Soros terve tökéletesen működik Norvégiában
Bár tudjuk, hogy nincs semmilyen Soros-terv, a migráció csak egy álprobléma és az Orbán-kormány kudarcos politikája minden soron következő választáson a bukását okozza majd, de ha egy pillanatra félretesszük a vadkendermámoros belpesti liberalizmus delíriumos képeit, akkor a norvég viszonyok mélyére tekintve betekintést nyerhetünk, hogyan is formál át egy országot a Soros-féle hálózat.
Évekkel ezelőtt még a norvég külügyminisztérium határozottan visszautasította az Oslo Freedom Forum alapítójának és vezérigazgatójának, Thor Halvorssen Mendozának azt a vádját, amely szerint Norvégia az iszlamista Hamász terrorszervezetet finanszírozná. A vita nem sokkal azt követően robbant ki, hogy az Oslói Szabadság Fórumot – az „emberi jogok Davosa” néven népszerűsített éves találkozó – megtartották, és maga az esemény amúgy 138 ezer dollárnyi támogatást fogadott el az érintett norvég minisztériumtól. Azóta a skandináv ország már a nyílt társadalom aktív építője; legutóbb arról olvashattunk, hogy
a norvég kormány által fizetett, Magyarországnak járó pénz civilekre eső része felett a Soros-hálózat diszponált, amelyik már évekkel a nyílt küzdelem előtt készült a harcra, sőt provokálta azt. Így a jelenlegi helyzet nem jelent mást, mint azt, hogy a hazug norvégokat pórázon rángatja Soros, hogy a továbbiakban is érvényesítse az akaratát olyan ügyben, amihez semmi köze nincs.
Az Oslo Freedom Forumot (OFF, Oslói Szabadság Fórum) 2009 óta rendezik meg a norvég fővárosban, a rendezvény három napon át tart. Sokan az „emberi jogok Davosaként” emlegetik a fórumot, amely egy internacionalista hálózatépítő buli, ahol a disszidensek tippeket cserélnek az „önkényuralmi rendszerek” (ez alatt nemcsak a tényleges autokráciákat kell érteni, hanem azokat a kormányokat is, amelyek nem felelnek meg a liberális elitnek) megdöntésére. Idén Oslo 2022. május 23–25. között látta vendégül az emberi jogi aktivistákat a világ minden tájáról.
Az OFF a HRF évente megrendezett konferenciáját több skandináv és egyesült államokbeli intézmény támogat. Az eseményt lehetővé tévő adományozók közé tartozik a Soros-hálózat részéről a Norvég Helsinki Bizottság és az Amnesty International Norvégia.
Néhány aktivista a fórum felszólalói közül
Szrgya Popovics
Alapító tagja az Otpor! szerb mozgalomnak, amely kulcsszerepet játszott Szlobodan Milosevics megbuktatásában. CANVAS elnevezésű szervezete vezető szerepet játszott szinte minden, a CIA által támogatott (és irányított) „színes forradalomban”; legutóbbi számítások szerint 50 ilyen – sikeres vagy sikertelen – kísérletben vett részt. A CANVAS állítása szerint több mint 50 országból képeztek már ki „demokráciapárti aktivistákat”, köztük Ukrajnából, Grúziából, Zimbabwéből, Mianmarból, Eritreából, Fehéroroszországból, Azerbajdzsánból, Tunéziából, Egyiptomból és Szíriából. Részt vettek a venezuelai Hugo Chávez elleni „színes forradalom” befulladt elindításában, valamint a 2009-es sikertelen iráni „zöld forradalom” ellenzéki oldalról történő szervezésében. Ezek az országok kivétel nélkül olyan kormánnyal rendelkeznek, amelyek vagy nem állnak be a Washington által diktált külpolitikai ügyekben a sorba, vagy olyan fontos nyersanyagokkal rendelkeznek, mint az olaj vagy földgáz.
Anne Applebaum
Balliberális újságíró, aki finoman szólva ellenszenvvel viseltetik hazánk iránt. 2018 elején például Budapesten járt és „Az egypártrendszer kitartó varázsa” címmel előadást tartott a Soros-egyetemen. Kifejezetten Orbán-fóbiás, és más nyugati újságírókkal egyetemben a koronavírus-járvány alatt ő is hamis híreket terjesztett hazánkról. Lengyel barátainkat sem kedveli, hiszen a férje egy korábbi lengyel miniszter, akit a jelenlegi kormánypárt állított félre és tett ellenzéki politikussá.
Agnes Callamard
Emberi jogi aktivista, jelenleg a sorosista Amnesty International főtitkára.
Orbán Tina Kolos (Magyarországról)
Transznemű emberi jogi aktivista résztvevője az OFF-nek, aki 2011 óta alelnökként a Transvanilla Transznemű Egyesület nemzetközi kapcsolataiért felelős. Korábban a Transgender Europe elnökségében és a Nemzetközi Transz Alap támogatásokat odaítélő testületében is tevékenykedett. 2022 áprilisa óta a Transgender Equality Network Ireland ügyvezető igazgatójaként is tevékenykedik.
