Az ugyan még kérdés, hogy négy megszerzett pont elég lesz-e a legjobb négy harmadik hely egyikéhez és ezáltal a nyolcaddöntőbe jutáshoz, mindenesetre tény, hogy Svájc edzőmeccs-jellegű találkozón, atombiztosan győzte le Törökországot az A-csoport utolsó játéknapján. Ezzel a helvétek szépen zárták a csoportkört, s bár még minden csoportban hátravan az utolsó forduló, minden bizonnyal tovább is jutnak, míg a törökök pontszámban lenullázva utazhatnak haza.
Az utolsó játéknapra az maradt a kérdés az A jelű csoportban, hogy Svájc és Törökország közül melyik csapat tartja életben nyolcaddöntős álmait. Aki álmodozni szeretett volna, annak kizárólag a győzelem jöhetett szóba, hiszen az első két meccsen csupán egy, illetve nulla pontra volt képes a két válogatott. A mindkét oldalon meglévő, egyértelmű győzelmi kényszer mindenesetre jó meccset ígért előzetesen.
Gyors svájci gól
Vladimir Petkovic szövetségi kapitány alighanem azt kérte csapatától, hogy semmit ne bízzanak a véletlenre, mert az első pillanattól kezdve agresszívan léptek fel a svájciak, Shaqiri már a második percben csúnyán szabálytalankodott. Két török próbálkozás után a svájciak szereztek vezetést. A 6. percben Zuber tálalt Seferovic elé, aki gyönyörűen lőtt a jobb alsó sarokba (1–0). Cakirnak esélye sem volt hárítani.
A mérkőzés tehát Svájc szája íze szerint kezdődött, mert így kissé visszaállhattak, és bebiztosított védekezéssel várhatták a törökök rohamait. Elsöprő, fergeteges rohamokat ugyan nem láthattunk a félholdasoktól, ám igyekezetet annál inkább. A 16. percben kis híján siker is koronázta törekvéseiket: Mert Müldür remekül érkezett és lőtt kapura, ám Sommer a helyén volt, bravúrosan védett.
Shaqiri szépségdíjasat tekert
Nem túl meggyőzően, de továbbra is a törökök próbálkoztak, persze lehet, hogy úgy kellene fogalmaznunk, hogy a svájci védelem nem engedte fickándozni Yilmazékat. Akár így, akár úgy, tény, hogy nem sikerült egyenlíteni, sőt, Svájc növelte az előnyét. A 26. percben Zuber hozta játékba Shaqirit, aki egyet tolt a labdán, majd 18 méterről, jobb lábbal eszményien tekert a bal felső sarokba (2–0). A Liverpool középpályása csodás gólt rúgott, de meg kell emlékezni Zuberről is, aki a második gólpasszát adta a mérkőzésen.
A félidő hátralévő részében némileg rákapcsoltak a törökök, Müldür révén kétszer a nagy helyzetig is eljutottak, ám mindkétszer hárítani tudott Sommer. A Müldür–Sommer párharc külön csemegéje volt az amúgy is nyílt, élvezetes mérkőzésnek.
Csak Svájc jött ki a második félidő elejére…
A szünet utáni percekben nem lehetett észrevenni, hogy melyik csapat vezet, mert bár a 0–2 fényében a törököknek kellett volna huszáros rohamokkal jelentkezniük, a játék képe azt mutatta, mintha Törökország lélekben az öltözőben maradt volna. A svájciak azonban a kétgólos előnyük tudatában kissé talán könnyelműen vették a dolgokat, mert elszórakozták a helyzeteiket. És ahogy az lenni szokott, ez megbosszulta magát. A 61. percben jártunk, amikor Calhanoglu jól továbbított Kahvecihez, aki pompásan ívelt a svájci kapu jobb felső sarkába (2–1). Ez a találat vetekedett Shaqiriéval, nagyon szép gól volt!
Újra jött Shaqiri
Mégsem mondhatjuk, hogy visszajöttek a meccsbe a törökök, mert öt perccel később ismét visszaállította a kétgólos különbséget Svájc. Mintaszerű támadás futott végig a török térfélen, majd – ki más, mint – Zuber lőtte középre a labdát, Shaqiri svájci órákat megszégyenítő pontossággal érkezett a beadásra és ballal, állítgatás nélkül a kapuba lőtt (3–1). Cakirnak esélye sem volt a hárításra.
