Alig százan jelentek meg a saját maguk teremtette démont elűző szertartáson, a kollégánk másfél cikke miatti, rengeteg csúsztatással és hazudozással gerjesztett nemzetközi felháborodás csúcspontját jelentő demonstráción.
Fél 4-kor kezdett gyülekezni a 4-re meghirdetett menet, az ideális világba tartó séta, ahol minden ember egyenlő és nincs Vésey Kovács László. A békéért, a szeretetért, egymás elfogadásáért és kollégánk bebörtönzéséért tartott tiltakozó vonuláson olyan szervezetek (sic!) vettek részt, mint például a noÁr, aki szervezetté alakulása előtt korábban egy közepesen ismert, de annál hisztérikusabb lakossági rapper volt, továbbá az Oktogon Közösség, akik tulajdonképpen a Ligetvédők aszfalt-kompatibilis, de ugyanannyira elhanyagolt arcokból és kétes egzisztenciákból álló, városi harcra kiképzett csapata.
Miért akar egy wookie, egy 220 centis wookie az Endoron, 50 centis ewokok között élni? Ennek nincs értelme!
A tolerancia-menetnek a szervezők által megfogalmazott és klaviatúrára vetett célja nem más, mint hogy megmutassák: egy ideális világban senkit nem érdekelne (hatóságilag nem engedélyeznék senkinek a liberálisok), hogy milyen identitású személyek fogyasztanak üdítőt egy plakáton. A romantikus elképzelések kapcsán sajnos, kelletlenül ugyan, de fel kell hívni figyelmüket pár apróságra. Plakáton nem isznak üdítőt. Se egyrészt, se másrészt. Elméletileg lehetséges: le kell teríteni a földre, ráállni, és akkor el lehet fogyasztani rajta a cukros lötyikét. A költőfejedelem-tüntetésszervező arra gondolhatott, hogy üdítőt fogyasztó embereket ábrázoló plakátokon senkit nem szabadna érdekeljen a modellek állítólagos szexuális irányultsága, ami azért megkapó ostobaság, mert a plakátkampány pont ezt akarta kihangsúlyozni. Innen indult az egész!
Egy ideális világban nem tűnne fel, ha egy plakáton mi innánk az üdítőt, ennénk a hamburgert, örülnénk a nyugdíjbiztosításunknak vagy egy utazásnak. Egy ideális világban nem egy üdítővel próbálnának minket eladni. Egy ideális világban azért szerepelnénk a plakátokon, mert mi is ugyanígy itt vagyunk, eszünk, iszunk, öltözködünk, közlekedünk, mint bárki más, abban az ideális világban legalábbis ugyanúgy megtehetnénk mindezeket, mint a többiek
– fogalmaztak a szervezők, és ez majd 100 embert mélyen megérintett, de annyira, hogy saját szívük vérével kezdték táplálni a kirekesztetteket, az elnyomottakat.
A lineup alapján a nyár legnagyobb fesztiválja lesz ez!
A roppant izgalmas események egy fél órás gyülekezővel kezdődtek, a dobszakkör és a hippikommunista szandálos különítmény mellett szerencsére már a helyszínen voltak a turisták és a turisták lehúzására szakosodott vendéglátó helyiségek, így a szokásos, kínos magányukat egy kicsit oldottabb közegben élték át. A beszédeken túl Dés László fellépésével csábították ki magukat a Lánchíd budai hídfője mellé, a Clark Ádám térre, Dés pedig mindig prémium szórakozásnak ígérkezik, hiszen az elmúlt éveket nem zenéléssel és zeneszerzéssel, hanem antirasszista mondókákkal és a liberális díjeső mellkassal történő felfogásával töltötte. Hogy meg ne sérüljenek a mögötte állók, ilyen nagyszerű férfi is ő. Az önmagukat megkülönböztető mellénnyel megkülönböztető idős bácsik és tüsi hajú lányok hamar forradalmi hangulatba kerültek, mind a tizenheten, amit bambulással, egymás közötti értelmetlen beszélgetésekkel és természetesen az ilyenkor elmaradhatatlan koldulással tompítottak. Anyum szívműtétjére egy kis aprót! Meg a tüntetésre is, ha már ilyen jól állsz. Köszi, tesó vagy!
