Nagy megtiszteltetés érte hazánkat: Budapesten mutatta be „hiánypótló” műveit a gyakran ciszgyűlölőnek is kikiáltott Sophie Labelle transznemű „művész”, aki évek óta azzal vívja ki az LGBTQGFHURHNC-közösség elismerését, hogy az interneten provokál. Az Anker’t-ben Sophie egy rajongói találkozón arról mesélt, nem elégszik meg azzal, ha a transznemű embereket tolerálja, illetve láthatatlannak tekinti a többségi társadalom. Szerinte ugyanis ezt a fajta másságot előtérbe kell tolni, sőt ünnepelni kell a színes társadalom és a tolerancia nevében. Cseppet sem meglepő módon a jeles eseményt az Amnesty International szervezte.
A Paulay Ede utcai Anker’t-ben szerda este rendhagyó eseménynek lehettünk szemtanúi, és most nem a szokásos hétvégi vegán-piacról van szó, ahol elvegyülhetünk a ligetvédők és egyéb mindenkinek a jogait védő aktivisták között, hanem az LMBT Történeti Hónap egyik kiemelt eseményéről, amelyen jelen volt a transzközösségben méltán népszerű Sophie Labelle névre hallgató kanadai képregény-rajzoló művész/művésznő is, aki elhozta néhány munkáját is magyar nyelvre fordítva. Kétségtelen, hogy Budapest kulturális életében kiemelten fontos volt egy ilyen esemény, legalábbis a szervező Amnesty International szerint.
Senki ne érezze magát kellemetlenül amiatt, hogy nem tudta, hogy most volt az LMBT Történeti Hónap, a rendezvénysorozat egyik legfelkapottabb eseményén is mindössze páran lézengtek. Amerikában meg a február a feketék hónapja volt, aki erről tudott, az most jogosan érezheti magát összezavarva. A megértéshez egyfajta „haladó” gondolkodás szükséges.
Az 1987-es születésű Sophie Labelle az Assigned Male nevű képregény-projektjével vált „híressé”, amelynek kívülálló szemmel nézve nincs egyéb célja, minthogy provokálja a nem transzneműeket, és előtérbe tolja a transz-igényeket. Ezt egyébként Sophie el is mondta, saját bevallása szerint ugyanis kiskorában azért kezdett művészettel foglalkozni, mert idegesíteni szerette volna a családját. Kinek mit jelent a művészet, ugyebár… Ez a művészetnek nevezett valami 2014-ben fordult „komolyra”, Sophie akkor akart ugyanis „ventillálni” (bármit is jelentsen ez), ennek az igénynek köszönhetően pedig megszületett az a képregény, amelynek néhány magyar nyelvre lefordított darabját mi magunk is láthattuk az Anker’t-ben. Sajnos, vagy szerencsére, nem tudjuk.
Sophie elmesélte, hogy a montreáli transzközösségből indult dicső pályafutása, és az ott hallott poénokat próbálja a mai napig is átvinni a képregényeibe. Hozzá kell tenni, hogy a jelenlévők ezeken a vicceken jókat kacagtak, nekünk valamiért nem jöttek át a csattanók. Nézzünk meg ezek közül egy párat:
Ha jól megnézzük a rajzokat, akkor szinte mindig egy ciszheteró fehér ember az, aki a „kellemetlen” kérdéseket felteszi a mindenre nyitott, haladó transzneműeknek. Bár jót viccelődött a saját szülein, akik szintén elmaradott ciszheterók, mindenesetre velük próbálta igazolni a többségi társadalom irányába létező toleranciáját. Sophie mondanivalójában emellett is rakásnyi ellentmondás van. Az alkotó bevallása szerint azért rajzol, hogy megszólítsa a transznemű közösséget, és megkacagtassa őket olyan mindennapi helyzeteken, amelyek alapvetően kellemetlenek.
Erre persze rácáfolt Sophie, aki elmondta, hogy nem elégszik meg azzal, hogy a transzneműek elvegyülnek a többségi társadalomban és elfogadva, tolerálva élik a mindennapjaikat. Úgy véli, hogy a transzneműeket és az egész jelenséget ünnepelni kellene, előtérbe kellene hozni és piedesztálra kellene emelni, mint a sokszínűség totemoszlopát. Ezzel kapcsolatban azt is kifejtette, hogy ugyan támogatja a gyermekek hormonkezelését, hogy végleg átalakulhassanak, mielőtt felserdülnek, de jobban örülne neki, ha a beavatkozás után nem olvadnának be teljesen a társadalomba, hanem provokatívan az emberek szeme előtt lennének.
A várt és áhított népszerűség ellenére Sophie sokat panaszkodott az internetes trollokra és a képregényei miatt az ajtaja előtt gyülekező megbotránkozott emberekre. Ennél a pontnál elvesztettük a fonalat, hogy most akkor népszerűségre vágyik, vagy arra, hogy békén hagyják. Valószínűleg ő sem tudja, ahogy azt sem: ha valaki közszereplőnek öltözik, ne csodálkozzon, ha foglalkoznak vele.
A lázadó alkotótól azt is megtudtuk, hogy a világ egy pokoli hely a transzneműeknek, hiszen sokan próbálják az interneten kitalálni, milyen betűtípusokkal dolgozik Sophie, hogy hasonló, rasszista és kirekesztő tartalmakat tegyenek közzé a nevében. Úgy gondoljuk, hogy erre egyébként semmi szükség, hiszen Sophie tartalmai a többségi társadalomra nézve már így is épp elég kirekesztőek. Ez abból is látszik, hogy azokat, akiknek ez az egész nem tetszik, és nem értenek egyet például a transzklotyókkal, azokat a művész/művésznő/valami „transzexkluzív barmoknak” nevezi. Sophie a legnagyobb veszélyforrásnak mégsem a trollokat tartja, mert szerinte azok csak unatkozó gyerekek, akik alagsorokból írogatnak, ezért úgy véli, az alternatív jobboldal a legveszélyesebb, amelynek konkrét programja van, hogy megszervezze a fehér felsőbbrendűségen alapuló társadalmat. Jaj.
Ha már a felsőbbrendűségnél tartunk, érdemes megjegyezni, hogy a beszélgetés során felmerült az is, a transzneműeket az ősi időkben istenként tisztelték, és arra is kitért, hogy a transzneműek tényleg isteni lények. Akinek esetleg felkeltette érdeklődését a dolog, az lezárhatja az LMBT Történeti Hónapot az Alteregóban egy fergeteges bulival, ahol még egy transzvarieté show-nak is szemtanúja lehet.
PS; Vezető kép: Reddit
Zsíros B. Ödön
2018-03-04 at 19:34
Tudtam én, hogy öntödét kellene üzemeltetnem, rendszeresen meghívnám ezeket az átalakulni vágyó életformákat és az olvasztómedencébe szépen lassan, nagyon-nagyon lassan bele lehetne engedni ezeket, hogy átalakuljanak.
Kéfa
2018-03-04 at 03:40
A művészetnek nevezett tevékenység ezen leágazása szerintem nem tartozik a művészethez.
Anna Krizsán
2018-03-03 at 12:12
Nos a muszlim barátai mit szólnak hozzá?
Ferenc
2018-03-03 at 08:38
Inkább csak betegek.
Zsebe László
2018-03-03 at 08:33
A genetikai selejteket nem ünnepelni kel, egyszerűen csak agyonbaszni egy lapáttal.
csakafidesz
2018-03-03 at 00:21
Ezt az alakot most picsán vagy tökön kell rúgni?
Én
2018-03-02 at 23:06
Szegény aberrált. Sajnálom őket. Torz testben torz lélek.
csakafidesz
2018-03-03 at 00:23
Szegéény. Én nem sajnálom. Torz persze, de a Hortobágyon karikásostorral egy félóra alatt helyrehozzák.
Kaktusz
2018-03-02 at 20:47
Az én véleményem meg az, hogy a transz neműek elmebajosak, és írtani kell őket, mint a tetűt.
mszpdkkorrupt
2018-03-02 at 20:23
Még akik csak ezt terjesztik nekik is csak két anyjuk vagy csak két apjuk csinálta volna őket.
Feher Zsolt
2018-03-02 at 19:41
Gondolom at “isteni” lenyeknek a drogokat is ingyen kell majd kapniuk mert az is halado rögtön az oviban kell kezdeni ugye???? Ekkora barmot es meg büszke is rä! Ha beteg az nem baj de ezt ugy kezeli hogy mi vagyunk a hülyek mert nem borulunk le a beteg perverz viläga elött ez riaszto!
Fülöp Ida
2018-03-02 at 18:51
Isteni lények… Teljesen szintetikus hormonfüggőek. Az isteni lények összhangban vannak a születési nemükkel, a testükkel, és azt nem szabatják át. Végül is nagyon sajnálom ezeket a fiúkat és a lányokat, akikből így csinál nagy üzletet az orvosok egy része. Csak addig élnek, amíg megkapják a hormonadagjaik.
VGRE
2018-03-02 at 18:09
Ezt a fajta viselkedést csírájában kell még most elfojtani. Ma született gyerekeknek mi már nem leszünk itt hogy elmagyarázzuk hogy ez állatság. Ezek mindent tervet keresztül visznek amit kigondolnak. Nem egy két évben gondolkodnak, hanem emberöltőkben. Lassú víz partot mos.
esvány
2018-03-02 at 17:40
“A transzneműek isteni lények, akiket ünnepelni kell! – vallja a Budapesten kiállító „transz-művész”” Abból a szempontból igaza lehet, hogy: “Nagy az Isten állatkertje.”.
Laca
2018-03-02 at 17:23
Tipikus liberál-fasiszta. Pontosan ugyan olyan mint az eszmeisége. Túltolják a dolgokat, arra a szintre ahol a többség széles társadalmi réteg már nem emészti meg amit szeretnének. Képtelenek megérteni hogy ez a vesztük, és az egész valaha szebb napokat megélt liberalizmus beanykonyulásának az oka.