Történelmi bukás férfi kajak-kenuban (pénteki összefoglaló)
Pars Krisztiánról tudtuk, hogy sérüléséből éppen felépülve most nem esélyes, és csak titkon bízhattunk az éremben, de női vízilabdázóink harmadszor is elbukták a bronzmeccset, és női öttusázóink is messze voltak a pontszerzéstől is. A nap legfájóbb kudarca mégis egyértelműen a férfi kajaknégyes szereplése, amely az elmúlt hét olimpián szerzett hat érem után, ezúttal a döntőbe sem jutott be.
A férfi szakág utolsó reménysége a Vasbányai, Mike kenukettős, amely döntőbe evezte magát, és ha szombaton érmet nyer, akkor az egyetlen lesz a férfiak közül. Molnár Péter Tótka Sándorral párban negyedik helyen végzett csütörtökön, ám egyéniben csak a B döntőben való indulás jogát vívta ki. A férfi kajaknégyesnek sem sikerült a döntőbe jutás, ami korábban elképzelhetetlen kudarc volt. Ebben a számban a magyarok az 1988-as szöuli olimpia óta mindig döntősök voltak, sőt egy kivételtől eltekintve mindig arany vagy ezüstérmet nyertek. Az az egy kivétel az egész magyar sport szempontjából mélypontnak számító pekingi olimpia volt; az ott szerzett 5. helyről azt gondoltuk, hogy rosszabb nem lehet. Londonban aztán ismét ezüstérmet nyert ez az egységünk, hogy aztán Rióban – immár teljesen más összetételben – még a döntőről is lemaradjon.
A női négyes ezzel szemben ugyanolyan erősnek tűnik a saját mezőnyében, mint Kozák Danuta az egyesek között. A legkomolyabb vetélytársnak tartott németek is csak féltávig tudtak némileg versenyben lenni a magyar lányokkal, egy hajóhossz hátránynál viszont fel is adták; a mieink teljesítményére senkinek sem volt ellenszere. Reményteli folytatás a döntőben, szombaton.
Női vízilabdázóink Peking és London után ismét a bronzért játszhattak, és harmadjára is alulmaradtak. Végig kiegyenlített meccset vívtak az oroszokkal, Európa-bajnokként esélyesebbek is voltak. Ezt az esélyességet készpénzre válthatták volna, amikor már két góllal vezettek az utolsó negyedben, illetve amikor egygólos előnyük volt az utolsó másodpercig, de elmulasztották a lehetőségeket. Büntetőpárbaj döntött az érem sorsáról, ebben pedig az oroszok nagyon magabiztosak voltak, amíg magyar részről becsúszott egy hiba.
Pénteken rendezték a férfiak 50 km-es és a nők 20 km-es gyaloglását. A férfiak dolgát különösen megnehezítette a rekkenő hőség és a napsütés, így a három magyarból csak Venyercsán Bence ment végig, ő 43. lett. Srp Miklóst körülbelül 20 km után kizárták, Rácz Sándor pedig feladta a versenyt. A nők 20 km-es versenye később volt, itt már inkább a szél okozhatott nehézséget a résztvevőknek. A legjobb magyar eredményt Madarász Viktória érte el, aki a mezőny első harmadában végezve 25. lett, Kovács Barbara és Récsei Rita pedig az 58. és 59. helyen érkezett meg.
Öttusában a nőkön volt a sor pénteken, és noha a csütörtöki körvívás után nem volt biztató a helyzet, az úszással javítottak a magyarok. Mindkettejük versenye a lovagláson ment el, Kovács Sarolta lova négy akadályt is levert a hátsó lábával, Földházi Zsófiát pedig az egyik akadálynál ledobta a ló, lerombolva az akadályt, amely előtt megtorpant. Jelentősen hátracsúsztak ezzel, ahonnan a lövéssel kombinált futásban már nem volt visszaút, így Kovács 17., Földházi 27. lett.
Nehezen barátkoztunk előzetesen a hírrel, hogy Pars Krisztián, a kalapácsvetés londoni bajnoka nincs jó formában, és gyakorlatilag nincs esélye a címvédésre. Az idén sérüléssel bajlódó, majd műtéten átesett atlétánk nem talált vissza a megfelelő mozgásához. Saját elmondása szerint hiányzott a gyors mozgása, és szüksége lett volna még két hét felkészülésre, hogy ezt összerakhassa az edzéseken. Így is nagyszerű sportemberi teljesítmény volt tőle, hogy vállalta az olimpiát, sőt ott döntőbe kerülve a 7. helyen végzett. A folytatást illetően elmondta, hogy a 2017-es londoni világbajnokságra készül, de arra is kitért, hogy a derékfájásával kapcsolatban még konzultálni kell az orvosokkal a további lehetőségekről.