A harmadik svájci gól eldöntötte a mérkőzést, érezhető volt, hogy ennek a török csapatnak már nem lesz ereje talpra állni. Ezzel egy időben ugyanakkor “kettészakadt a pálya”, mindkét kapu gyakran forgott veszélyben, mert a védekezésre kevésbé fordítottak figyelmet a csapatok. Újabb gól azonban ennek ellenére sem született, így Svájc magabiztos győzelemmel zárta a csoportkört.
Csalódást keltő török szereplés
Összegezve a látottakat, Svájc – a többi csoport eredményének alakulásától is függően – megérdemelten juthat a nyolcaddöntőbe, hiszen az olaszok elleni gyenge kezdés után szereztek négy pontot. Törökország ugyanakkor várakozáson alul teljesített. Nulla ponttal, mindössze egyetlen szerzett góllal zárták az Eb-t, amelytől alighanem mindenki többet, jobbat várt a Boszporusz két oldalán.
Vezető kép: MTI/EPA/GETTY/Dan Mullan
moliere
2021-06-21 at 16:22
A törököknek rájöttem, mi volt a gondjuk. A 11 “svájci” ellen ötszáz török kellett volna. Annak idején nálunk is így voltak “sikeresek”.
moliere
2021-06-21 at 16:20
Nekem mindegy, ott is nagyon erősen jelen van egy erő, amelynek gyakorlatilag sikerült tönkretennie a hazáját.
Hadd ne álljam meg röhögés nélkül, hogy Granit Dzsaka, Dzserdán Satyiri, meg Bríl Embeló svájciak. És még sorolhatnám. Mezőnyben h árom svájci volt a pályán, a többi migráns. Punktum.
NemTe
2021-06-21 at 10:56
“Amúgy nem rosszak, de a nagy honosításnak mi értelme volt” Nagy részük vagy Svájcban született (pl. Xhaka, Seferovic), és az egyik szülő svájci, vagy néhány éves korától Svájcban nevelkedett, miután szülei a délszláv háború miatt menekültek oda (pl. Shaqiri). Nem arról van szó, hogy felnőtt labdarúgóként honosították őket a válogatottba…
moliere
2021-06-20 at 23:20
Szülinapomra szeretnék egy Hoxha márkájú svájci órát/kenyeret viccőtem.
A svájci pontosság állapotára fontos adalék, hogy nem tudják megmondani, hogy százezer, negyedmillió, vagy félmillió albán van-e náluk. Azt tudják, hogy a börtönökben magasan 50% felett van az albán elem, albánul tudókat vesznek fel, hogy ne kommunikálják szét a sitten a svájci smasszert, és egyébként lassan az ötödik hivatalos nyelvként használják az albánt. Amúgy nem egy rossz nép – a XIX. századból.
moliere
2021-06-20 at 23:17
Így most már nincsenek kérdéseim, hogy hogyan sikerült olyan simán lenyomni Törökországot… Gyengék, emberileg is – szerintem. Ennyit segít a nagy iszlám? Gyakorlatilag hazai pályán játszhattak, és letettek két olyan teljesítményt, amihez képest még a sovány római játék is előremutató volt. Ott van harmincezer azeri és török (nekik ez olyan kellett volna legyen, mint a székelyek), a belüket is ki kellett volna folyatni a pályára, és erre a 60. perc előtt azt mondja a kommentátor, hogy a törökökön látszik, hogy felőlük le is fújhatnák a meccset. Hát, felőlem csinálhatják ezt a törökök, sőt, ezt a mentalitást még fejleszthetnék is, mert csak egy zavaró tényező az “erős török” politika a világban, de… hát azért a képemről leégne a bőr.
.
Ha meg svájci lennék, nem éreznék semmit. A Lipcsében több a magyar, mint a svájci válogatottban a svájci. Kis túlzással.
Amúgy nem rosszak, de a nagy honosításnak mi értelme volt, ha az olaszok ellen úgyis olyan gyorsan olvadtak el, mint a hógolyó a Vezúvban.