Pesti Srácok

Vízilabda: Megint majd legközelebb...

Vízilabda: Megint majd legközelebb...

Valahol meg lehet írva, hogy a magyar női vízilabda-válogatott nem nyer érmet az olimpián. Peking és London után zsinórban harmadik bronzmeccsét bukta el a csapat, méghozzá elképesztő körülmények között engedett ki a kezéből egy megnyert meccset.

Az első negyedben talán meglepte az orosz csapat a magyarokat, kétszer is vezettek, és végül 3:3-mal fordultak a csapatok. A második részben hasonló szellemben folytatódott minden, felváltva vezettek a csapatok, amelyek teljesen azonos erejűnek tűntek a látottak alapján. Annak ellenére is így volt ez, hogy előzetesen az Európa-bajnok magyar válogatott volt az esélyesebb. Félidőben viszont az oroszok mehettek 7:6-os előnnyel pihenni. Az esélyességet a harmadik negyedben kezdtük el kidomborítani, három emberelőnyt kivédekeztünk, ugyanakkor két emberelőnyt is ki tudtunk használni, így a negyed végén egy kettős előnyből megszereztük a vezetést is. Glizsinát az egész meccsen képtelen volt tartani a magyar védelem, a negyedik negyed elején ő egyenlített, innen azonban másfél perc alatt két góllal elhúzott a magyar csapat, ami először sikerült a meccs folyamán.

Úgy tűnt, ez a legjobbkor jött, de ebből sem tudtunk felépítkezni, hiszen egyenlített a rendkívül szívósan küzdő orosz válogatott. Erre egyik legjobbunk, Keszthelyi Rita válaszolt büntetőből, és mivel csak bő egy perc volt hátra, ismét megvolt az esély a győzelemre. A bronzéremért támadhattunk az utolsó percben, de sem góllövés, sem a taktikus időhúzás nem lett meg, sőt hat másodperccel a vége előtt emberelőnybe kerültek az oroszok, és az utolsó másodpercben visszahozták a sírból a reményeiket. Ez olyannyira sikerült nekik, hogy megingathatatlan magabiztossággal lőtték a büntetőket. Ebben a mieink is partnerek voltak, egészen a hetedik körig, amikor Kisteleki Hanna lövésére jól vetődött rá Karnauk, ami azt jelentette, hogy a bronzéremre is az oroszok tenyerelhettek rá, a mieink pedig harmadszor is csak nézhetik, hogy valaki másé lesz, amiért jöttek.

bronzmérkőzés:

Oroszország–Magyarország 19:18 (3:3, 4:3, 1:3, 4:3, 7:6) – ötméteresekkel

PestiSracok facebook image

Olimpiai Uszoda, 3500 néző, vezette: Dutilh-Dumas (holland), Gomez (olasz) gólszerzők:

Glizsina 5, Liszunova 2, Tyimofejeva, Prokofjeva, Karimova, Grinyeva, Szimjanovics 1-1, illetve Bujka 3, Antal, Keszthelyi, Illés 2-2, Kisteleki, Szűcs, Czigány 1-1

emberelőny/gól: 11/5, illetve 13/4

Oroszország:

Karnauh – Glizsina, Prokofjeva, Gorbunova, Tyimofejeva, Szoboljeva, Ivanova – cserék: Karimova, Boriszova, Liszunova, Szimjanovics, Ivanova, Grinyeva

Magyarország:

Kasó – Antal, Kisteleki H., Szücs, Keszthelyi, Bujka, Garda – cserék: Illés, Czigány, Takács, Tóth I., Csabai, Gangl

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.