Örömfocival üzentek a többi esélyesnek a brazilok – Brazília–Dél-Korea 4:1
Végre megkapta a közönség, ami jár! Ha ilyen meccseket kapunk, akkor hajlamosak vagyunk megbocsátani a világbajnokságnak a túl sok nulla–nullát. Brazília a fölényesnél is magabiztosabb győzelemmel ütötte ki Dél-Koreát, és ebben az a legmegdöbbentőbb, hogy a koreaiak egyáltalán nem játszottak rosszul. Ilyen brazilos játékot még a braziloktól sem látunk minden vb-n, most viszont szembeötlő, hogy játékminőségre és hangulatra is nagyon együtt van a csapat. Ha ilyet tudnak a dél-amerikaiak, lefocizni nyilvánvalóan senki sem fogja tudni őket, legfeljebb valami európaiasan körmönfont taktikával megfojtani.
Egész más Brazíliához volt szerencsénk, mint amit a csoportmeccseken láttunk óvatoskodni, tartalékolni, félszívvel játszani. Mondjuk aki mindig továbbjut a csoportból, sőt, majdnem minden alkalommal a világbajnoki cím megszerzésének kimondott céljával érkezik, azt érthető módon nem hozza annyira lázba például egy Svájc elleni „rangadó”. A kezdő sípszótól elindult a joga bonito, és alig hat perc telt el az első gólig. Raphinha egy szép támadás végén jobbról laposan beadta középre a labdát, amely a bolyban mindenki mellett elment, majd olyan üresen találta meg Viníciust, hogy a kaputól kb. 10 méterre volt ideje lekezelni, alaposan megnézni, hogy hova lője, végül a kétségbeesetten beeső koreai védők mellett, elegánsan a hosszú sarokba emelt.
Nem sok levegőhöz jutott Korea, hamarosan folytatódott a vesszőfutásuk: Richarlison hátulról csapott le a labdára a koreai tizenhatoson belül, a játékszert így elveszítő védő pedig éppen passzolni készült, de már csak a brazil támadó lábát találta el: büntető. A koreai kapus minden eszközzel próbálta kizökkenteni a nekifutó Neymart, de az első fordulóban összeszedett bokasérüléséből visszatérő csatár higgadtan Kim támaszkodó lába mellé gurított. Öt perccel később Korea visszajöhetett volna, de Hvang felső sarokba tartó, szépen csapódó 18 méteres lövését kitolta onnan Alisson. Ahányszor lendületből érkeztek a brazilok a koreai kapu előterébe, az minden alkalommal életveszély volt, és persze közben csel csel hátán, egy az egy ellen kezdeményezett és megnyert helyzetek – öröm volt nézni a dél-amerikaiak minden megmozdulását, de látszott, hogy ők is élvezik a játékot.
És még ezt is lehetett fokozni. Amikor Richarlison a tizenhatos előterében hármat dekázott fejjel a koreai védő orra előtt, aztán el is húzta mellette, az már önmagában emlékezetes mozzanat volt. Ezután azonban leadta a labdát Paquetának, elindult befelé, kettővel később visszakapta, és jobbról, közelről a hosszú sarokba lőtt. És akkor még nem is beszéltünk részletesen arról a két passzról, pedig azok is a foci magasiskoláját jelentették. Fogytak a jelzők, amikkel illetni lehetett a brazilok játékát; ha a hollandok, franciák, angolok nyolcaddöntős teljesítménye erődemonstráció volt, akkor ez mi?
A koreaiak egyszer-egyszer jutottak csak el a dél-amerikai kapu környékére, ám olyankor látszott, hogy az eredmény ellenére ez egy jól szervezett, a támadófociról is határozott elképzelésekkel bíró csapat. A brazilokat viszont nem lehetett tartani, egyetlen sebezhető pontjuknak a védelem látszott, de ez csak a leendő ellenfeleik számára lábjegyzet, mert a mostani ellenfelet aligha vigasztalta. Alig pihentük ki Richarlison mutatványát, jött az első gólt szerző Vinícius, balról magasan középre ívelt, a jó helyen érkező Paquetá pedig kapásból a jobb sarokba lőtt. A félidő ráadásában duplázhatott volna a baloldali középpályás, de ezúttal már meghalt a szépségben.
Ilyen első félidő után gyakran le szoktak ülni a meccsek, de szerencsére itt még ez sem rontotta el az élményt. Egy árnyalattal visszafogottabb lett az iram, de továbbra is igen jó volt a színvonal. Sőt, majdnem meglett a becsületgól, amikor Szont ugratták ki a társak, ő pedig lefutotta Marquinhost, a lövését viszont bravúrosan védte Alisson. Az ilyen rövid epizódok után rendre visszatért a meccs a megszokott kerékvágásba, lehengerlő látványt nyújtott, hogy a brazil támadók könnyű szívvel vitték rá a labdát egyedül akár két-három koreai védőre, és senki – beleértve a védőket – nem lehetett biztos benne, hogy el fognak akadni. Raphinha, aki sokat hozzátett az eredményhez, megpróbálta megrúgni a saját gólját is; előbb jobbra-balra megtáncoltatta a távol-keleti védelmet, majd a lapos lövését kivédte Kim, néhány perccel később kapu mellé szállt a próbálkozása, majd kicsivel később megint a kapus hárított.
A brazil lehetőségek megvoltak, hogy még súlyosabb vereséget osszanak ki, de ezeket elszórakozták. A 70. percben őrült tűzijáték kerekedett a brazil kapunál: Hvang lapos lövésébe csak beleérni tudott Alisson, a kapu előtt fekvő Cso azonban útban volt a labdának, megóvva így a brazilokat a bekapott góltól. Az ő fenekéről pattant le a labda, amelyet Szon kétszer is rátűzött, de mindkétszer blokkolta Marquinhos. Itt már kezdte megérdemelni a gólt Dél-Korea, és el is jött az igazság pillanata, amikor Paik bő húsz méterről hatalmas erővel kilőtte a bal felső sarkot (igaz, a gólhoz az is kellett, hogy kicsit megpattanjon a labda Bremeren).
Túlzás lenne azt állítani, hogy Kim kapusnak közben nem akadt dolga, mert rendszeresen intézkednie kellett a brazil csatárok ügyében. A brazil szövetségi kapitánynak még arra a gesztusra is volt figyelme, hogy az utolsó tíz percre beállítása a cserekapusát, Wevertont, hogy ő is beleszagolhasson a világbajnokságba a pályán. A szintén csereként beállt, 39 éves Dani Alves nagyon be akart köszönni a végére, de tény, hogy megadta a módját – egy magasan érkező labdát félig ollózó mozdulattal küldött kapura, de egy ott álló koreai védő miatt nem derülhetett ki, hogy Kim kapus boldogult-e volna vele. Még egyszer próbálkozott távolról, az már jóval gyengébb volt... A többiek már valószínűleg a hármas sípszón, levezető masszázson, Horvátországon meg ilyesmi dolgokon gondolkoztak, az igyekezet ekkor már érthető módon nem ugyanaz volt, mint kezdetben. Az azonban fel sem merül, hogy panaszkodjunk, egyértelműen a vb eddigi leglátványosabb teljesítményét mutatta most be Brazília.
BRAZÍLIA–DÉL-KOREA 4:1 (4:0) Doha, 974 Stadion, v: Clément Turpin (francia) gólszerzők: Vinícius Júnior (7.), Neymar (12.), Richarlison (28.), Paquetá (36.) – Paik (76.)sárga lap: Dzsung (44.)
A negyeddöntőben Brazília Horvátországgal találkozik majd.
