Amikor egy éve Szakács Árpád elindította cikksorozatát Kinek a kulturális diktatúrája? – címmel, talán maga sem sejtette, hogy milyen viharokat kavar vele a magyar közéletben. A balliberális kulturális túlsúlyt bemutató sorozat már a huszadik részénél jár, de úgy tűnik, a vége még messze van. A szerző most megjelent, Bayer Zsolttal közösen jegyzett könyvben foglalja össze a magyarországi kulturális diszkrimináció eseteit. Szakács Árpáddal a Demokrata készített interjút, amely a hetilap legújabb számában jelent meg.
Szakács Árpád arra a kérdésre, hogy ketté lehet-e osztani a művészeti életet konzervatív és liberális táborokra, azt válaszolta: a művészet nem politika, hanem tehetség kérdése, és épp akkor veszíti el a lényegét, amikor annak művelője öncélúvá teszi, vagy amikor egy világszemlélet kizárólagosságát próbálja meg rajta keresztül hirdetni.
A balliberális oldal számára a művészet eszköz
Ennél is nagyobb gond, amikor különféle politikai áramlatok próbálnak meg kisajátítani egyes területeket, az alkotók pedig nyílt politikai szerepvállalásba kezdenek és kiszorítanak mindenkit, aki másként gondolkodik. Ezt tette a kommunista diktatúra, és ezt teszi ma a balliberális világképet hirdetők hada is. Számukra a művészet és a kultúra egy eszköz.
A szerző szerint nem szabad elfogadni a liberális elit által diktált struktúrákat és mérvadónak tekinteni a véleményüket. Amúgy sem vagyunk rászorulva az értékítéletükre, a politikai rendszerük egy nagy kupac a szemétdombon. A konzervatív oldalnak saját rendszereket és mércéket kell létrehoznia. A kultúra egy hálózatrendszer, amelyben minden összefügg mindennel, ugyanazok az üzenetek jelennek meg például a színházban, filmvilágban, képzőművészetekben, irodalomban. A magyar kulturális rendszer a globális hálózat része, a nemzetközi színtéren domináns üzenetek így nálunk is megjelennek.
Harci terep
A balliberális oldal számára a kultúra egy harci terep, amelyen keresztül megpróbálják megvalósítani utópisztikus társadalomformáló vágyálmaikat: a cél egy kevert társadalom létrehozása a nemi, nemzeti identitásától megfosztott emberekből.
Szakács Árpádot nem zavarja, ha sokakban a Kádár-rendszer érzetét kelti, ha az állam beleszól a kultúrába, sőt, az interjúban úgy vélekedett, hogy már az is előrelépés lenne, ha elérnénk annak az időszaknak a szintjét. Mint mondta, az a rendszer még kitermelt színvonalas baloldali írókat. Ezeknek a mai szellemi utódai viszont már csak posztmodern keveréknyelven legóznak a szavakkal, más művészeti ágakban pedig jelentős részben mindössze üres, semmitmondó, primitív politikai propagandára futja. Nincs mondanivalójuk semmiről, saját rémképeiket, frusztrációikat viszik ki a kulturális térbe.
Van egy vízió
Arra a kérdésre, hogy a nemzeti oldalnak van-e olyan művészgárdája, amely alternatívát jelenthet a liberálisokkal szemben, a szerző azt mondta, csak a nemzeti oldal van olyan állapotban, hogy alternatívát tudjon kínálni. Szerinte a szervezetileg is kialakult kulturális holdudvarokban születnek meg azok a gondolatok, amelyek alapjául szolgálhatnak a politikai cselekvéseknek. Ezek adnak jövőképet, ha tetszik, értelmet adnak a politikának. Azt igazolják, hogy a politika nem pusztán hatalmi kérdés, van egy vízió: valakik, valamit gondolnak az országról, a nemzetről, a jövőről, családokról, és annak jegyében szeretnék érvényesíteni a saját értékrendjük igazságait.
Szakács Árpád az interjúban úgy vélekedett, a konzervatív művészetbe belefér a konzervatív kormány kritikája, sőt, a kultúrának kutyakötelessége konstruktív kritikát megfogalmaznia, akár bal-, akár jobboldali kormány van épp hatalmon. A művészeti ágaknak kiemelt feladatuk, hogy reflektáljanak a napi folyamatokra, a minket körülvevő világra. A gond az, hogy amire a balliberálisok ma reagálnak, az nem a valóság, hanem csak egy, a félelmeikből és szorongásaikból összetákolt látomás, egy kreált gólem árnyéka gondolataik vermének sötét falán.
Forrás: Demokrata; Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Blanka
2018-12-14 at 22:22
Olvassuk Adyt,Arany J-t és ne higgyünk senkinek!Karácsonyi verseket keresek,olvasok költőinktől,forrón ajánlom Ady Karácsony c.versét.
Bakonyi Gyuláné
2018-12-14 at 19:11
Tisztelt Szerkesztőség!
