Schiffer András: Naiv és megalapozatlan volt az LMP indulása
Az ökopárt egykori társelnöke szerint naivak voltak 2010-ben, amikor azt hitték, ugyanolyanok maradhatnak az LMP parlamentbe kerülése után is. A 24.hu-nak adott interjújában részletesen mesélt a pártot a felbukkanásakor, a szakadáskor és a jelenben nyomasztó bajokról és kétségekről is. Az ellenzék legszínvonalasabb képviselőinek a Gyurcsány–Dobrev házaspárt tartja, és a nyugati politikai elitről sincs jó véleménnyel, mert csak mímelik, politikai termékként adják el a környezetvédelmet, de nem keresik a megoldásokat. Ezek a megoldások pedig Schiffer szerint jóval túlmutatnának a globális felmelegedésen, mert az ökoválság is sokkal összetettebb csupán a klíma állapotánál.
Az LMP egykori vezetője szerint saját volt pártja, továbbá a Jobbik és talán az MSZP története is végéhez ért: előbbi kettőnek frakciója sem lesz 2022-től. Az LMP tavalyi parlamentbe jutásáról így beszélt:
Egy értékektől kilúgozott marketingkampány ugyan bejuttatta a pártot a Házba, viszont cserébe a maradék identitását is elveszítette a társaság, mely a választás másnapján maga sem tudta, hogyan reagáljon az ellenséges keretezésre, mire is kéne használni a mandátumait, a megszerzett pozícióját.
Az egykori társelnök elmondta, hogy globalizációkritikus, ökopolitikai pártnak szánta az LMP-t, de ma már komoly hibának tartja, hogy maga sem volt még ideológiailag letisztult, amikor belevágott. Kihasználták az SZDSZ és az MDF megszűnésével keletkezett űrt, ráhajtottak a liberális szavazókra, akikről Schiffer akkor is tudta, hogy legközelebb hajlandóak lesznek egy ideológiailag homlokegyenest mást képviselő pártra szavazni. Ez a kampánystratégia
kiszolgáltatta az LMP-t a liberális erőtérnek, technokrata szakértők nyomultak be a pártba, a frakció köré, nem rossz emberek, csak olyanok, akik tök mást gondolnak a világról, mint amit eredetileg zászlóra tűztünk.
Mindez megágyazott a pártszakadásnak, akárcsak a párt bázisdemokratának hazudott szerkezete, amely valójában „a blokkoló kisebbség diktatúrája lett”. A pártvezetésből azért szállt ki annak idején, mert a politikai felelősség és a szervezeti felelősség nem összpontosul a vezetés kezében, így nem volt ráhatása, hogy kiépítse azt az országos hálózatot, amellyel kitörhettek volna a kispárt-besorolásból. Az LMP-nek – mint mondja – ráadásul nem volt olyan összetartó, belső magja, mint a Fidesznek.
Militáns párttal nem lehet kormányt váltani
Karácsony Gergellyel viszont változatlanul jó viszonyban van, noha becsapta a mostani ellenzéki főpolgármester-jelölt, amikor az LMP-hez csatlakozásakor nem mesélte el, hogy korábban SZDSZ-es vezetők titkárságain dolgozott. Schiffert nem hozza lázba sem a választás, sem Karácsony jelöltsége, de még a Fidesz-kormány Budapestről remélt 2022-es „kilövése” sem.
Engem egyébként sem önmagában az Orbán-rendszer leváltása érdekel, hanem az, hogy utána mi lesz. Bontsuk le az Orbán-rendszert? Helyes, de előbb tessék mondani, mit teszünk a helyére.
Úgy véli, a magyar politikában csak mérsékelt és nem militáns ellenzéki pozícióból van esély kormányt váltani.
A Fidesz az, amit a neve jelent: hűség. Az ellenzéki pártok története, benne az MSZP tizenkét hatalomban töltött éve pedig az árulások története.
Arról is beszélt, hogy Orbán és Gyurcsány egymást tartják fenn, az ellenzékről viszont mindent elmond, hogy Gyurcsány Ferencet és Dobrev Klárát tartja Schiffer a legszínvonalasabb képviselőinek.
Közeleg a civilizációnk vége
A nemzetközi politika vezetőiről úgy vélekedik, hogy Merkeltől Macronig csupán meglátták a lehetőséget a globális felmelegedésből, és politikai terméket faragtak belőle, miközben próbálják megúszni a teljes átalakítást. Schiffer a klímakatasztrófánál sokkal összetettebbnek látja az ökológiai válságot, és a globális kapitalizmus megrendszabályozásának hiánya miatt
a huszadik század végére kialakult komplett világrend ért utolsó fázisába. <…> Az óriásvállalatok a nehézkedési erejüknél fogva fölzabálják az emberiség létfeltételeit, végletekig kizsákmányolják nemcsak a természetet, hanem a társadalmakat is. Övék ma a tényleges hatalom.
