Soha nem adjuk fel! – Simi, a Fradi örökös bajnoka és az Öreg

Soha nem adjuk fel! – ez a Fradi örökös bajnokának, a 88 éves Simon V. Lászlónak a jelszava.

Simon az életét a sportban töltötte, volt jégkorongozó, volt bokszoló. Szerinte ez magyar sors, a harc, a küzdelem, és emiatt vagyunk legyőzhetetlenek. Kevés nép van olyan, mint a magyar, amelyet ennyi szenvedés, üldöztetés, bántalom ért, és mégis talpon maradtunk a több mint ezer, a Kárpát-medencében eltöltött év alatt. Kiválasztott népnek tartja a magyart, amiért ennyi tudóst, művészt, sportolót, olimpiai bajnokot – számarányunkhoz képest döbbenetesen sokat adtunk a világnak.

Simi – így hívják sportberkekben – szinte együtt élt nagy sportolóinkkal, Papp Lászlóval, Puskás Ferenccel. Könyvet is írt a legendákról. Simi kalandos életet élt és kalandos embereket keresett, mint például Radványi Gézát, a Valahol Európában című film rendezőjét, vagy Márai Sándor testvérét, vagy Böjte Csabát, ferences rendi szerzetest. Könyvei címében mindenhol szerepel, hogy úton vannak, például Úton Böjte Csabával. Ez olyannyira igaz, hogy 40 ezer kilométert utaztak gépkocsival évek alatt a szerzetessel, és meglátogatták azokat a Böjte által alapított árvaházakat, ahol az utcán hagyott gyerekek szállást, élelmet, oktatást, nevelést, otthont kaptak. Simon V. László boksz klubot alapított Déván az árváknak.

Szerinte – az ő élete a példa, hiszen városligeti utcagyerek volt – a sport olyan embert farag bárkiből, hogy megállja a helyét később az életben.

Simon V. Laci beszél a televíziós élményeiről is, a Halló vasárnap szórakoztató műsoráról, amit adásonként 4-5 millióan néztek. Hiába volt sikeres televíziós, az 1994-es MSZP-SZDSZ győzelem után ő is a kommunista tisztogatás áldozatául esett: kirúgták. De Simi nem adta fel. Egymás után adja ki könyveit. Legutóbb a Szárnyas Rubikról írt, Rubik Ernő édesapjáról, a híres repülőgép-tervezőről.

Simon V. László máig aktív sportember és magyar. Cziffra György, világhírű magyar zongorista vallomását tette magáévá, akivel Simi készített interjút:

„Magyar vagyok! Hűséges a sírig! Én bizony itthon vagyok otthon!”