spirit fm
Hüpp-hüpp-hüpp, Barba trükk!
Sokan mondják, hogy az eljövendő demokratamázas diktatúra már csupán egy karnyújtásnyira van, és ha eljön, akkor megismerhetjük majd a társadalmi kreditrendszert, ami az alapján szelektálja az alattvalókat, hogy ki mennyire teljesíti a zsarnoki elvárásokat és ebből mekkora plusz kreditet halmoz fel. Szerintem meg ez egy bullshit, mert nem ennyire meg annyira van tőlünk ez a cukormázas diktatúra, hanem már rég nyakig merültünk benne, csak épp nem akarjuk felfogni. Beszélünk róla, jártatjuk a szánkat, de ezzel egyidőben önmagunknak hazudozunk, hogy van még egy szusszanásnyi időnk. Hát nincs! Hagyjuk is, hogy Brüsszelben a karhatalom által hallgattatják el a kritikus politikai hangokat, hogy a közösségi média cenzorai a regnáló amerikai elnöknek is bármikor azt mondhatják: kuss! Hogy a Telex és a Spirit FM gyermekpornográf szennyeseket mos tisztára, hogy hazánk mára már nem több, mint egy megkurtított jogköröket gyakorló, önkormányzati autonómiára emlékeztető provincia a nagy birodalom keleti peremvidékén. Ezeket most mind hagyjuk! De ne menjünk el szó nélkül Lakatos Márk vérlázító pofátlansága mellett. Ha ezt is elnézzük, akkor végtére is már tényleg minden mindegy. Ábrahám Róbert: Inferno
Létezik agresszió, ami belülről fakad, ami esszenciális, ami valami megfoghatatlanul elemi, született vad, olyasmi, ami az oroszlánkölyökben ébred, ha vértől tocsogó hús szagát cipeli a szél. És létezik a gyávák agressziója, a sebek gennyéből táplálkozó, a reménytelenség szülte, a sarokba szorított ebek agressziója, a meztelenséget öltöztetni kívánó szintetikus agresszió.