November 20-án hirdet ítéletet a Szegedi Járásbíróság a Szeviép-perben. Az útépítéssel, vízépítési létesítmények kivitelezésével és magasépítéssel foglalkozó zrt. három vezetőjét a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett, különösen jelentős mértékű tényleges vagyoncsökkenést eredményező csődbűntettel vádolják. Az M43-as autópálya Szeged-Makó közötti szakasza, valamint a szegedi villamosvonal-felújítási projekt kivitelezését végző konzorcium vezetőiként több száz alvállalkozójukat csapták be és károsították meg. A Szeviép Zrt. 2009-ben jelentett fizetésképtelenséget, mivel nem jött létre csődegyezség, 2010-ben pedig úgy rendelte el a bíróság felszámolásukat, hogy addigra tagi kölcsönök formájában az utolsó százmilliókat is kimentették a cégből a vádirat szerint. Több, mint ötszáz hitelező jelentett be összesen 6,5 milliárd forintnyi igényt, amiből eddig csupán egymilliárd forintot elégítettek ki. Ezt mutatják a számok. Csakhogy a számok hús-vér embereket, személyes tragédiákat takarnak. A vádlottak padján ülő nagyvállalkozók családi vállalkozásokat, családokat sodortak a tönk szélére. Egész életükben tisztességgel dolgozó szakemberek élete munkája, egzisztenciája veszett oda. De olyan szereplője is van a történetnek, aki nem bírta feldolgozni a veszteséget és a megaláztatást, és az életével fizetett. A PestiSrácok három károsulttal beszélt, akik közel nyolc éve várják az igazság pillanatát, azt, hogy valamilyen elégtételt kapjanak. Azt mondják, abban egyre kevésbé bíznak, hogy a bűnösök fizetnek, de ha legalább megbűnhődnek a tettükért, az könnyebben feldolgozhatóvá teszi mindazt, amit átéltek.
Lelketlenül játszottak a kisemberekkel – A fuvarozó, akinek egészsége, majd élete ment rá a tisztességtelen üzletre
Molnár István kisvállalkozó a család egyetlen öreg IFÁ-jával vállalt törmelék- és építőanyag-szállítást a szegedi villamosvonal-rekonstrukció során. Betontömböket és kavicsot hordott a nap 10-12 órájában. Több százezer forintja ragadt benn – ennyi pénzt nem fizetett ki neki a Szeviép. Molnár István már nem tudta személyesen elmesélni portálunknak a történetét. Három évvel ezelőtt rákban elhunyt. Özvegye szerint férjét szó szerint felemésztette a bánat, belebetegedett abba a tisztességtelen nagyvállalkozói magatartásba, ami egyszerűen odébb söpörhette az olyan kisembereket, mint ők.
Nem a Szeviép volt az egyetlen cég, amelyik nem fizette ki a munkáját. Egy másik kivitelezés során egy hasonló mamutcég közel 6 millióval maradt adósa. Pedig szépen indult. A kis családi vállalkozásnak szép reményekkel kecsegtettek a megbízások. István tízmillió forint értékben devizahitelt is felvett, hogy még egy autót vásárolhasson, és így már fiával ketten együtt dolgozhassanak. Meg sem fordult a fejében, hogy nem tisztes jövedelemre tesz szert, hanem eladósítja a családot.
Egy idő után látta, hogy hiába végzik el a munkákat becsülettel, fiával együtt, pénzre nem számíthatnak.
Nagyon megviselte a férjemet, amit velünk tettek. A Szeviép csak néhány százezer forintunkkal maradt adós, de ez egy kisvállalkozónak létkérdés. Főleg, hogy még hitelt is vállaltunk, amikor úgy tűnt, annyi a munka, hogy még egy autóra lesz szükség
– mesélte Molnár Istvánné. Párja, a megboldogult Molnár István állítólag olyan tisztes munkásember volt, hogy még a halála után is keresték megbízásokkal.
Először lelkileg ment rá. Egyre jobban gyötörte az adósság terhe és a tehetetlenség. Aztán megbetegedett. Három éve temettük el – felemésztette a rák
– folytatta történetét az özvegy.
A nagyvállalkozók sokáig hitegették a fuvarozót, aki az életében elvégzett munkájáért egyetlen forintot sem látott viszont. Úgy temették el, hogy több évtizedes munka után nem biztos megélhetést, hanem tízmilliós devizaadósságot hagyott feleségére, aki máig küzd a Szeviép-vezérekkel. Azt mondja, csak az nyújtana némi elégtételt a velük történtekért és férje elvesztéséért – amihez véleménye szerint nagyban hozzájárult meghurcoltatása -, ha a bűnösök arányos ítélettel fizetnének tetteikért.
A kormánynak köszönhetően 420 ezer forintot kaptunk, így az anyagi kár megtérült, de az erkölcsi, a nem vagyoni kár talán sohasem fog. Drága férjem nem érhette meg a kártalanítást. Ő úgy ment el, azzal a tudattal, hogy a magunkfajta kisemberekkel bármit megtehetnek, az ilyen Szeviép-vezérek bennünket emberszámba sem vesznek
– mondta a károsult kisvállalkozó felesége.
A kár persze ennél jóval nagyobb, hisz nemcsak a ki nem fizetett munkadíjról van szó, hanem a rengeteg elhasznált üzemanyagról, amit saját zsebből fizettek, majd az ügyvédek díjáról, amit ma is az özvegy fizet.
Molnár Istvánné kisnyugdíjas. Nemcsak a két nagy cég által felhalmozott sokmilliós kintlévőség, hanem a felvett devizahitel is a vállát nyomja, miközben özvegyi nyugdíjával együtt havi 110 ezer forintból kell megélnie. Mégis, szegénységében is gazdagabb, mint kifosztóik, akik 20 milliós autókkal jártak és villáikban tengették mindennapjaikat. A családot mindentől megfoszthatták, de a becsületüktől és a tisztes munkába vetett hittől soha.
A szerszámboltos, akinél 1,5 milliós kifizetetlen számlát hagytak hátra
Tari Jenő nem építési vállalkozó, nem is alvállalkozó volt a beruházáson, hanem egy megkárosított kereskedő. A férfinek kicsi műszaki- és szerszámboltja van Szegeden. Vele játszva megtehették, hogy több millió forint értékben bevásároltak a boltjában a beruházásokhoz, szerszámokat, aggregátorokat, amit egyszerűen nem fizettek ki, csak jóval később, és akkor is csak a számla felét.
Hárommillió forint értékben vittek el tőlem árut. Különböző eszközöket, szerszámokat, gépeket. Másfélmillió forintot fizettek utólag, majd 8 évembe telt, mire sikerült behajtani a pénzt
– idézte fel saját történetét Tari Jenő.
Tari Jenő műszaki boltjában 3 milliós számlát csináltak, aminek csak a felét fizették ki – Fotó: facebook
Ez az összeg sok károsult több tízmillió forintos kára mellett nem tűnik soknak, csakhogy egy kisvállalkozó életében egy hárommilliós kiegyenlítetlen számla akár csődközeli helyzetet is előidézhet. Hiába a teljesítetlen számla, az általános forgalmi adót be kell fizetni, ami tovább tetézi a kintlévőséget.
A kisvállalkozó három évtizede foglalkozik kereskedelemmel. Állítása szerint 30 év alatt nem fordult elő, hogy ők valakit ne fizettek volna ki. Szerinte az a legfelháborítóbb, ami az évek múlásával világossá vált, hogy a Szeviép-vezérek (a vádiratban is ez áll) úgy rendeltek meg munkákat, vagy vásároltak eszközöket, hogy akkor már tudták, nem fogják azt kifizetni. Mégis éveken át képesek voltak hitegetni az üzletfeleket.
Persze engem is megviselt, főleg a cég hozzáállása, de elsősorban azokat sajnálom, akiknek tényleg mindene ráment, egy élet munkája. És ők is nagyon sokan vannak
– mondta a szegedi kereskedő.
Akinek az élete munkája veszett oda: gépparkját és valamennyi dolgozóját elveszítette
Az egyik ilyen károsult Deák László. Az egykori sárospataki diák – ő hangsúlyozza ki, ezzel is nyomatékosítva, hogy akit úgy neveltek, az soha, semmi pénzért nem áldozná fel a becsületét – az M43-as autópálya építése kezdetén kapott felkérést a kivitelezésben való részvételre, méghozzá egy régi ismerőse által, akivel hosszú éveken át sokszor dolgoztak együtt, probléma nélkül.
László cége vezetékkiváltásokkal foglalkozik – vagyis csak foglalkozott -, a Mol által minősített vállalkozó. Cégében akkoriban 27 mérnök és több, mint 100 alkalmazott dolgozott. 2008-ban az M43-as építése során érintett algyői olajmezőn nagynyomású szénhidrogén-vezetékek kiváltására kapott megbízást. A kivitelezés sok nehézségbe ütközött, többek közt kemény fagyokkal kellett megküzdeni, de a munkát a módosított határidőre, 2009 augusztusára elvégezték.
A történetük annyiban speciális, hogy az autópályaépítést elnyert konzorcium még csak nem is közvetlenül vonta be őket a munkába, hanem több cégből álló piramist épített felettük. Így gyakorlatilag a fővállalkozó alvállalkozójának az alvállalkozójaként az állami kártalanításra sem jogosultak.
A vezetékkiváltások magas szintű követelményt jelentenek még minősített vállalkozásoknak is; a munkavégzés sűrű csővezeték-tengerben, robbanásveszélyes területen történik. Mindezek elvégzésére csak kevés hazai vállalkozás alkalmas.
A keresztbeszámlázások érdekében kiépített céghálóban a Korel Kft. mégis olyan vállalkozások alá került, amelyek érdemi munkát nem végeztek. A Szeviép közvetlen alvállalkozója, az IGN Ipari és Ingatlan Fővállalkozási Befektetési Zrt. csak a szükséges csőanyagot biztosította. A munkákat az Egal-T Kft. és a KOREL Kft. 50-50 százalékban végezte. A Szeviép csődeljárása során súlyozottan vett részt, így biztos volt, hogy ő megkapja a pénzét, de az alá becsatornázott Egal-T Kft. már nem, így a munkát ténylegesen elvégző Korel Kft., Deák László cége évek óta hiába fut a pénze után. A legszebb az egészben, hogy a Szeviép felszámolási eljárását követően, 2011. március 24-én az Egal-T és 2014. június 24-án az IGN Zrt. is felszámolás alá került. Bár az IGN tulajdonosa volt egy szombathelyi szállodának (Savaria), egy kecskeméti ipari területnek, valamint a gödöllői ipari parknak, behajtani a cégtől semmit sem sikerült.
Deák Lászlónak 30 éve jól működő vállalkozásából szinte csak a telephelye maradt meg, több, mint száz alkalmazottját, tartalékait elveszítette, de a károsult cégek közül egyedüliként sikerült kijönnie a felszámolásból – Fotó: Hír TV
A Korel Kft. által elvégzett munka után a cégnek több, mint 300 millió forintot nem fizettek ki a mai napig sem.
A vállalkozás kártérítési igényt is bejelentett, illetve a Szeviép-perben is benyújtotta kárigényét, de egyelőre remény sincs arra, hogy – mint a láncban sokadik alvállalkozóként bevont céget – bárki is kifizesse. De Deák László nem adja fel, az érdemi munkát nem végző, a rendszerben föléjük állított cégek ügyében a számvitel rendjének megsértése és csődbűncselekmény miatt is feljelentést tett.
Mi vagyunk az egyetlen cég a károsult vállalkozások közül, akinek sikerült a felszámolások sorában talpon maradni az M43-as építése során érintett szénhidrogén-vezetékek kiváltásához kapcsolódóan. Mi 2003-ban felszámolás alá kerültünk, de két év kemény munkájával elértük, hogy a 7800 cégből egyedüliként ki tudtunk jönni a felszámolásból. Az élet iróniája, hogy az akkori felszámolónk (Reorg Kft.) azóta felszámolás alá került. A dolgozóimat kifizettem, de elhagyták a céget. Ma már külföldön, Ausztriában, Németországban dolgoznak
– idézte fel a velük történteket Deák László. A cégvezető villamosmérnök szerint a legfontosabb az, hogy az ember a becsületét meg tudja tartani. 130 embere elhagyta, 1981 óta sikeresen működő cége, amely több, mint harminc éven át több száz család megélhetését biztosította, gyakorlatilag tönkrement. A nulláról kellene mindent újra kezdeni.
Én már munkát nem vállalok. Az országban bármerre járok, találkozom a munkám eredményével. Most már csak a sérült gyermekemet szeretném tisztességgel felnevelni. Csak ez számít. Nem kezdem elölről
– mondta.
László még pereskedik, de talán már csak a csodában hisz. Azt mondja, a felszámolók ellen általa indított per hozhat eredményt, vagy a büntetőperben bejelentett polgári igényüknek lehet eredménye. Egyes károsultak esetleg a kormányrendelet kibővítésében bízhatnak, amely jelenleg az alvállalkozók alvállalkozóit nem kártalanítja. Legjobban az bántja, hogy amíg családok százai veszítették el mindenüket ebben a történetben, addig messze nem minden bűnöst vontak felelősségre.
November 20-án hirdet ítéletet a Szegedi Járásbíróság
A Szeviép-per 2015-ben kezdődött. Az útépítéssel, vízépítési létesítmények kivitelezésével és magasépítéssel is foglalkozó – már felszámolás alatt álló – Szeviép Zrt. három egykori vezetőjét a hitelezők kielégítésének meghiúsításával elkövetett, különösen jelentős mértékű tényleges vagyoncsökkenést eredményező csődbűntettel vádolják. A vádirat szerint a vádlottak a milliárdos forgalmat lebonyolító gazdasági társaság vezetői voltak. A részvénytársaság gazdasági mutatói 2008-tól romlani kezdtek, 2009 elejére a cég fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került és az esedékes tartozásait nem tudta határidőre maradéktalanul teljesíteni. Április 18-án fizetésképtelenné vált, júniusban csődeljárás indult ellene. A hitelezők között nem jött létre csődegyezség, ezért a bíróság 2010 augusztusában csődeljárás során elrendelte a cég felszámolását. A társaság vesztesége a fizetésképtelenség bejelentése után is tovább nőtt, 2010. augusztus 13-ára elérte a kétmilliárd forintot. A vádirat szerint a jelentős vagyonvesztést az okozta, hogy a vádlottak igazgatósági tagként egyhangú döntéseikkel 2007-től rendszeresen és nagy összegben nyújtottak kölcsönöket az ésszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes módon a teljes egészében vagy részben a zrt. tulajdonában álló gazdasági társaságoknak, illetve magánszemélyeknek – köztük az egyik vádlottnak -, sportszervezeteknek. A több esetben likviditási problémákkal küzdő társaságok annak ellenére kaptak hitelt, hogy már a kölcsönadáskor jelentős összegű tartozást halmoztak fel a céggel szemben, így a visszafizetésre nem volt reális esélyük. A kölcsönök egy részét már a fizetésképtelenné válás után adták, folyamatosan csökkentve a társaság vagyonát, összességében mintegy másfél milliárd forinttal. A vagyonveszteségből a felszámolás során mintegy 430 millió forint térült meg.
Az utolsó szó jogán is tagadtak a Szeviép-vezérek – Fotó: Délmagyar
A Szeviép-vezérek, illetve azok közvetlen alvállalkozói a szegedi villamosvonal-rekonstrukciós munkákért, illetve az M43-as autópálya építése során kivitelezésbe bevont több, mint 400 alvállalkozót nem fizették ki. A károsult cégek közül több tucat ment csődbe, került felszámolás alá. Több száz család megélhetése került veszélybe. Sőt akadt, aki kilátástalan helyzetében véget vetett az életének.
A Szegedi Járásbíróságon csütörtökön védőbeszédekkel és az utolsó szó jogán elhangzottakkal ért finisébe a Szeviép-per. A vádlott Szeviép-vezérek mind a mai napig tagadnak. Még az utolsó szó jogán is azt mondták, nem értik, miért lennének bűnösök, hiszen csak “előremenekültek a szorult helyzetükben”.
Kissné Gyuris Patrícia bírónő a perbeszédeket követően bejelentette, hogy az ügyben november 20-án délelőtt ítéletet hirdet.
Vezető kép: Hír TV
Facebook
Twitter
YouTube
RSS