Pesti Srácok

Túl tágra nyitották a NER kapuját? - Borvendég Zsuzsa és a Lovas-díjas Mező Gábor a Pankrációban

Túlságosan szélesre nyitották a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kapuját az opportunisták előtt? Továbbra is összejátszik-e az egykori vörös hálózat és annak klientúrája? – ilyen és ehhez hasonló kényes témák kerültek terítékrea PS TV Politikai Pankrációjában, ahol Borvendég Zsuzsannát, a Magyarságkutató Intézet történészét, portálunk rendszeres szerzőjét, és korábbi főmunkatársunkat, Mező Gábor író-rendező-kutatót, az Ahálózat.hu oldal elindítóját kérdezte Huth Gergely. Az adásban a 2018-ban elhunyt újságíró, Lovas István személyisége és szellemi hagyatéka is szóba került, hiszen Mező Gábor pénteken este veheti át a Lovas István Társaság a névadóról elkeresztelt sajtódíját; a méltatást Borvendég Zsuzsanna mondja majd el. A műsorból kiderül az is, hogy miért cserébe kapott annak idején Huth Gergely egy, a Machu Picchu-piramis tövéből kiásott inka szobrocskát Lovastól...

Lovas István egy kivételesen felkészült újságíró volt, aki a Szabad Európa Rádió berlini és amerikai munkatársaként állt ki a magyar szabadság ügye mellett, a rendszerváltozás hírére pedig rögtön hazaköltözött és a formálódó konzervatív-jobboldali média kérlelhetetlen habitusú, karakteres arca és szerzője volt a 2018 júniusában, váratlanul bekövetkezett haláláig – hangzott el az adásban a díjátadó apropóján.

Huth Gergely a (továbbélő) kommunista hálózatok kutatásában élenjáró és erről könyveket kiadó, illetve dokumentumfilmeket forgató Borvendég Zsuzsával és Mező Gáborral felelevenítette a '90-es évek antiszemita álbotrányait, amelyeket szinte kivétel nélkül hálózati személyek robbantottak ki tudatosan, illetve azt is kibeszélték, hogy mi lett az "átalakulás két zavaros étvizedében" nagyon sikeresen építkező és megújuló hálózat sorsa a 2010-es kormányváltás után. Itt merült fel a címben is jelzett kérdés, mire Huth Gergely elővezette: "nagy a NER kegyelme", hiszen egészen érdekes figurák is megtalálták a helyüket itt. Kérdés, hogy ezek az "átöltöző" opportunisták továbbra is keresik-e egymás szövetségét?

Végezetül pedig azt tárgyalták ki a beszélgetőpartnerek, hogy ha már az ország stabilitása érdekében, tehát szükségszerűen ennyire sok embert engedtek be a NER ernyője alá, akkor nem volna-e szükséges megerősíteni a valóban és megingathatatlanul antikommunista magyarok közösségeit, elvi és civil alapon?

PestiSracok facebook image

A Lovas István Társaság meghívója szerint az idei Lovas István-sajtódíj átadására február 3-án pénteken, este hat órakor kerül sor a Veritas Történetkutató Intézet előadótermében, az eseményre mindenkit szeretettel várnak (Budapest, IX. kerület, Zsil u. 2–4.). A beharangozóban Kondor Katalin, a társaság elnöke nem nevezte meg előre a díjazottat, de így jellemezte:

Lovas István a Sajtóklubban

A PestiSrácok.hu A hálózat című rovata, amelyben Mező Gábor és Borvendég Zsuzsanna tollából elérhetőek a műsorban is taglalt témák, ITT érhető el.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.