Szotyori-Lázár: Alapjaiban igazam volt, amikor üveggyöngyökért megvehető, „elbutulásra hajlamos masszának” neveztem az erdélyi magyarokat

Mint vodkás üveg a csernobili atomerőmű szellőzőjébe, úgy beakadt az erdélyi magyarok sértegetése a Jobbik szolnoki alelnökének. Szotyori-Lázár Zoltán (aki egyébként Vona Gábor keresztfia is) védelmébe vette korábbi, hatalmas vihart kavart bejegyzését, amelyben „egy marék üveggyönggyel megvehető”, „elbutulásra fokozottan hajlamos masszának” titulálta az erdélyi magyarokat. Az az érdekes, hogy a magyargyalázásért tavaly egyszer már elnézést kért, és a Jobbik is elhatárolódott tőle – most mégis elölről kezdi…

Szotyori-Lázár Zoltán nem adja föl! Ő ugyanis nem az a típus. Tavaly áprilisban mi is beszámoltunk a hatalmas vihart kavart Facebook-bejegyzéséről, amelyben azt írta:

Majd ezt még tudta fokozni, amikor az egyik kritikus hozzászólásra azt válaszolta:

Maguk odaát nem szent tehenek, akiket nem lehet kritizálni, hanem sajnos egy elbutulásra fokozottan hajlamos massza. Tisztelet a kivételnek.

Szotyori-Lázár Zoltán ámokfutása még a Jobbiknál is kiverte a biztosítékot. A párt sajtóosztályán akkor azt közölték portálunkkal: „E bejegyzés tartalma szerintünk is elfogadhatatlan, teljesen ellentétes a Jobbik álláspontjával. A vita hevében írt meggondolatlan bejegyzés helytelenségét ő maga [mármint Szotyori-Lázár] is belátta.” Ezzel nagyjából egy időben az a szolnoki Jobbik addigi elnökeként ténykedő Szotyori-Lázárt lefokozták alelnöknek. Azt viszont a pártnál tagadták, hogy a lefokozás összefüggésben lenne az üveggyöngyözéssel…

Igazoltnak érzi az üveggyöngyözést

Ilyen előzmények után érkezünk el január 12-éhez, amikor is Szotyori-Lázár Zoltán újabb Facebook-bejegyzésben vette védelmébe saját korábbi üveggyöngyözését – noha annak helytelenségét tavaly egyszer már maga is belátta. „Az üveggyöngy nem véd” című opuszában többek között a következőket írta:

Pár hónapja a fideszes sajtó ízekre próbált szedni engem azért, mert az erdélyi magyarok számára adott magyar állampolgárságot üveggyöngynek neveztem, és rávilágítottam arra, hogy ezért a gesztusért cserébe az ottaniak nagy része a Fideszt támogatja. Lehet persze azon stílusvitát folytatni, hogy üveggyöngynek kellett-e ezt nevezni, vagy más hasonlat alkalmasabb lett volna, de igazából ez lényegtelen. Úgy vélem, hogy a román miniszterelnök – aki arra sem méltó, hogy a nevét leírjuk – fentebb idézett, vérlázító mondatai sajnos igazolják a mondandóm lényegét. A magyar állampolgárság a külhoni magyarok elidegeníthetetlen joga, mely elsősorban szimbolikus értékkel bír, ám szigorúan (!!!) abból a szempontból, hogy mennyire képes orvosolni meglévő problémáikat a megszálló államhatalommal szemben, vagy mennyire védi őket meg a sovén kormányfőktől, sajnos alkalmatlan eszköz. Az ő érdekeiket ugyanis elsősorban a területi autonómia szolgálná. Az az autonómia, mellyel kapcsolatban az „erdélyi magyarok nagy barátja”, Orbán Viktor egyetlen nemzetközi fórumon sem szólalt fel, és melyet bár anno feltételül szabott Románia EU-s csatlakozásának támogatásához, aztán mégis megszavazta azt.

Tehát Mihai Tudose székelyeket akasztással fenyegető kirohanása Szotyori-Lázár szerint igazolja az ő korábbi üveggyöngyözős mondandójának lényegét. Amit Vona Gábor keresztfia ír, az több szempontból is butaság.

1. Ennek  mondandónak a lényegét ő egyszer már megbánta. Most viszont mentegeti.
2. Annak a bejegyzésnek a lényege az volt, hogy Orbánék „üveggyöngyökért”, az állampolgársággal megvették az erdélyi magyarság szavazatát. A mostani viszont arról szól, hogy nem állampolgársággal, hanem területi autonómiával lehetne jobban védeni az erdélyi magyarokat. A két téma összehozása nagy kínlódásra utal: a szerző minden bizonnyal hónapok óta gyötrődött azon, mikor próbálhatja magáról levakarni az üveggyöngyös sztorit. Erre sikerült magát még jobban összekennie vele.
3. Orbán Viktor itthon és külföldön is sokszor fölszólalt a külhoni magyarság autonómiájáért. Tavaly októberben például a Krónika erdélyi magyar napilapnak úgy nyilatkozott: az erdélyi magyaroknak sem módjuk, sem lehetőségük nincs arra, hogy föladják az autonómiatörekvést. Tavaly novemberben a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) fejezte ki örömét, amiért autonómia-ügyben nagy a konszenzus a magyarok között. Júliusban pedig a tusványosi nyári szabadegyetemen azt mondta: „Ismert a Fidesz véleménye az autonómiáról; ezt kiegészíteném a sajátommal, ami két mondat: Az autonómiát támogatom. Jobb híján.” A kormányfő hasonló, markáns nyilatkozatait hosszan lehetne sorolni.

Románia 2007-es EU-csatlakozásának megfúrása pedig mélységes proli gondolkodásmódra utal. Ha a Fidesz azt a 2006-os parlamenti szavazáskor (ellenzékben) nem szavazta volna meg, azzal a 2004. december 5-ei népszavazáshoz hasonló traumát okozott volna az erdélyi, partiumi magyaroknak. Abba pedig jobb nem belegondolni, milyen megtorlások érték volna kinti testvéreinket egy olyan, balkáni színvonalú, lincselésre mindig kapható (lásd: marosvásárhelyi pogrom, bányászjárások stb.) országban, amelynek miniszterelnöke bocsánatkérés és következmények nélkül (nem emiatt mondatták le) fenyegetheti meg akasztással a székely zászló kitűzőit. A felelős döntés az akkori ellenzék és az akkori kormánypártok részéről is az volt, hogy megszavazták Románia EU-csatlakozását. Még ha ezért cserébe Románia semmit sem adott, csak elvett.

Vezető kép: Facebook