Miután kiderült, hogy Soros György is támogat Izrael-ellenes csoportokat, nem meglepő módon a dolgok visszatértek a „rendes kerékvágásba”. 2021 nyarán Norvégia legjelentősebb nyugdíjalapja, a globális befektetéseiről ismert KLP bejelentette, hogy nem fektet be többet azokba a cégekbe – például az Alstomba, a Motorolába –, amelyek kapcsolatokba hozhatók a ciszjordániai izraeli telepesekkel. Már néhány hónappal ezt megelőzően a legnagyobb norvég állami vagyonalap kizárt két izraeli csoportot, amelyek állítólag ciszjordániai telepek fejlesztésében vesznek részt. A norvég központi bank pedig megerősítette, hogy ezeket a cégeket kivették az 1100 milliárd eurós vagyonnal rendelkező vagyonalapból. Ez a lépés egyértelmű üzenetként fogalmazódott meg a nemzeti szempontjait érvényesíteni akaró zsidó állammal szemben.
Mindez jól beleillik a nemzeti szuverenitást támadó, a nemzetállami autonómia gyengítésétcélzó gyakorlatok sorába.A nemzeteken nyugvó államiság elsorvasztása a cél, miközben a modern kori, evilági állami létet és annak önálló szféráját éppen a kereszténység és a zsidóság ismerte el a felvilágosodás óta. Napjaink a keresztény, valamint a zsidó egyház támogatja leginkább a nemzetállamiságot, mint az önrendelkezéssel irányított nemzeti közösségek fontos szervező gondolatát. Ez a morális fundamentum kormányzati szinten 2010 óta jut érvényre Magyarországon, valamint például Izraelben is igen hosszú ideje jelentős támogatást élvez az ilyen irányú nemzeti politika.
Azonban a globális hálózatok – közöttük például a Norvég Alap – más célt tartanak fontosnak, ezért más erőkhöz juttatnák az anyagi erőforrásokat.Az egész folyamat kapcsán újra és újra előkerül egy Soros-szervezet neve, nem véletlenül. A Human Rights Foundation (továbbiakban: HRF), vagyis Emberi Jogok Alapítvány. A New York Times szerint a HRF „segített aktivistákat kicsempészni az elnyomó országokból, sokaknak szélesebb körű nyilvánosságot biztosított, másokat pedig összekapcsolt neves finanszírozókkal”.
A HRF arcai
A szervezetet 2005-ben alapította Thor Halvorssen Mendoza, a HRF székhelye pedig nem máshol található, mint az extravagáns és fényűző New York-i Empire State Buildingben. A legkézenfekvőbb hely egy elnyomottakkal, üldözöttekkel, emberi jogokkal foglalkozó alapítvány számára, nem?
Thor Halvorssen Mendoza
A venezuelai születésű Thor Halvorssen Mendoza a HRF alapítója és vezérigazgatója, az Oslo Freedom Forum (OFF, Oslói Szabadság Fórum) alapítója, a Foundation for Individual Rights in Education (FIRE) korábbi alapító vezérigazgatója. Emellett filmproducerként is tevékenykedik. Halvorssen kamaszként Londonban kezdett el az emberi jogokért küzdeni, amikor a dél-afrikai apartheid elleni tiltakozást szervezte. Miután apja politikai fogoly lett Venezuelában, teljes munkaidőben kezdett el foglalkozni az aktivizmussal. Amikor Halvorssen 1993-ban elsőéves volt a Pennsylvaniai Egyetemen, apját letartóztatták, miközben a medellíni kartell ügyében nyomozott. Apját megkínozták, megverték és majdnem megölték 74 napos bebörtönzése alatt, amikor egy caracasi börtönben terrorizmus vádjával fogva tartották. Halvorssen vezette az Amnesty International hathatós segítségével a szabadon bocsátásáért folytatott kampányt, és apját végül minden vádpontban ártatlannak találták. Halvorssent imádja a fősodratú progresszív sajtó: cikkei olyan kiadványokban jelentek meg, mint a New York Times, a Wall Street Journal, az Economist, a Washington Post, a Time, a New York Post és a GQ, és olyan televíziós csatornákon adott interjút, mint a CNN, az MSNBC, a National Public Radio, az Al-dzsazíra, a BBC, az HBO, és több más helyen is. Emellett a Huffington Post és a Forbes rendszeres rovatvezetője. Külön érdekesség, hogy édesapja, az idősebb Thor Halvorssen CIA-informátor volt, bár soha nem volt fizetett ügynök. A Pennsylvaniai Egyetem újságjának bevallotta, hogy szorosan együttműködött Duane Clarridge-dzsel, a CIA egykori latin-amerikai vezető tisztviselőjével.
