Tíz éve, 2012. február 4-én hunyt el Csurka István kétszeres József Attila-díjas író, politikus. 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. 1956-ban a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, emiatt fél évre Kistarcsára internálták.
Tanulmányai befejeztével szabadfoglalkozású íróként dolgozott. Igen fiatalon, 1954-ben debütált, 1956-ban kiadták első elbeszéléskötetét, a Tűzugratást. Egyéni hangjára a látszat és valóság szembeállítására épülő, ironikus-groteszk novellákban talált rá (Nász és pofon, Kint az életben, Utasok, Létezés-technika, Vasárnapi menü – elbeszéléskötetek). Az elbeszélések mellett írt még regényeket (Hamis Tanú, Moór és Paál, A kard, Dagonyázás), filmforgatókönyvet (Hét tonna dollár, Amerikai cigaretta) és rádióhangjátékokat is. Legnagyobb sikereit drámáival (Ki lesz a bálanya?, Deficit, Döglött aknák, Házmestersirató) aratta, művei meghatározó jelentőségűek a XX. századi kortárs magyar drámairodalomban.
Az 1962-ben írt, hét évvel később bemutatott Ki lesz a bálanya? című komédiája az értelmiség portréjának megrajzolása mellett a fennálló rendszert is bírálta. A közönség vevő volt a társadalomkritikára, a pártközpont azonban nem annyira, igyekeztek megregulázni az írót. A Döglött aknák 1971-es ősbemutatójának engedélyezéséhez a kommunista elkötelezettségű színész-rendező Major Tamás legmagasabb szintű pártkapcsolatainak az igénybevételére volt szükség; Major és Kállai Ferenc aztán teltházak előtt lubickoltak a kórterembe összezárt Paál és Moór alakjának megformálásában. Csurka Istvánnak az 1980-as években esszé- és tárcakötetei is megjelentek, de az évtized végétől csak politikai írásokat közölt, szépíróként több évtizedre elhallgatott. Új drámával, A hatodik koporsó című darabbal 2011-ben jelentkezett; utolsó drámáját, az Írószövetségek harcát 2013-ban a Térszínház mutatta be. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-díjat kapott, 1980-ban elnyerte a színikritikusok díját.
Újságíróként 1973–1986 között a Magyar Nemzet munkatársa, tárcaírója volt. 1988–89-ben a Hitel című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, 1989–90-ben az általa alapított Magyar Fórum című hetilap főszerkesztője, a lap 1991. januári újraindulásától a szerkesztőbizottság elnöke, a Magyar Fórum Kft. ügyvezető igazgatója volt.
Többször került szembe a hatalommal: 1972-ben rendszerellenesnek és antiszemitának minősített kijelentései miatt ítélték szilenciumra, 1986-ban pedig azért, mert az Egyesült Államokban működő Püski Kiadónál megjelentette a kisebbségek érdekében való összefogásról szóló, Elfogadhatatlan realitás című esszéjét. 1985-ben egyik szervezője volt az ellenzék monori találkozójának, 1986-ban részt vett az Európai Kulturális Fórummal egy időben zajló ellenfórumon, és 1987 szeptemberében a lakiteleki találkozón.
A Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagjaként bekapcsolódott az MDF ideiglenes elnökségének munkájába, majd az MDF Országos Elnökségének tagjaként tevékenykedett. Két évig az ügyvezető elnökségnek is tagja volt, 1991 decemberétől egy évig a párt alelnöki teendőit látta el. 1990–1994 és 1998–2002 között országgyűlési képviselőként dolgozott, kezdetben az MDF, majd a pártból való kizárása után, 1993-tól a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) színeiben; a párt a 2002-es választáson már nem jutott mandátumhoz.
1992. augusztus 20-án a Magyar Fórum című hetilapban “Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új programja kapcsán” címmel kiadott tanulmányában élesen bírálta az MDF politikáját és Antall József miniszterelnököt. Ezzel a cikkel kezdődött el az MDF belső válságához vezető folyamat, amely 1993 júniusában Csurkának és követőinek a pártból való kiválásához vezetett. 1992-ben életre hívta a Magyar Út Alapítványt, majd elindította a Magyar Út Körök Mozgalmat, amelynek 1993 júliusában elnöke lett. Ugyanebben az évben megalakította a Magyar Igazság és Élet Pártját (MIÉP), amelynek kezdetben elnökségi tagja volt. 1993 novemberében társelnökké, 1994 októberében elnökké választották; e tisztet haláláig betöltötte.
Az Újszínház irányítását 2011-ben átvevő Dörner György igazgatói pályázatában Csurkát nevezte meg intendánsaként. Tarlós István főpolgármester azonban a tiltakozások hatására decemberben felkérte, hogy ne alkalmazza a színházban; erre Dörner úgy reagált, hogy pusztán szellemi jelenlétnek tekintette Csurka intendánsi szerepét. Az író utolsó nyilvános megszólalása a halála előtt két nappal a kórházból a társulatnak küldött levele volt, amelyben világnézettől független együttműködésre szólította fel a színészeket.
Csurka István 2012. február 4-én, 77 éves korában halt meg, a Fiumei úti temetőben nyugszik. 2013-ban itt állították fel síremlékét. A hagyatékához tartozó szerzői és alapítói jogokat 2013-tól gyermekei gyakorolják; művei közlésének, megjelenésének és bemutatásának jogi akadályai vannak. 2018-ban, mint a nemzeti kánon tagját beválogatták a Nemzeti Könyvtár sorozat 101., kiegészítő kötetébe, a szerzői jogi problémák miatt ugyanis műve nem kerülhetett be a válogatásba. 2019-ben a Magyar Posta alkalmi bélyegkisív kibocsátásával csatlakozott a 30 éve szabadon emlékév programsorozatához. A rendszerváltókra emlékező, nyolc bélyegből álló sorozat egyik képére az ő arcmása került. 2021-ben a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagjává választották az írót.
