Stummer János, a költő, aki az, aki, és aki nem forog, csak a kezébe került egy Gyurcsány (bocsánatkérés és műelemzés)

Stummer János mocskolódó rágalomnak nevezte a cikkünket, amelyben arról számoltunk be, hogy a Jobbik országgyűlési képviselője a Corvin közben elmondott beszédében két képzavar között meglehetősen otrombán reagált Pongrátz András azon intésére, amelyben jelezte nekik: nem igazán gömbölyű, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt eszmei, gazdasági és személyi hagyatékával paklizó, egykor szélsőjobboldaliként és antikommunistaként indult párt a mai napig az ‘56-os forradalom és szabadságharc hőseivel azonosítja magát. A tévedés joga minket is megillet: elképzelhető, hogy elhamarkodva jutottunk arra a következtetésre, miszerint Stummer a „Pongrátz Gergely forogna a sírjában” fordulatra reagál a „Forogjanak csak a sírjukban azok, akik nem értik a mi korunkat” hőbörgésével, ezért most, már hideg fejjel és tiszta szívvel, újra elővesszük a költő szavait és értő műelemzés tárgyává tesszük.

A győzelem érdekében mindent bevetettek, mindent felhasználtak, mindent, ami a kezük ügyébe került.

Szerencse, hogy akkor Gyurcsány még nem létezett, mert ha Gyurcsány kerül a kezükbe, akkor – a költő szerint – Molotov-koktél helyett Gyurcsánnyal dobják meg a szovjet tankot. Bár a Gyurcsány-koktél – legalábbis Lackner tudomása szerint – legalább annyira éghető a magas alkoholtartalma miatt, mint egy Molotov-koktél, viszont nem robban, hanem kígyózik. Mindenképpen bámulatos, egész estés filmre kívánkozó jelenet lett volna, de akkor ki költözik be a komcsik által zabrált szemlőhegyi villába, hogy onnan letotyogva Stummerrel alkudozzon a megszerezhető hatalomért-falatkáért?

Ezt a sokféle embert, ez a sokféle átlagos ember, akit ide sodort a szél 1956 októberében és novemberében, így győzte le a legyőzhetetlent.

Ezt most úgy kell érteni, hogy a Fidesz a legyőzhetetlen Rákosi Mátyás, és ezért a Jobbik, mint a Pesti Srácok örököse, arra van kényszerítve, hogy roppant cselesen összefogjon az ÁVH-val és az MSZMP-vel? És ha ez nem elég, akkor a biztonság kedvéért, a varsói szerződésbe gondosan belefoglalt fékekre és ellensúlyokra hivatkozva baráti segítséget is lehet kérni a szovjet hadseregtől? De akkor nem véletlenül Kádár János örököse a Jobbik?

Ez volt a titkuk.

Nem. Nekik pont az volt a titkuk, mint Rorschachnak a Watchmenben. Nem kötöttek kompromisszumokat sem a hatalomért, sem a szabad elvonulásért cserébe. Ezért is emlékezünk rájuk hősként, nem pedig átálló románként, megalkuvó, másodvonalas értelmiségiként, a kommunista rendszer gyáva kiszolgálójaként. És nem úgy tekintünk rájuk, mint a baloldali összefogás Jobbikára.

Nem számolgattak, nem méricskéltek, nem nézegettek a hátuk mögé, hogy melyik ős mit szól majd ehhez, meg hogy ki merre forog a sírjában.

Az ős alatt mit tetszik érteni a költő? Az SZDSZ-t, akiket Csurka sejtett a Jobbik keltetőmedencéje mögött? És ha a Jobbik nem számol, nem méricskél, akkor mégis mivel foglalkoztak az önkormányzati választást megelőző fél évben, amikor kiszámolták Feri viszkimeghajtású abakuszán, hogy Egerért cserébe érdemes nyom nélkül eltűnni Budapestről? És ha nem néztek a hátuk mögé, akkor mégis hogyan sikerült annyira elegánsan elhajolni a guriga retyipapír elől?

Idejöttek, megragadtak minden lehetőséget, ami a kezük ügyébe került.

Már megint ezek a kényszerek, hogy ha csak Gyurcsány esik Stummer keze ügyébe, akkor Gyurcsányt kell megfogni. Nem arról szól az egész, hogy a Jobbiknak soha nem sikerült semmi, egyedül csak képviselőházi gyakornoklányok felett sikerült uralkodni?

Idejöttek erre a helyre és megmentették a jövőnket.

Most az Apró-klánról beszél vajon? Vagy az SZDSZ-ről? A szocialista párt elásós networkjéről? Lassan tisztázni kellene, hogy mit akar megmenteni a Jobbik, pláne annak a jelenetnek a fényében, amikor Karácsony Gergely mögött ott tobzódott a győztes csapat, de a Jobbik képviselői valamiért hiányoztak. Vagy a Jobbiknak megfelel az a házibuli, ahova sört vihetnek, de nem engedik be őket?

Kedves barátaim!

Fordítunk. Utállak benneteket, köcsögök. Mit kéritek már számon rajtunk az MSZP-t? Ne dobáljatok már! Főleg ne retyipapirral, mert kiesek a szerepemből, pedig az egész reggelem ráment, hogy mérgesre csiszoljam a kis egérszemeimet.

Én azt mondom nektek, huhogjanak csak, akiknek nincsen jobb dolguk, károgjanak csak, akik félnek a szemébe nézni a zsarnoknak, és helyette gyávaságukat palástolva olcsó kifogásokat keresnek.

Megint fordítunk. Tényleg fogjátok már be, köcsögök! Most már nem gárdázunk! Ha vége az ünnepségnek, megihatunk egy-két sört siegheilezve, meg a régi szép időkre emlékezve szólíthattok továbbra is Oberstummernek. Csuriban vannak az ujjaim, látjátok. De lécci, nyilvánosan most ne náculjatok már! Majd utána, néptársaim!

Forogjanak csak a sírjukban azok, akik nem értik a mi korunkat, akik nem értik a mi korunk kihívásait.

SZDSZ, vagy mucsa! Én vagyok az okos, ÉN!!! Megmondták a legújabb liberális barátaim is a szalonban, hogy én vagyok okos, erre vágytam egész életemben, végre ÉN!!!

Mi ide, ebbe az országba 2003-ban és azóta is a jövőnket jöttünk megmenteni.

2003-ban ezzel a feladattal bízta meg a Jobbikot a pártot létrehozó tartótiszt? Az a leosztás, hogy a másik csapat egyik fele a permanens forradalmon dolgozik, míg a másik, amelyik korábban a jobbszélről is lekonyult, a permanens jövőmegmentésen. Logikus, egyik se fogy el soha, minden évben el lehet nyomni ugyanezt, hacsak nem lesz igaza a kis Gretának, és kiderül: a jövő már fel van falva.

Úgy, ahogy sikerül, bármivel, ami a kezünk ügyébe kerül, de mindenáron, mert ezt diktálja nemcsak a politikai, hanem az életösztönünk is.

Életösztön? Elássa Stummert is a zuglói MSZP, ha nem jár sikerrel?