Nagy tisztelője vagyok Szakács Árpádnak. Tökéletesen egyetértek azzal, hogy a művészetnek az a feladata, hogy a valóságot ábrázolja, a művészet eszközeivel és ne fikciókat gyártson. Minden korban ez volt a művészet feladata. Ezért aktuális még ma is Vörösmarty, Madách, Jókai, Arany, Petőfi,Arany, Móricz, Ady, József Atilla, Gárdonyi, Vass Albert stb, és még sorolhatnám! Mindig az emberi sorsokon, kapcsolataikon keresztül ábrázolja az adott kort, társadalmat, hatalmi viszonyokat, s ezzel kritikát is megfogalmaz. Mindig értéket kell felmutatnia. Csak így alkothat maradandót. S ez az érték mindig olyan kell, hogy legyen, ami emeli a nemzetet, a nemzettudatot, a hazát szolgálja. Az értékes művekben mindig ott van a hit, az Istenhit, mert ez szerves része a keresztény kultúrának. Ez legerősebben a paraszti létben gyökerezett, ezért kellett a legelső támadást a parasztság ellen indítani, s szétzilálni. De igaz ez a polgárság egy részére is.
Arany a Toldiban bemutatja , hogy mindig az a győztes egy párviadalban, aki a másikat felemeli. ( Na ezt ma , mi nem tudjuk megtenni, mert a baloldali liberális elemeket nem lehet felemelni, mert nem is akarják, ők nem tartják magukat a nemzet részének.) Az igazi művészek mindig nemzetben gondolkodtak, gondolkodnak. Mindig Istenhívők voltak, ma is azok, mert Isten nélkül nem lehet jó ügyet szolgálni. A győzelemhez mindig az az erkölcsi, szellemi, lelki többlet kell, amit csak a hit adhat. ( S nem feltétlen az állandó ” templomjárókra” gondolok, mert a hit és az előbbi nem mindig fedik egymást.) Ettől az erkölcsi többlettől szakadt el a világ, s Isten helyét átvette a pénz hatalma. Ez olyan mértékben züllesztette le az emberiséget, mint azt ma látjuk. Ezért nem válogatnak az eszközökben, ezért embertelenek. Pont ezért kellenének a dicső múltunkat bemutató történelmi filmsorozatok, filmek.
Sütő Gábor
2018-12-14 at 10:46
Szakács Árpád nagyot alkotott! Tényszerűen, elkötelezetten, mégis tárgyszerűen, ráadásul olvasmányosan. A szempontjai is jók. Az igaz, hogy most az ÉRVÉNYESÍTÉSEN van a hangsúly. Ez azonban már nem az ő feladata, hanem a kormányszerveké és a hatóságoké. Szavakban mintha ígéretek hangzanának el erre, de a sajnálatos, a magyarságot megalázó gyakorlat folytatódik. Ha valaki TÉNYLEG akar magyar Magyarországot akar, TÉNYLEG Magyarország első neki, akkor RAJTA! Sokan vagyunk, akik segíteni fogunk.
Bakonyi Gábor.
2018-12-14 at 10:03
A kakokráciával szemben igen nehéz konstruktív kritikát megfogalmazni, mivel az lényegét tekintve romboló. Például 2002 és 2010 között minden a lehető legrosszabbul lett csinálva, míg jelenleg csak hébe-hóba akadnak félresikerült dolgok, de azért akadnak..
Netta
2018-12-14 at 10:38
Ja! Mert 2010-ig minden rendben volt.
Na, mennyé má’, hogy mennyé!
Benedek Károly
2018-12-14 at 09:55
Szakács Árpád szempontja rossz.
Nem kell nekünk kialakítanunk a saját mércéinket, hiszen azok évezredek óta adottak. De ha csak az utóbbi ezer év mércéit tekintjük, de még inkább a még a Kádár-korban is, a rendszer mellett is létező mércénket, akkor sincs nekünk mit kialakítanunk.
Azért, mert a 20. század elejétől beleerőszakolta magát egy tájidegen és nemzetidegen antikulturális szemlélet, attól az még létezett, és a folyamatossága adott.
Az ÉRVÉNYESÍTÉSE A FELADAT!
Most divat “megvédeni” Adyt a támadóktól. A fene nem támadja Adyt, viszont a teljes képet Raffay által kaptuk meg róla, s átértelmeződik a személyiségének, sok alkotásának is az értékelése, ami, természetesen, nem kérdőjelezheti és nem is kérdőjelezi meg Ady kimagasló művészetét.
Ady is azt mondta, hogy ha nem tudunk mást adni, mint antikulturálisat, akkor forduljunk vissza munícióért, amíg lehet.
(P.s.: lásd, L.Simon, az “antikulturális kommandó” szolgája és Orbán János Dénes költő szóváltását Tusnádfürdőn.)
Benedek Károly
2018-12-14 at 10:06
JAVÍTÁS, A LÉNYEG KIMARADT:
Ady is azt mondta, hogy ha nem tudunk mást adni, mint antikulturálisat, akkor forduljunk vissza ERDÉLYHEZ munícióért, amíg lehet.
zolatiguszti
2018-12-14 at 12:49
Csak Ady előbb halt meg mint ahogy a románok bemasíroztak oda és azóta is ott seggelnek.De nem keveset tett azért hogy ez bekövetkezzen.Magyargyűlölő farnacia majmolós állaspontja arra volt jó hogy sem maga se más ne vegye észre a roppant veszélyt amit az általa szidott Tisza igen.
Úgy vagyok én már ezzel a magasművészettel, amúgy jellemtelen személytől, hogy bolond lyukból bolond szél fúj.
Mint Nagy László a Ki viszi át a szerelmet c versével a felesége meg felakasztotta magát…Egyszerűen nem hiszem el hogy aki gyenge semélyiség annak a munkája arra érdemes hogy az időnket rá szánjuk.
Én eddig akinek szép munkáját láttam az embernek is jó volt.
Az a bajunk éppen hogy bekapjuk ezt a XIX sz -ban kitalált “művész” mesét, hogy a művész egy más ember neki kehet az ami másnak nem…
Kérem szépen meg kell nézni hova visz ez a torzul szemilyiségek handabandázásának követése.
Megnézem a divatot a modellek lassan andrigün nemtelen lapos kórók.Maguk a modellek alíg tudnak beéleférni a standardba.
Kérdem magamtól ezt miért? Megnézem kik diktálják a divatot vagy 50 éve a szakma tele buzi divat diktátorokkal, meg pedofilokkal.
Jah, hogy saját perverz ízlésüket rakjék ki a többségi normálisok elé követendő példaként…Naná hogy akkorolyan “női” modellek lesznek mint a serdületlen kisfiúk kissé túlnőtt méretben…A személyisége valakinek meglátszik a munkáján.Ha silány személyiség akkor munkája is az.na itt ment félre a nemzeti oldal hogy beszopta ezt a művész balos libsi toposzt.
apamaci
2018-12-14 at 07:48
A balliberált oldalhoz kötődő “művészek” attól olyan marhára nagyon megkerülhetetlenek, hogy a balliberált sajtó megírta róluk!!
Valami olyasmi ez, mint a viccben ahol a nyuszika átveszi az erdei újság szerkesztését.
Megírja, hogy mától a nyuszika a legerősebb állat és mindenki másnak ki kell térni az útjából.
A medve, a farkas és sok más állat kellő tisztelettel kitér a nyuszika útjából, sőt tisztelik rettentő erejét.
Egyszer azonban összefut a tigrissel a nagy mellényű nyuszika, aki nem tér ki az útjából, rá ripakodik, hogy takarodjon előle, mert ő a legerősebb állat az erdőben.
A tigris meglegyinti, a nyuszika elpusztul.
A róka megkérdezi a tigrist hogyan merte megütni a nyuszikát amikor az újság is megírta, hogy ő a legerősebb az erdőben.
A tigris csak annyit válaszolt, nem olvastam az újságot.
Benedek Károly
2018-12-14 at 10:03
” balliberált oldalhoz kötődő “művészek” attól olyan marhára nagyon megkerülhetetlenek, hogy a balliberált sajtó megírta róluk!!”
Attól, hogy elfoglaltak minden stratégiai pozíciót a kultúrában, oktatásban és a médiumokban, az intézmények és a kuratóriumok 99%-ában.
A film pedig 1000%-osan a markukban: képzés (oda téged nem engednek be), a szakmai grémiumok (oda sem, legfeljebb házimagyarnak, mutatóba).
S ha már kénytelenek látszólag engedni, akkor sem engedik meg, hogy pl. te írj forgatókönyvet, te rendezd, hogy te kapd a rá való pénzt.
Azt is ők fogják megírni, megrendezni, a pénzt felvenni érte, s a végeredmény olyan lesz, hogy azt kívánod, hogy inkább meg se született volna!
Lásd: Hunyadi-film.
Márpedig a Hunyadiról elnevezett történelemhamisító, nemzetgyalázó, magyargyűlölő egész estés pamfletfilmre a Vajna áltat kiszemelt hét milliárdot nem fogják kiengedni a kezükből, abban biztos lehetsz!!! Mindent megtesznek, hogy az az ő zsebüket tömje ki.
navisos
2018-12-14 at 17:48
Micsoda kitűnő elnevezés “házimagyar”.
Nyilván az amerikai “house nigger”-ből származik, aki egy hivatalosan kinevezett képviselője egy lenézett embercsoportnak.-
Magd@
2018-12-14 at 11:51
Körülbelül így működhet!
Nem a főbejáraton közlekednek, mint a nézők, hanem a színész bejárón, de a színpadon az Ő rendezésüket látjuk!
Jobb lenne, ha a FIZETŐ néző diktálna, ne nézze a neki nem tettsző darabokat.
Kokó
2018-12-14 at 18:11
Az a baj Magda, hogy attól, az inkriminált műre addigra ráköltötték a milliárdokat mire a közönség “nem” nézi meg…