A demonstráció legnagyobb lételméleti problémájának az bizonyult, hogy láthatólag elég nehezen győzték meg magukat arról, hogy most éppen brutálisan el vannak elnyomva. Mert – félretéve a szómágiát és a kreatív szövegértelmezést – egy szem kollégánk másfél fogalmazása nyomorultul kevéske egy tisztességes elnyomáshoz. Legalábbis normális esetben, ami itt alapból kizárt. Ugye. A libegő oldalához állított színpad előtt annyian álltak, mintha egy borsodi falunapra (felkészülnek a megsértett borsodiak, pedig „Borsod a sorsod!” – a szerk.) kísérleti dzsesszkoncertet szerveztek volna a polgármesteri hivatal nem annyira színjózan dolgozói.
De hol vannak a „Prosti Srácok”?
A „tömegből” többen sérelmezték, hogy a „Prosti Srácokat” nem látják, pedig olyan szívesen leköpnék őket. Ez azért alakult így, mert sajnos egyikünk sem akkora segghülye, hogy pár tucat elvadult ellenzéki miatt a deles vonatra üljünk fel. Inkább csobbanunk még egyet a Balatonban, míg ti tüntettek. Valakinek azt is meg kell csinálnia. Meg amúgy is, tisztességes demokrata öngondoskodik a napi, betevő lincselni valóról. Meg oldják meg a piacról! Vagy kérjenek az OSI-tól!
A szemek után a füleket vették kezelésbe. Csordás Anett főszervező mondta a szellemi pezsgős köszöntőt; szemfülesen megállapította, hogy a nagy meleg ellenére sokan kijöttek. Megengedő pillanatomban találtak: ha ez szerintük soknak számít, akkor felőlem legyenek sokan, ne is csak a négy fal között. Aztán vázolta, hogy portálunk cikke miatt kényszerült a nyaralását félbeszakítva tüntetést szervezni; még aludni sem tudott, annyira kikészítette Vésey dolgozata. Idegállapotba került, és azonnal eszébe jutott az ő saját, remek kis személyisége, aki nemcsak nem tűr, hanem azonnal odacsillog a világot jelentő deszkákra. Én, Én, Én – mondta ellentmondást nem tűrő hangon, mert a demokrata már csak ilyen. Elege lett abból, hogy kollégánk olyan cikket írt, ami neki nem tetszik; ez nem fér bele a sokszínűségbe – fogalmazta meg a liberális krédót. Ezután az elfogadásról és a tiszteletről mondott unalmas, primitív közhelyeket, és szerinte semmi olyan nem jelenhet meg, ami bárkinek is sértené a méltóságát; az nem állapot, hogy Vésey cikket ír, meg kell büntetni. A rosszakat el kell ítélni, akik bűnösök, szenvedjenek! – ezt már Gino is mondta egy korábbi antifasiszta rendezvényen. Ezután még kinyitotta a fantáziavilág kapuját, és annyi bűnt rótt fel kollégánknak, amik elkövetésére egy élet is kevés. Nem is sikerült lejegyzetelni.
Anett után a díjakkal és elismerésekkel szovjet tábornokokat kenterbe verő gazdagsággal kidekorált Dés László kezdett szólni a néphez. Okos nem, de legalább iszonyú öntelt volt. Szerinte minden ember más, ez pedig rossz hír a gyűlölködőknek – kacsintott ki a Tudjukkire. Aki egységes masszává akarja gyúrni az emberiséget, azok gaz fasiszták, de úgyis bukni fognak. (Amúgy páros napokon nem pont ők akarják globálisan egységbe és egyszínűségbe forrasztani a Föld nevű bolygó proletariátusát? – a szerk.) Ezután teljesen önmaga hatása alá kerülve a „más” szépségéről értekezett, majd egy érdekes kanyarral a márciusi ifjakat is elővette, de aztán semmi értelmeset nem mondott róluk azon kívül, hogy még mindig nincs egyenlőség. A szegény ember Bródy Jánosa aztán szerénységből is villantott egy combosat: önmagától kezdett idézni, ami annyira kínos, hogy a szekunder szégyen miatt inkább kimentem cigizni. Szerencsére nem tartott sokáig önmaga ismertetése, elhúzott egy klarinétot (lehet ám, hogy szaxofon volt, de nem értünk a fallikus hangszerekhez), és kicsit bolondozott rajta. Nem is rosszul: a környéken szédelgő turisták nem is értették, miért nincs ott a tok a színpad előtt, ahova dobhatják az aprót. Természetesen főként az Örömóda variációit játszotta, ami annak a bizonyítéka, hogy egy haladó demokratát nem lehet új dolgok kitalálására kényszeríteni. Tartsuk tiszteletben egymás határait!
„A melegek és más nehézséggel küzdő emberek”
Az önfuttató, önszerető Dés után a fogyatékkal élők szólaltak fel, és láthatóan teljesen félreértették kollégánk szavait, amik miatt elvileg felháborodtak. Vagy nem is olvasták, csak másodkézből értesültek az értesülni valóról, mert főképpen olyan sérelmeket soroltak, amihez a PS-nek semmi köze nincs, nem rajtunk kell számon kérni. Olyanokat meséltek, hogy Vésey kolléga a fogyatékkal élők létezését kifogásolta, száműzni akarja őket, első körben a közterekről, aztán az országból. Azaz a legklasszabb szalmabáb-tempóban nyomták: nem az eredeti állításokat vitatták, hanem amiket belehazudoztak a független-objektív újságírók meg az egyéb keretlegények, és ez azért is kellemetlen, mert a hamis állításokkal szemben szinte egy az egyben Vésey kolléga érveit állították szembe sajátjaikként. Valamennyire azért megpróbálom összefoglalni, miről is szólt az „érintettként üzenem a gazember PestiSrácnak” etap: Véseyt most kell megállítani, mert tudjuk, miután végzett a melegekkel és a fogyatékkal élőkkel, a zsidókat is elintézi. Meg annyi meleg/zsidó/fogyatékkal élő híresség van, hogy csak na; aki ezt nem tudja, az egy bunkó; Frida Kahlo például annak ellenére tudott festeni, hogy biszexuális volt. Sajnos tényleg ilyeneket voltak képesek mondani. Permanens szekunder szégyen…
Mindennek megkoronázásaként előrángattak egy 48 évvel ezelőtti, rettenetesen elcsépelt hippihimnuszt azok a haladók, akiknél amúgy a 2019 nem csupán egy évszám, hanem társadalommérnöki érv is, ahogy például 2015-ben a 2015 volt az. Nehéz volt elképzelni, hogy lehet fokozni, de a kísérleti lakásszínházak és a lengyel hangalámondásos akciófilmek bizarr elegyeként előadott Imagine majdnem annyira kínos volt, mint egy olyan cikk szerzőjét gyűlölni, amelyet nem is olvasott az ember.
Sajnos hírességek terén is hasonló volt a minőség, mint érdemi mondanivalóból: Iványi Gáborral és Gulyás Balázzsal (a volt MSZP-s – a szerk.) kellett beérniük a résztvevőknek. Nem tudni, hogy a hőség túlélésére valami üdülőhelyen szorongatott, gyöngyöző ital vagy éppen a józanság az oka, de az amúgy nagy hangú ellenzéki politikusok sem igyekeztek exponálni a csodálatos személyiségüket a rendezvényen. Ezzel megkímélték magukat a leégéstől. Még Dobrev Klára sem ment oda pótolhatatlanul okosakat mondani – talán azért, mert itt nem tehetett ki olyan fényképet, amelyen a kerekesszékesek mögött az ő csodálatos személyisége látható.
Extázis Pesten
A nemzetközi doboló szakkör és a szandálos különítmény vezetésével ezután Pestre vonultak az idős, bigott kommunistának látszó bácsik és a minden aktivistáskodásra kapható kopasz nők kíséretében, hogy ott, a Bazilika előtt egy nagy, demokratikus kört alakítsanak, egymás kezét fogva, attól a romantikus céltól vezérelve, hogy „ennek nincs értelme!” Hölgyek urak, úgymond esküdtszék! Ennek nincs értelme. Ha Csubakka az Endoron él, ítéljenek bűnöst. A védelem végzett.
***
A Mérce.hu nevű kommunista faliújságnak pedig köszönjük, hogy a Balaton mellől követhettük az eseményeket, miután társadalmasítottuk és köztulajdonba vettük az élő közvetítésüket! A kiváló dolgozó érdemrend a portán átvehető, jobbra szendvics féláron.
Vezető kép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS