Szétvertek mindent, ami keresztény és magyar – Hornék és Petőék bosszúja, avagy a nemzeti média kivéreztetése
Mi volt a bűne A Hétnek, miért kellett szétverni 1994-ben, az MSZP-SZDSZ hatalmi váltás után? Az, hogy igazat szólt. Bemutatta, mi vár az országra akkor, ha visszajönnek a posztkommunisták. A Nyilvánosság Klub lejárató elemzésében csupa blöfföt, hazugságot gyűjtött össze Stefka Istvánékról. Például arról az Egyenleg-ügyről, amelyet sem akkor, sem később nem tudtak megbocsátani. Stefka Istvánéknak akkor, a teljes balliberális fölény idején még válaszolni sem volt lehetőségük, de az Öreg nem felejt. Médiaháború, 25. rész.
Folytatjuk a Médiaháború 24. részének elemzését, amelyet a Nyilvánosság Klub Monitor Csoportja végzett a Népszabadságban 1994. július 26-án. A Kenedi János, Konrád György, Lengyel László és Sólyom László által alapított klub A Hét című televíziós műsor utolsó évéről és a többi között Stefka István műsorvezetéséről mondott ítéletet.
...a történelmi rendszerváltás lényegének megismertetésében elévülhetetlen érdemeket szereztek...
Mármint A Hét munkatársai szereztek elévülhetetlen érdemeket – mondtam az 1994. július harmadikai adásban. A Népszabadságban megjelent elemzésben, amiben részt vett mások mellett a Platán Média Consulting, ezt írták: „A Hét műsorvezetői lassan olyanná váltak, mint Móricka, akinek mindenről >az
Náluk az „az” a kommunizmus és a liberalizmus emberiségre és a magyarságra gyakorolt kártékony hatását takarja. Több műsorban ez jutott eszébe A Hét műsorvezetőinek. Miért, ez nem volt természetes?
„...továbbra is megmaradt mértékadó forrásnak”
„Nos A Hét mint >mértékadó forrás<” – gúnyolódtak rajtunk az MSZP-SZDSZ megmondóemberei. Majd így folytatták: „A Hét volt az, amelyben Császár Attila azzal vádolta meg az Esti Egyenleg munkatársait, hogy hamisítottak, manipuláltak. Az 1993. október 31-i adásban, majd a november 7-i adásban a hamisítás vádját – most már Nahlik Gábor döntésével a hátuk mögött – megismétlik. Nahlik Gábor is elmondja, hogy Bánó András csalt és hamisított. A viszontválasz biztosítása helyett, Pálfy G. István a következőket mondta: >Nálunk tehát erről szól a televíziós élet és egy kicsit a televízión kívüli is. Lehet, hogy így lesz ez a következő napokban is, hiszen aligha fejeződtek be azok az akciók, amelyekkel – és ez most innen nagyon így látszik – megpróbálnak megfélemlíteni bennünket, akik lehet, hogy hibázunk, de szándékkal sohase hazudunk.<
Azóta a bírósági ítélet kötelezte Pálfy G. Istvánt és Császár Attilát a helyreigazításra – folytatták a Népszabadságban. – A bíróság ítéletét az 1994. július 10-i adásban arra használták fel A Hétben, hogy fellebbezni fognak, mert szerintük Bánó igenis hamisított.”
Az elemzők csak azt felejtették leírni, hogy a bíróság elkente az egész ügyet és a hamisítás tényét nem vizsgálták. Ugyanis a Sony cégtől megjött a válasz, miszerint manipulálták a kazettát.
Bánó a televízió képernyőjén lobogtatta a kazettát, mondván, hogy egy hatodik érzéktől vezérelve eltette az eredeti kazettát és ezen van Göncz Árpád kifütyülésének története. Nahlik Gábor alelnök ezután bekérette Bánó Andrástól nemcsak a kazettát, hanem a kamerát is, amin készült a felvétel. Viszont a Sony megállapította, hogy a kamera, a felvevőgép motorjának alapzaja nem egyezett meg a szalagon rögzített digitális jelekkel.
