábbis nem árt annyit, mint egy hatósági eljárás és nyilvános botrány. Figyelemre méltó ez a reflex, hogy akármi gond van, csak nehogy kimenjen a nyilvánosság elé, inkább maradjon minden, ahogy van.
Ingoványos határterület lehet egyébként ez, hiszen például az Európában széles tartományban, 13 és 18 év közt változó beleegyezési korhatárt kerülgeti a téma. Lehet, hogy sokféle történet van, és különbözően hathat a kamaszokra a felnőttekkel létesített szexuális kapcsolat, ám ez nem igazolja az ilyen viszonyt, hiszen a Gulyás Márton által többször említett kiszolgáltatottság mindenképp ott van az ilyen történetekben, nem beszélve arról, ha tanár–diák vagy más függelmi viszony áll a háttérben.
A szexualitás minden részére igaz tehát, hogy ha résnyire megnyitjuk az ajtót, akkor nagyon hamar egy népes sokaság tolong majd ott, és szélesre rúgja ki.
És itt kezd esélyesen átcsúszni a dolog a pedofília mentegetésébe, ahogy sikerült is megérkeznie oda Kőszeg Ferencnek. Az interjúban elmesélte, a fia egyik közismerten homoszexuális férfi tanáráról tudta, hogy bepróbálkozik a diákjainál, de azt tanácsolta a saját gyerekének, hogy ne menjen bele semmibe, és azt a pár évet már kibírja ott. Erre eszünkbe juthat az a bevándorláspárti német politikus, akinek a kislányát megerőszakolta és meggyilkolta egy harmadik világbeli bevándorló, de a hülyéje még ezután is a Wilkommenskulturt éltette. Amikor már a saját családjánál, gyerekénél is fontosabb az embernek az ideológia és a forradalom, ott már komoly szellemi–lelki torzulásra kell gyanakodni.
Ez nem jogvédelem, hanem politika
A pedagógusként fiú és lánydiákjaival is szexuális játékokat űző Sipos Pál botrányának 2014-es kirobbanásakor ráadásul Kőszeg helytelenítette, hogy nemcsak a jobboldal, hanem a liberális értelmiség is elítélte a tanárt. Ő most, a Partizánban sem volt hajlandó megtenni ezt, csak a vállát vonogatta, és még mindig azt hajtogatta, hogy a nyilvános leleplezés nem helyes.
Mindebből látszik, hogy a pedofília, a homoszexualitás és úgy általában a szexualitás valójában nem erkölcsi vagy szabadságjogi, hanem politikai ügy a baloldalnak.
Politikai, azaz hatalmi megfontolások szerint alakítják ki a véleményüket, és politikai, azaz hatalmi szempontok szerint fújnak föl egyes ügyeket, illetve tussolnak el másokat. Ezt látva aztán sírhatnak akármennyit a gyermekvédelmi törvényen, tényleg nincs okuk csodálkozni, hogy a homoszexualitás és a pedofília egy lapra kerül a közbeszédben. A közelmúltban sem sikerült meggyőzni a közvéleményt, hogy a kettőnek ne lenne köze egymáshoz, hiszen az utóbbi idők ilyen jellegű ügyeinél rendre átfedés mutatkozott a kettő között. Vagyis az a mintázat rajzolódik ki, hogy a homoszexuális férfiak bizony gyakorta előszeretettel „merítenek” a lelkileg sebezhető vagy traumatizált kamaszfiúk köréből.
Ennek fényében viszont érdekes, hogy a hosszú interjú hevében Gulyás Marci is olyat talált kérdezni meglehetősen elutasító éllel, amit aligha fog kitűzni a faliújságjára a genderlobbi:
„Általánosságban az helyeselhető, hogy 18 év alatti fiatalemberek felnőttektől részesüljenek a szexualitással kapcsolatos első élményekben…?”
Azt azért megnézném, amikor ezt megbeszélik odabent a mozgalomban, hogy akkor mit is gondoljanak erről.