Forrás: Az MTVA Sajtóarchívumának portréja; Fotó: Origo
Imre
2022-02-06 at 23:21
“Tíz éve hunyt el Csurka István”
KÁR ÉRTE! INTELIGENS, BECSÜLETES EMBER VOLT!
IGAZI HAZAFI VOLT!
Etel
2022-02-06 at 13:06
Azért azt az utolsó beszédet kozreadhatnatok nyomtatásban, nem mindenki érti a kifogásolható minőségű felvételen, mivel most már valóban aktuális, ahogy sose volt ennyire.
Én vagyok én
2022-02-05 at 21:06
Az Úgyamintvan-nak tökéletesen igazavan!,mert miután meghalt a király,éljen a király-efektus-alapján akik anno támadták,horr.dictu bele is!rúg-tak a mioldaliaikközül,azok mára-lsd.B.Zs.-t-némi-
leg meaculpázva tisztelőivé váltak…
Amarna
2022-02-05 at 07:49
IGAZ MAGYAR VOLT
ISTEN NYUGOSZTALJA!!!
ViAM
2022-02-05 at 07:43
javítás: néhai
ViAM
2022-02-05 at 07:42
Ez a megemlékezés nagyon szép gesztus, köszönet a “névtelen” írójának.
A jól sikerült szárszói találkozó kimaradt, de, akik ott voltunk, örökre emlékszünk rá, mint ahogy néha Csurka Istvánra is.
úgyamintvan
2022-02-05 at 02:07
‘aki elment mellette, belerúgott egyet. Az ún. jobboldalon is’-mert átlátta és meg
is merte nevezni hogy az ún. rendszerváltással hová kerültünk és mi kebelezett be bennünket és mi élősködik rajtunk-és mindazok csak belerúgtak akik megfeleléskényszerükben rettegtek a liberális média ‘antiszemita’ rágalmaitól
gyozo2018
2022-02-04 at 23:13
Ő kellett volna kköztársasági elnöknek.
Antallal kapcsolatban is vérlázítóan igaza volt.
A paktum megköttetett.
Boross meg ugyanolyan ágens gazember volt, mint Dávid.
szemet szemért
2022-02-04 at 22:02
Egy igaz magyar volt.
Torockó
2022-02-04 at 21:37
Vátesz volt. Világot átlátó, a magyarság érdekeinek kérlelhetetlen védője.
Hans Landa
2022-02-04 at 20:53
Ákossy,Patriot,G.A.:10/10 R.I.P Csurka István
Manapság gyanúsan sokan hivatkoznak rá….
Csurkával kapcsolatban a legtisztességesebb hozzáállás talán Karinthy Mártoné volt,sajnos már ő is elment…..
Tuti
2022-02-04 at 20:21
Megeri forgatni az irasait!
A dramait es a politikaiakat is…
Gáspár Anette
2022-02-04 at 20:18
Ákossy
2022-02-04 at 19:43
Mint Makovecz is.
Amint megtudték, hogy halálán van, azonnal kitüntették.
Sajnos tudta, hogy amint Fekete György kezébe kerül a MaKovecz Művészeti Akadémia, annak annyi.Be is következett.
Szépen kúszva átvették a haltamat al iberálbolsevikok.
Ott Kocsis Istvánnak, a ma élő legnagyobb magyar drámaírónak nincs helye, mondván, túl sok az erdélyi.
.
Gáspár Anette
2022-02-04 at 20:14
A mai napig nem játszhatják a darabjait, pedig most már a gyerekeinél
a tulajdonában a jogtulajdon.
Ezek is elfajzottak?!
Királytigris
2022-02-04 at 20:05
Írói munkásságának az elismeréseként megérdemelné a posztumusz Kossuth díjat!
Ákossy
2022-02-04 at 19:43
Miután meghalt, ikon lett.
Amíg viszont élt, mindenki, aki elment mellette, belerúgott egyet. Az ún. jobboldalon is.
Nagyon keveseknek van csak joguk most megmártózni a fényében.
Patriot
2022-02-04 at 19:16
Az a beszéd ugyan úgy aktuális ma is.
Így beszél egy igazi Hazafi.
Isten áldja haló porában is érte!
Jakab! Torockai! Mikor mondtok ilyen beszédet? Gazember spion férgek!
https://youtu.be/jnhIFVPkiEY
Mucus
2022-02-04 at 18:55
Ott voltam az utolsó gyűlésen Szegeden.mar nagyon beteg volt alig lehetett a hangját érteni . Mindnyájan szívünkben őrizzük az emlékét ,az üzeneteit nem felejtjük, sajnos sok jóslata beteljesült az ellenzékkel kapcsolatban,Igaz magyar ember volt.
Legyen álmod szép HIÁNYZOL PISTA Bátyám és minden jó szándékú magyarnak.
Orientál
2022-02-04 at 18:43
Mint író az által is nagy tehetség volt ,az is maradt és lesz a jövőben is ,úgy mint ma.
Gladács
2022-02-04 at 18:25
Isten nyugosztalja!
Egy vátesz volt. És HAZAFI. Nem tudok többet mondani.