Terrortámadás a magyar nemzet ellen – Erdély után hősi halottainkat is „elcsatolnák”
Az Erdélyt ideiglenesen megszállva tartó román latorállam cinkos segédletével tegnap pogromot hajtottak végre Úzvölgyében a magyar katonatemetőt védő székelyek ellen. Az oláh rendőrség hagyta, hogy több száz részeg román véglény betörje a sírkert székelykapuját, meggyalázza a sírokat, kitépje a kereszteket, idős magyar nőket bántalmazzon. Ami történt, terrorcselekmény: támadás a magyar nemzet, minden magyar ember ellen. Nincs hova hátrálnunk!
Ha vicces kedvemben lennék (nem vagyok), azt írnám: a tegnapi volt a százötven éves román állam történelmének eddigi legjelentősebb hadisikere. A zömében ittas focihulligánokból álló hordának – tízszeres túlerejét kihasználva – sikerült elfoglalnia egy magyar katonatemetőt, betörnie székelykapuját, kitépett keresztekkel fejbe vágnia néhány idős magyar anyókát. Gratulálok! Dicső haditett volt, méltó a román hagyományokhoz! Olyasmi, mint amikor 1990-ben Marosvásárhelyen Sütő András író szemét verték ki hasonló román kreatúrák. De említhetném Avram Iancut, aki 1848-49-ben százszámra gyilkolta le a védtelenül hagyott erdélyi magyar falvakban a nőket és gyermekeket, s ezzel az oláh történelem egyik legnagyobb hőse lett. Minden nép olyan, amilyenek a hősei...
Kinek van igaza?
Az egész temetői történet pofonegyszerű. A trianoni diktátum után, 1927-ben a román (!) Hősök Emléke Társaság készített egy temetőrajzot az úzvölgyi sírkertről, amelyen öt magyar, egy német és egy osztrák parcellát jelölt be. Románt egyet sem. Éspedig azért, mert nincsen ott egy darab román katona maradványa sem. Ha lenne, akkor a román szervezet 92 évvel ezelőtt jelezte volna. Azóta sem került elő bizonyíték ilyesmire. Ennyi.
Amit a temetőtől húsz kilométerre fekvő Dormánfalva nevű oláh település művel, az csak számunkra, európai kultúremberek számára hajmeresztő – román mércével mérve hétköznapi. Kell nekik az, ami a másé, és addig aljaskodnak, hazudoznak, gazemberkednek, amíg rá nem tehetik a kezüket (kleptománia). Ha másként nem megy, akkor a részeg csőcselékkel megszállják. Még az sem számít, hogy a bukaresti hatóságok szerint is jogtalan az egész eljárás.
Semmi sem számít. Ráadásul a tessék-lássék feddés ellenére Bukarest is ott áll Dormánfalva mögött, valójából tesznek ők a magyar katonatemetőre. Ha nem tennének, akkor megvédték volna tegnap a temető körül élőláncot vonó, békés székely civileket és a sírkertet a támadóktól.
Lám, a csendőrök vezetője máris jelezte, semmilyen bűncselekmény nem történt, nem tud róla, hogy bárkit keresztekkel vertek volna és a temetőt sem gyalázták meg (hát persze – lásd: vezető képünket). A mindenkori román államnak/hatóságoknak/funkcionáriusoknak vérükben van a hazudozás. Lételemük. (Ezt csinálták Erdéllyel is: addig hazudoztak és rágták a franciák fülét, hogy az „ősi román föld”, meg hogy ott éltek a dákok vagy kicsodák, míg ajándékba megkapták.) Amúgy: miért is akadályozták volna meg a temetőgyalázást az oláh rendőrök, mikor – mint az alábbi képen is látszik – maguk is koszorúzni mentek oda?
Nincs hova hátrálnunk!
Igaz, eddig sem volt. Nemzetet úgy még nem aláztak meg, mint bennünket 1920-ban Trianonban, majd 1947-ben Párizsban. A magyarság csaknem felét ellenséges államok uralma alá lökték, színmagyar területeket idegen katonai megszállás alá kényszerítettek.
A latormód szerzett áru máig égeti a román markokat. Hiszen tudják: amíg egy szem magyar ember él a Kárpát-medencében, addig ez a helyzet átmeneti, ezek a határok ideiglenesek. Soha nem nyugszunk bele hazánk tönkretételébe, nemzetünk szétszabdalásába! A bűntudat, a rossz lelkiismeret, a kisebbségi komplexus nem hagyja nyugodni Erdély pillanatnyi urait. Ezért kellenek a mindennapos provokációk, az őslakosok eszelős üldözése, a magyar és székely jelképek elleni hajtóvadászat, a magyar tanintézmények ellehetetlenítése, elrománosítása, a székely hazafiak bebörtönzése...
Évszázados terror és a magyarok szisztematikus üldöztetése után mostanra odáig aljasultak, hogy a román állam cinkos segédletével megszentségtelenítettek egy magyar temetőt, meggyalázták hőseink sírjait, kitépkedték keresztjeinket. Ezek olyan mélységek, ahová kultúrnépek, civilizált európai államok soha nem süllyednek.
Támadás minden magyar ellen
Ettől óvott gróf Apponyi Albert is, amikor 1920. januárjában a Nagy-Trianon kastélyban három nyelven előadott védőbeszédében kijelentette: a történelmi Magyarország földarabolásával alacsonyabb kulturális fokon álló népekhez kerül a Kárpát-medence jelentős része. Ennek láthattuk tegnap újabb bizonyítékát az Úzvölgyében. Ami oda beözönlött, az már nem Európa, hanem valami irtóztató, feneketlen mélység, amihez nekünk semmi közünk nincs. Ilyen kreatúrákkal lehetetlen együtt élni – nemhogy egy államban, egy bolygón sem.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes diplomatikusan annyit mondott: „Ha ezt a barbárságot a román politika nem akarta megakadályozni, akkor az morális botrány; ha nem tudta, az államigazgatási csőd”.
Szerintem egyértelmű: nem akarta megakadályozni. Nevezzük nevén a gyermeket: terrortámadás érte az erdélyi magyarságot! Hazánk alaptörvénye kimondja: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért”. Ebből következően, ami Úzvölgyében történt, az támadás a magyar nemzet, minden magyar ember ellen.
