Hazánkban és Európában is sokszor felmerült mostanában a nacionalizmus kérdése. Ezt a témát próbálták körbejárni Tusnádfürdőn a “Hazaszeretet: szabad-e nacionalistának lenni?” című rendezvény résztvevői: Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Megadja Gábor, a Századvég Alapítvány vezető kutatója, Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese, illetve Weisz Péter, a Barankovics Izraelita Műhely Egyesület elnöke. A feladat persze nem könnyű, ugyanis a XX. században sokat csűrték-csavarták a nacionalizmus jelentését; a résztvevők azonban egyetértettek abban, hogy a diktatúrák előbb hullanak el, mint a hazaszeretet, és nem elég néhány brüsszeli bürokrata ahhoz, hogy lerombolják, amit ezer év alatt a magyarság felépített a Kárpát-medencében.
“Van-e különbség a patriotizmus és a nacionalizmus között?” – tette fel a kérdést a beszélgetés elején Palóc André, a panel moderátora. Megadja Gábor kifejtette: ő maga a nacionalista szót jobban szereti használni, hiszen a patrióta szó csupán arra jó, hogy “elvegye a nacionalizmus jelentésének az élét”. Demeter Szilárd egy másik szögből közelítette meg a kérdést: szerinte a patrióta hazaszerető, a nacionalista viszont nemzetszerető, ezáltal pedig véleménye szerint szimplán csak patriótának lenni a magyarok szempontjából kevés. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója kifejtette: mi nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak a hazánkat szeressük, hiszen a Kárpát-medencében 15 milliós magyarság él, akik egy nemzet részét képezik, így nekünk kötelező jelleggel nacionalistának kell lennünk. Szerinte ez azért is fontos, mert a környező nemzetek szintén nacionalisták.
Weisz Péter hozzátette: “a jó hazafi nacionalista, az igazi nacionalista pedig jó hazafi”. Példaként felhozta: ő maga nem magyarországi zsidónak, hanem zsidó vallású magyarnak tartja magát.
Legyen az ember egyszerre jó hazafi és jó nacionalista
– mondta.
Megadja Gábor szerint létezik természetes elköteleződés, ami azt jelenti, hogy az ember a hozzá hasonlókat részesíti előnyben. Ezzel szembemegy az a globalista projekt, amely egy új embertípust szeretne létrehozni, mivel a “létezővel nehézségekbe ütköznek” a haladók.
Demeter Szilárd felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Parlamentbe bejutottak olyan magyar képviselők, akik azon dolgoznak, hogy a honfitársaik ne kerüljenek be bizonyos bizottságokba. Szerinte alap dolognak kellene lennie minden magyar embernek, hogy elsősorban a saját hazáját erősítse ezen a porondon, a fennálló nézeteltéréseket pedig később más úton próbálnák megoldani.
Annyira nem lehet utálni Orbánt, hogy magad alatt vágd a fát
– mondta. Hozzátette: a szóban forgó politikusok ezzel nemzetárulást követnek el. Szerinte ez nem meglepő, hiszen ezeknek az embereknek valójában nincsen hazájuk, mert “mindenhol otthon érzik magukat a világban, ahol van Starbucks”.
Weisz Péter a zsidóság kérdéséről is sokat beszélt: szerinte a zsidók a legkonzervatívabb nép, ami abból is látszik, hogy több, mint ötezer éve nem változtattak a Tórán. Weisz éppen ezért nem érti, hogy egy magát zsidónak valló ember mit kereshet a baloldalon, hiszen a baloldal az, ami felrúgja a hagyományokat. Magyarország szerinte egy olyan hely, ahol a zsidók a legnagyobb biztonságban élnek; elmondása szerint egyszer kipában végigsétált a magyar fővároson, és összesen kétszer szólították meg, akkor is barátságosan. Ezt szerinte Brüsszelben nem tehetné meg, illetve bemehetne Molenbeekbe, de valószínűleg nem jutna ki élve.
Miről beszél akkor Sargentini?
– tette fel a kérdést.
A beszélgetésen elhangzott az is, hogy a magyaroknak van a fejükben egy “örökölt másodrendűség”, ezt pedig a kommunizmustól örököltük. Emiatt egyébként másoktól várjuk azt, hogy megítéljék, jól csináljuk-e a dolgokat. A résztvevők kifejtették azt is, hogy a nyelvünk miatt Magyarországon egy kulturális buborékban élünk, ami egy sokszínű kultúrát eredményezett.
Megadja Gábor erre úgy reagált: Gyurcsányék mániája az, hogy kívülről kell irányítani az országot, ami egy “lelkesedő gyarmati mentalitás”. Megadja hozzátette: a szabadságvágy minden esetben összefügg a hazaszeretettel, vagyis ha szabadok akarunk lenni, akkor szeretnünk kell a hazánkat.
A résztvevők egyetértettek abban, hogy az Egyesült Európa nevű projektben Berlin Brüsszelnek álcázza magát, de az egész valójában egy német birodalmi projekt.
Weisz szerint aggodalomra semmi ok, hiszen a diktatúrák előbb elhullanak, mint a hazaszeretet, mi pedig ezer év alatt összeraktuk magunkat és kialakítottunk egy élhető, biztonságos társadalmat, ennek elpusztításához pedig nem lesz elég néhány brüsszeli bürokrata.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS