Az elmúlt hetekben, hónapokban a felvidéki magyarság hatszáz helyről, településről adott össze egy-egy marék földet, hogy emlékművel bizonyítsák: nem törölte el létüket, nem sorvasztotta el élni akarásukat az elmúlt keserves száz esztendő. “Trianon első éve a magyarság emlékeinek pusztításával indult, a századik év egy jelkép újjáépítésével és egy új kezdet ígéretével folytatódik” – így fogalmazott Orosz Örs, a kezdeményezés elindítója csütörtökön, az ünnepélyes avatás alkalmával, hozzátéve: “azt akarjuk, hogy amikor visszatekintünk erre a napra, akkor elmondhassuk: ez volt az a pillanat, amikor együtt valami újba és végre valami sikeresbe kezdtünk”. Így ünnepelte a felvidéki magyarság az összefogás és a megmaradás ünnepét. Nézzék meg videónkat!
Kilencvenhárom éve nem láthatta senki az egykori selmecbányai honvédszobor talapzatát egybeépítve. A felvidéki Gombaszögön, a népszerű nyári tábor helyszínén felállított kőemelvény tetejére zászlótartó rúd került, amely a felvidéki magyarság létét, élni akarását hirdeti. A talapzat építéséhez felhasználták a felvidéki magyarlakta településekből összegyűjtött földet is, az összetartozás jelképét. A trianoni békediktátum százéves évfordulóján tartott avatásra portálunk is ellátogatott.
A videót készítette: László Petra és Susánszky Mátyás. Vezetőkép: Gombaszögi Nyári Tábor/Facebook
Logikus
2020-06-06 at 09:39
Örülök, hogy az egyházak lelkészei is ott vannak, mert náluk nélkül semmi nem fog menni.
Gedeon Szánti
2020-06-06 at 07:37
… MINDÉG MEG KELL TENNI AMIT LEHET…most ezt lehetett..HAJRÁ MAGYAROK
Fonzibá
2020-06-05 at 17:09
Gombaszög!
Mennyi szép emlék a régi ottani találkozásokról!
Mennyi döbbenetes látvány, amikor Mecsiar elbontatta nézőteret és a színpadot!
Milyen szomorú, de a megmaradást jelző érzés, amikor a Gombaszöügi nyári tábort Krasznahorka alatt kellett megtartani!
És most határtalan öröm, hogy ismét áll a zászló a Selmecbányai Honvéd szobor talapzatának kövein!
Magyarok Istene! Ne hagyd elveszni a Felvidéket!
Hesslerezredes
2020-06-05 at 16:24
A magyarsághoz – és minden más nemzethez is – való tartozás alapvetően: VÁLLALÁS KÉRDÉSE. Ez a VÁLLALÁS sokszor nem könnyű VÁLLALKOZÁS, de mindig egyéni döntés kérdése. Nekem sem könnyű – elnézve az ellenzéket és a rájuk szavazókat – vállalni a magyarságomat, sokszor gondolok arra, hogy én inkább avar, hun, székely, csángó, esetleg: ujgur, észt, suomi (finn) lennék szívesebben, még a baszkok is tetszenek (ők baskír leszármazottak) sőt manysi és chanti is szívsebben lennék sokszor, de persze nem tudok kibújni ebből a sokszor balek és balfácán ‘bőrből’, maradok hát, ami vagyok: egy kis nyomoronc magyar, aki itt kávéházi konrádkodik folyton, mondja a marhaságait, hányja a borsót a falra, míg a Nagy Programozó a Mátrixból le nem zárja az én programom futtatását…
Egyébként annak, hogy valaki a szülőföldjén annak maradjon, amit vállal, a világ legtermészeteseb dolgának kéne lennie mindenféle kövek lerakása nélkül is.
Gedeon Szánti
2020-06-06 at 07:34
….hm…nem vagy nyomoronc..MAGYAR vagy…még ilyet…ne add fel…1100év..ez azért nem semmi…gondolj erre..