Tehát nem azt a kazettát kapta meg az alelnök, amin készült a felvétel. A Sony vizsgálata végül is megállapította, hogy a televíziós tudósítás vágóasztalon, stúdióban megvágott anyag volt.
Az Egyenleg-ügyben ítélkező bíróság végül is félrecsúsztatta, elkente a valódi célt, ami nem volt más, mint az, hogy kiderüljön, hamisították-e a Göncz Árpád ünnepi beszédéről készült adást vagy sem. Huszonhat év után a mai bíróságok egy része hasonlóan, politikai indíttatásokból, pártalapon ítélkezik, általában a balliberálisok kottájából játszva.
A Nyilvánosság Klub a kákán is csomót keresett
A Nyilvánosság Klub az 1994. január 9-i adásban találta meg azt „a csomót”, amit kerestek. Szerintük a ZDF német televízió filmjét rossz fordításban közöltük, ahol egyebek között Konrád György, Eörsi István, Bánó András nyilatkozott az Egyenleg-ügyről. Rosszallották Moldoványi Ákos műsorvezetését, aki ezt mondta: „Szokásunkhoz híven most is helyt adunk más véleménynek is. Következő beszélgetésünk főszereplője, Tom Kennedy azon dolgozik, hogy külföldön minél hitelesebb, objektívebb kép alakuljon ki a mai Magyarországról.”
A Népszabadságban megjelent írás még hozzáteszi, hogy Tom Kennedy a Boross-kormány fizetett alkalmazottja volt. S idézik a hozzá intézett kérdéseket.
„Riporter: Ön szerint érdekükben áll-e bizonyos politikai erőknek, és ha igen, mely politikai erőknek a félretájékoztatás?”
„R.: Arra gondol, hogy ez egy előre megszervezett és megtervezett akció volt?”
„R.: A műsorban Horthy Miklóst fasisztának nevezték. Ha őt fasisztának nevezzük, akkor például Chamberlaint is fasisztának nevezhetnénk, aki a müncheni egyezményt engedélyezte, hozzájárult és aláírta.”
A kérdésekben én most sem látok kifogást. De az elemzők igen. Erről nem akarok vitatkozni. Mindenesetre a Nyilvánosság Klub fontosnak tartotta azt az erkölcsi tanulságot, amit jómagam összegeztem:
Lezsák Sándor véleménye szerint ma már az ellenzéki táborhoz tartozó politikusok
Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető elnöke pontosan fogalmazott. A balliberálisok akkor is, most is árulják a hazát. Számukra Magyarország, a nemzet érdeke nem számít. Ez a fajta globalista, bolsevista, internacionálisan liberális magatartás nem lesz nyerő sohasem Magyarországon.
„Továbbra is a hiteles, pártatlan tájékoztatást tartjuk legfőbb elvünknek” – állította a Nyilvánosság Klub szerint A Hét. S ez valójában így is volt, mert a közszolgálatiságot komolyan véve minden vitás politikai kérdésben megkérdeztük az ellenoldal (MSZP, SZDSZ, Fidesz) képviselőit.
Az állítólagos szorongáskeltés
A Nyilvánosság Klub vizsgálta A Hét módszereit is. Ezekből hármat emelt ki: a sikerpropagandát, a szorongáskeltést és a háborús pszichózis kialakításának gyakorlatát, és a politikai ellenfelek lejáratását.
A sikerpropagandában azt kifogásolták, hogy foglalkoztunk a társadalmi szerkezetváltás gyors ütemével (önálló vállalkozók számának növekedése stb.), a piacgazdaság kiépítésével. Szóltunk arról is, hogy a rendszerváltoztató törvények alapvetően megváltoztatták a vidék életét, mint például a föld- és kárpótlási törvény. A magyar paraszt többsége jól járt, ismét gazdálkodhatott a saját földjén. De azt is megmutattuk, hogy a kárpótlási jegyek felvásárlásával a nyerészkedők hatalmas vagyonra tehettek szert.
Tehát a kárpótlási törvény kettőségét kifogásoltuk, és többször is szóba került a műsorban, hogy nem lett volna-e jobb a teljes reprivatizáció, mint más egykori szocialista országokban. Ez a lehetőség az akkori magyar politikai helyzetben elképzelhetetlen volt. A szovjet tipusú államosítás túlságosan mély sebeket ejtett a lakosság különböző rétegeinél.
Az a vád, hogy szorongáskeltéssel és egyfajta háborús pszichózis kialakításával operáltunk műsorainkban, az egy nagy hazugság volt.
Az is félrevezető megállapítás volt, hogy A Hét készítői a választások előtt a „lélekben 15 millió magyarból” igyekezett volna kiváltani a szorongás érzését. A valóság az volt, hogy a rendszerváltás a magyarokban nagy reményeket keltett; sokan csalódtak, azt hitték, egycsapásra nyugati életszínvonal lesz és nem lett. Viszont sokan féltek a kommunista visszarendeződéstől.
Az ellenfelek, a balliberálisok lejáratása sem volt igaz. Önmagukat járatták le. Elég, ha csak a Duray Miklóssal, a Kutyaszorító szerzőjével készült interjúnkra (1994. február 13.) gondoltak, aki ezt mondta: „...Mondhatnám azt, hogy Isten óvja Magyarországot egy olyan párt kormányzásától, amelynek ilyen képviselőjelöltjei vannak”. A felvidéki politikus nemcsak a kisebbségi elnyomás szemszögéből festette le a borús jövőképet, hanem ismerve az egykori csehszlovák kommunista párt módszereit, tudta, hogy a magyar baloldal sem fog másképpen eljárni, ha hatalomra kerül.
Magyarország józanabbik fele félt a restaurációtól, félt a kommunisták visszatérésétől. Nem alaptalanul, hiszen az 1994-es új parlament 90%-a volt MSZMP-tag. A Horn–Kuncze-kormány (MSZP-SZDSZ) következő négy évének nemzetellenes intézkedései be is bizonyították, hogy jogos volt a félelem.
Voltak, akik már akkor világosan láttak
A Hét körkérdést intézett (1994. április 17-én) meghatározó politikusokhoz. Az akkor még józanul beszélő Debreczeni József, az MDF megmondó-politikusa ezt nyilatkozta: „Az utódpárt sokkal riasztóbb képet mutat, mint annak idején”. Für Lajos, az MDF honvédelmi minisztere pedig vészjóslóan állapította meg: „Tudományos alapossággal bizonyíthatóan van baloldali veszély”. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke pontosan fogalmazott: „Ha a szocialista párt nyer, akkor az Európát újra elválasztó, azóta nem politikai, hanem szociális vasfüggöny Magyarország nyugati határánál, és nem Magyarország keleti határánál fog leereszkedni”. Szűrös Mátyás MSZP-s politikus ezt találta mondani: „...bizonyos személyek, erők újra közelednek a szocialista párthoz, és az kétségtelen, hogy vannak személyek és csoportok, akiktől, illetve amelyektől nem idegen a bizonyos revansszellem”.
Az egykori ideiglenes köztársasági elnök jól látta a helyzetet. Nemcsak a médiában, de a szakhatóságoknál, állami vállalatoknál és különböző hivataloknál is erőteljes tisztogatás zajlott. Orbán Viktor is csak egyben tévedett, hogy nemcsak szociális vasfüggöny ereszkedett le nyugattól keletre, hanem politikai, erkölcsi választóvonal is kiépült.
A több ezer éves európai kereszténység, civilizáció, az európai kultúra szétverése ezekben az években a szemünk előtt zajlott le. Magyarország, mint mindig, több, mint ezer éve ismét végvárként viselkedik, védi az európai keresztény kultúrát, a nemzetállamok létét, védi Magyarországot.
(folytatjuk)
Vezető kép: A Demokrata egyik korabeli címlapja. Forrás: Arcanum.hu