Garri Kaszparov
A HRF elnöke az azerbajdzsáni születésű Garri Kaszparov orosz sakknagymester, korábbi sakkvilágbajnok, író, politikai aktivista és kommentátor. Kaszparov 1984-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP), és 1987-ben beválasztották a Komszomol Központi Bizottságába. 1990-ben lépett csak ki a pártból. Ez azonban nem jelentette politikai karrierje végét: több pártot is megjárt, részt vett ellenzéki mozgalmak és tüntetések szervezésében, és 2007-ben egy pár hónapon keresztül beszállt az elnöki versenybe is. Kaszparov 2011-ben lett a HRF elnöke, 2013 óta New Yorkban él. Már jó néhány éve nem térhet vissza hazájába, és mivel most 2022. május 20-án Kaszparovot az Orosz Föderáció Igazságügyi Minisztériuma „külföldi ügynöknek” minősítette, nem valószínű, hogy mostanában hazalátogat.
Hazánkban a kormányellenes Humán Platform szervezetfejlesztését 120 ezer euróval, mai árfolyamon 47,5 millió forinttal támogatta az alap, és a norvég pénzek 2013-tól két éven történő felhasználását élvezhette a Civil Közoktatási Platform (CKP) 58 szervezettel, amely aztán 2015-től a kormányellenes civil látszatú megmozdulások szervezője, támogatója lett, mesterséges módon tanártüntetéseket generálva.
Az elmúlt években tehát világossá vált, hogy a Soros-szervezetek és más hátterű NGO-k nem akarnak békés együttélést magyarok és magyarok között, sőt, inkább konfliktusokat igyekeznek gerjeszteni; legutóbb is inkább küzdelembe szólították a pedagógusokat és más társadalmi szegmenseket is – a békés társadalmi többség támogatta Orbán-kormánnyal szemben. Ebből a szomorú folyamatból sajnos kiveszi a részét a norvég adófizetők pénzéből finanszírozott, és a kormányellenes magyarországi NGO-knak forrásokat pántlikázni kívánó Norvég Alap is.
Mindeközben tavaly egy gimnáziumi tanár adta a nevét főszervezőként ahhoz a tüntetéshez, amelyet a Bem téren tartottak 2021. májusban, a Bem téren „Demonstráció a palesztin népért és az izraeli megszállás ellen” címmel. A Budapesti Szolidaritás Palesztinával nevű csoportnak 1300 tagja van, és tagja a nemzetközi BDS mozgalomnak, amely nem ismeri el Izrael államot. A külföldről támogatott hazai NGO-k nagy többsége azonban egyáltalán nem kívánta elítélni a társadalmi nyugtalanság keltésére is alkalmas eseményt.
Elmondható, hogy legfőként szuverenitásvita van amögött, hogy a magyar és norvég fél – a támogatások tekintetében –konfliktusban áll egymással. 2021-ben ezért nem születhetett meg egy végleges és hasznos megállapodás a 214,6 millió euró (mai árfolyamon 85 milliárd forint) értékű, a Norvég Alap és az EGT Alap biztosította támogatás hazai felhasználásáról. Egyáltalán nem sikerült megegyezni a civil alapok kezelői szervezetéről (ez a teljes összeg mintegy 11 százalékát érinti). Magyarország kormánya átláthatóságot és több kontrollt kívánt érvényesíteni a külföldről támogatott szervezeteknél, miközben a norvég külügy – a nemzetközi és hazai baloldal támogatását is élvezve – Magyarországot hibáztatja azért, hogy nem született megállapodás az Alapok pénzeiről.
A mostani háborús helyzet tovább erősíti a helyzet fontosságát. Ma Norvégia adja a NATO főtitkárát, és maga a norvég állam az ukrajnai háború jelentős haszonélvezőjének mondható: az északi ország eurótízmilliárdokban jut extra haszonhoz azáltal, hogy a nemzetközi piacokon az energiaár magasra emelkedik. Lengyelország miniszterelnöke nemrég szóvá is tette azt Norvégiának, hogy ez nagyon „nem fair”. Eközben ma mégis Orbán Viktor és Magyarország kerül legfőképpen a nyugati nyilvánosság kereszttüzébe, mintha a magyarok volnának igazán a háborút közvetlenül kirobbantó Oroszország „titkos támogatói”, vagy bármiként is hasznot húzók ebben a konfliktusban. A magyar kormányfő egyértelművé tette, hogy
most már teljesen nyilvánvaló, hogy vannak olyan üzleti körök, amelyek érdekeltek a háborúban. Soros György szimbolizálja őket: nyíltan beszél arról, hogy a háborút meg kell hosszabbítani, el kell nyújtani. Ezek háborús uszítók, akik keresni akarnak a háborún, miközben mi tönkremegyünk ebben, és tönkremegy egész Európa.
A hevesen támadó nyugati intézmények mellettaz itthon aktív, kívülről pénzelt NGO-k pedig szintén folyamatosan szítanák a feszültséget még egy ilyen rendkívül nehéz, válságos helyzetben is.
Forrás: Tűzfalcsoport; Fotó: MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin
