Ha megjelenésük időrendi sorrendjében vizsgálnánk a libernyák-újbeszél szavakat, fogalmakat, a tolerancia bizonyosan az elsők között lenne, hiszen a huszadik század ’60-as, ’70-es éveiben került át a pszichológia és a társadalomtudományok közvetítésével a tudományos nyelvbe, onnan pedig rendkívüli gyorsasággal a köznyelvbe, hogy azután a libernyák-újbeszél egyik legfontosabb egyjelentésű, kirekesztő alapszavává váljon. Ma már szinte mindenki használja a fogalmat, anélkül, hogy tudná, valójában mit is jelent eredeti értelmében. Pedig pusztító jelentéstartalmával, manipulatív használatával nap, mint nap találkozhatunk, legutóbb például éppen az újbeszél tolerancia jegyében rúgta ki a Hertha BSC Petry Zsoltot.
Kocsis B. Mihály írása
Pedig, mielőtt megbuherálták, igazán míves, szép, latin eredetű szava volt nyelvünknek a XIX. században. Ambrus Zoltán még imigyen használta: „Bölcs Náthán parabolája, a toleranciae fényes szava, nem múlta idejét.” Eredeti jelentése a türelmesség, elfogadó készség mások nézetei, vallása, életformája iránt, más, a mienkkel ellenkező véleménynek, különösen valaki vallási meggyőződésének tiszteletben tartása.
Ma az a toleráns, aki elfogadja az elfajzott libernyák agyrémeket, a beteg, perverz ideológiákat
A tolerancia elburjánzását megkönnyítette, hogy pozitív, a társadalom által elvárt normák betartását elősegítő jelentéstartalmat hordoz. Az újbeszél egyik legpusztítóbb nyelvi funkciója figyelhető meg minden olyan esetben, amikor eredeti jelentésükben pozitív tartalmakat hordozó szavakat, fogalmakat, szóösszetételeket sajátít ki, és tesz egészen más jelentésűvé. Irányított és alattomos beavatkozás ez, amelynek eredményeként a tolerancia ránk erőszakolt jelentése valahogy így hangzik: minden meggyőződés, vélemény feltétel nélküli elfogadása, minden bűncselekmény, perverzió, torz eszme, kreált kisebbség, fikció, abnormalitás feltétel nélküli elfogadása, tisztelete, sőt, üdvözlése, lehetőleg hangos tetszésnyilvánítással. A tolerancia univerzális, mindenki számára kötelezően követendő magatartás, korunk fogalmi zászlóshajója és normatívája. Hogy éppen mit, vagy kit kell kötelezően tolerálni, azt a globalisták által aktuálisan kitervelt célok határozzák meg: korábban a „másságot”, az újkommunista eszméket, később a feminácikat, a migránsokat, manapság pedig az elnyomott szexuális kisebbségeknek maszkírozott perverziókat, a genderideológia megvalósítását, a feketéket (illetve általában a nem fehér és nem európai embereket), valamint az iszlámot illik tolerálni.
A tolerancia fogalmának átalakításánál (is) azt a rettentően egyszerű újbeszél algoritmust használták, amelynek lényege, hogy egy fogalom jelentéstartalmát apránként kiüresítjük, és felruházzuk a mi céljainknak megfelelő, kizárólagos jelentéssel. Ez nem más, mint az 1984-ben leírt leegyszerűsítő, más gondolkodást kizáró funkció; a tolerancia azt jelenti, amit ők, libernyákok szeretnének, hogy gondoljatok róla. Ez a manipuláció eredményezi azt is, hogy a fogalom jelentését alapvetően meghatározza a használók személye: többnyire libernyák-újbeszélek keverik bele szinte bármilyen narratívába, a normális többség sem a közbeszédben, sem máshol nem szívesen használja már, hiszen pusztán a szóhasználat tényével libernyákként tételezné magát. A tolerancia alkalmas a „finom” szinte észrevétlen manipulációkra is, ahogyan pl. a 444 Globális fellépést sürget a rasszisták ellen Új-Zéland miniszterelnöke címmel megjelent cikke terel a „helyes” irányba:
Ardern arra is figyelmeztetett, hogy ez nem kizárólag Új-Zéland problémája, ezért globális fellépést sürgetett. Ha globálisan is garantálni akarjuk a biztonságunkat, toleráns és befogadó világunkat, akkor nem lehet határokban gondolkodni
– mondta.
Bizony, a tolerancia általában kondában támad, olyan újbeszél szavak kíséretében, mint a rasszizmus, befogadás, határok lebontása, elnyomott kisebbségek, másság, jogállamiság, migráció, sokszínűség stb.
Ha intoleránsak vagyunk a magukat toleránsnak hazudó intoleránsokkal, akkor vagyunk igazán toleránsak? Hogy is van ez?
Érdemes a szó melléknévi alakjának (toleráns) újbeszél jelentését is vizsgálni: aki toleráns, az azt is jelenti, hogy biztosan a liberális, neoliberális, kommunista, globalista eszmerendszer és ideológia elkötelezettje, és mint ilyen, semmiféle más véleményt nem tűr meg, idegbajt kap, rángatózni és ordítozni kezd, teleírja a „független” sajtót, ha valaki nem újbeszél-toleráns. Valójában tehát (a szó valódi értelmében) a liberális véleménydiktatúrát működtető libernyák-újbeszélek intoleránsak. (Az újbeszél nyelv egyébként hemzseg az ilyen paradoxonoktól.) Ha viszont mondjuk én, vagy egy közösség, társadalom nem vagyunk toleránsak a pedofilek, nekrofilek, transzvesztiták, LMBTQ emberek „kisebbségével”, vagy az Európába szállított előemberekkel, akkor homofóbok, iszlamofóbok, kirekesztők, rasszisták és természetesen újbeszélül intoleránsak vagyunk. Vagyis, aki újbeszélül intoleráns, az a valóságban éppen a normalitást képviseli, tolerálja a normális emberi élethez szükséges értékeket. Mint ahogyan tette ezt Petry Zsolt is nyilatkozatában, mely megnyilvánulást a már megszokott megtorlás követte: az újbeszél-intoleránsok (most éppen Hertha-mezbe bújva) magukat toleránsnak hazudva éppen a tolerancia jegyében lehetetlenítették el a kapus-edzőt, mondván: „mi kiállunk a sokszínűség és tolerancia mellett”.
Ez a logikai bukfenc rejtezik egyébként számos libernyák-újbeszél vezér-fogalomban is: az újbeszél-rasszisták a szó eredeti jelentése szerint rasszisták, az újbeszél-demokraták a legalja anti-demokraták, az újbeszél-függetlenek valójában fizetett kollaboránsok, az újbeszél-egyenlőség hirdetői a legocsmányabb harácsoló gazemberek, a fasisztázó-újbeszélek pedig a legvéresebb nyilasok.
A tolerancia melletti kiállás igen jól fizet, aki pedig nem újbeszél-toleráns (vagyis normális), azt jól megbüntetik
A fogalmak átalakításának egyik lényeges stratégiai eleme, hogy minél gyakrabban használják őket, és lehetőség szerint a szavak köznyelvi használata is biztosítva legyen. A tolerancia, toleráns kifejezésekkel úgyszólván naponta találkozhatunk a libernyák propagandában, az újbeszél sajtóban, a fake news-okban, a bulvárban, a hollywoodi libernyák film nagyüzemben, a szociológiában, a szociális munkában, a pszichológiában, egyetemi tanszékeken, és természetesen a közbeszédben-köznyelvben, vagyis szinte az élet minden területén. Használata igen kifizetődő állásinterjúkban, tanulmányokban, pályázati anyagokban, publicisztikában, hiszen, ha magunkat toleránsnak mutatjuk, számtalan előnyhöz juthatunk, mely gyakran számszerűsíthető is, mint pl. Gulácsi kapus sokat idézett védhetetlen aljasságában – a kapus posztjában az LMBTQ-propaganda és az abnormális egyedek melletti kiállás mellett többek között azt írja: „a legfontosabb a szeretet, az elfogadás, és a tolerancia mások iránt”. Tudjuk azt is, hogy a kapust más klubok is szívesen látnák, nyártól szabadon vásárolható, a Dortmund és az Inter is érdeklődik iránta (mondjuk a Dortmund a nyilatkozat után kilőve, szurkolói nem szívesen látnának ilyen embert). De a vételárát a nyilatkozattal máris kicsit felvitte, szinte számszerűsíthetően: a tolerancia hozhat úgy egy millát euróban, de persze a pálmát a szivárvány-családok melletti kiállás viszi, úgy öt millás felárral.
Csúnyán megbánja azonban, aki „intoleráns”, netán más véleménye van, mint a toleránsoknak: ezt nemcsak Petry esetében tapasztalhattuk meg, de sajnos ez a sötét valóság, a két sportoló „ügyek” melletti állásfoglalásainak ellentétes következményei világosan megmutatják, hol is tart most világunk. A tolerancia azonban már kicsit uncsi libernyák-újbeszél fogalommá tokosodott, ráadásul a normális nyelvérzék küzd az ilyen évszázadok óta létező latin gyökerű, értékeket hordozó szavak elvesztése ellen. Van tehát némi esély, hogy a tolerancia szó jelentéstartalmának változása visszaforduljon, visszatérjen az eredeti jelentés, hiszen a gyakori használat miatt újbeszél jelentése is elszürkült, ha minden nap hússzor halljuk, ingerküszöbünket már nem lépi át, önmaga paródiájává kezd válni, és ez reményt adhat más elbitorolt szavunk és fogalmunk visszavételére is.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS