Pesti Srácok

Kampánytempó

Kampánytempó

Timcsi nem bír leállni az éhező gyerek versus stadion dumával. Bár felfigyeltünk rá legutóbb, és meg is írtuk, hogy „összehangolt stadiontámadásra készül a baloldal”, úgy tűnik többet akarnak markolni egyetlen célcsoportnál, egyetlen témánál. Timcsi a Pető Intézetes hoax-gyártások után sem vált, mert az „összehangolt kampányban” neki ez a feladat jutott. Közben a szobordöntögető Bajnai Gordon, a Viktornak üzengető Fodor Gabi, a nyugdíjasokat megszólító Schmuck Andor, és a kossuthlajoskodó Gyurcsány is adják keményen. A szerepek tehát le lettek osztva, és folyik a kampány, zajlik a show. A kövérlászlói értelemben vett zenekarban alakul azösszellenzéki harmónia, vége van a szólózásnak.

Ha a baloldal kampányol, akkor harci üzemmódban tolják. Olyankor legnagyobb hülyeségek is kritikátlanul mehetnek. Az ilyen „barna bakancsok tiporják a demokráciát” című értelmisiskedő hisztitől a „fideszmutyi, mutyimatyi mutyihímzés stadionmutyizás”kocsmai hőbörgéséig széles a skála. Erre jön rá a tocsogó populizmus nyákos ragacsos rétege, amikor az éhező gyerekek szájából veszik ki a stadionokat. Ebben a ritka alja műfajban utazik most Timcsi, de hát tudja ő is, hogy el kell kezdeni valahol, hogy az ember lányából egy szép napon igazi liberális hisztiértelmiségi lehessen. Az egyértelmű, hogy Timi ezzel mit akar: karriert, amelynek most toporog az első lépcsőfokán. A választási csalásos baromsággal az MSZP mögötti sidekick párossá alakult exminiszterelnök-duó, a Gyurcsány-Bajnai páros egy Szabó Timcsinél azért hálásabb szerepben védelmezhet már egy pici demokráciát. Szanyi Kapitány, aki már a búcsúkoncert-sorozatát adja, hisz készül Brüsszelbe, a cigifüstös bazmegelős bluest tolja. A Nemzetet, a Közös Hazát, a Galaxist, az aranyos kutyakölyköket, a meg sem született gyermekeket már menthetetlenül Mesterházy Attila tündöklő géniuszafogja megmenteni az orbánfasiszta ármánytól. Ott fénylik Attila, a baloldali eszmeiség táplálékláncának csúcsán, az eljövendő diadal dicsfényétől övezve.

PestiSracok facebook image

Minden „jobbos” fejében megfordul: ki az a hülye, aki ezt folyton, újra és újra beveszi? Ki az, aki ehhez asszisztál azzal, hogy folyton, újra és újra megszavazza a baloldalt, amelyik sosincs rákényszerítve arra igazán, hogy ténylegesen megújuljon, elég csak újrahangszerelni a régi nótát, kicserélni a háttérénekeseket, és feltenni a régi lemezt, hogy működjön! Hogy létezhet, hogy Tímea 2013-ban valójában bizakodóan léphet egy olyan karrier-útra, amit Lendvai Ildikók és Vadai Ágnesek tapostak keményre?  Ennek – a Boogiman & Piréz Háttérelemző Intézet legújabb reprezentatív kutatására alapozva - egy oka van: valójában nem léteznek baloldali szavazók, akiket meg kell győzni. Nekik nincsenek választói tömegeik, akiket lelkesíteni, mozgósítani kell egy-egy választás alkalmával. A mindenkori „baloldali szavazó” nem olyan, mint a jobbos, aki ha Orbán Viktor beszédet mond, már ott is terem "egymilliomod" magával a Kossuth téren. A baloldaliak nem azok, akik Békemenetekben képesek részt venni az év leglehetetlenebb napján. Ők nem azok, akik megtöltik a rezsigyűléseket, és tűzön-vízen át kitartanak szeretett miniszterelnökük mellett, sőt, a nappaliban kiakasztják a képét II. János Pál pápa mellé. A potenciális baloldali szavazó a 4 év túlnyomó részében láthatatlan, és egyáltalán nem szereti se Mesterházy-t, se Bajnait, és úgy általában a „szocikat” se. Alapvetően kedves emberek ők, és abszolút nem azok a szörnyetegek, akiket többnyire az ATV-n vagy a netes fórumokon, sőt akár a Parlamentben látunk. Az az élcsapat csak. Az átlag, balosnak mondott szavazó az „én nem politizálok, mert ezek mind egyformák, engem nem érdekel a politika, jól elvagyok nélkülük  köszönöm”hitvallását követő, a politikai elemzők számára „bizonytalan, pártot nem választó” szavazóként megjelölt szürke zóna. Az ő megnyerésükre pedig tökéletes a három balos politikai szerep, a populista, a hőbörgő, és a nyafogó. Hiába taszító, nem hosszútávra kellenek. A „sok ember”, aki követi az eseményeket, aktívan politizál és az aktuális rigmusokon kívül is van véleménye, az mind jobboldali. Nem őket akarják a szocialisták és csatolt részeik megszólítani.


De mi a különbség a „csendes bizonytalan” baloldali és a „hergelt biztos” élcsapat között? A hergelt baloldali olyan, mint egy Zambó Jimmy rajongó. Az ilyen fanatikus, aki rááll egy adott dologra, és nem bír leszakadni róla. Már-már mániákus. Mint mondjuk a tuti stábjának nagy kedvence, Kálmán C. Sárgaszőr, a hisztiző liberális értelmisi prototípusa. Aki legutóbb közölte, hogy a fészről törli az összes olyan ismerősét is, aki ismeri  L. Simán Lászlót. Vagy ismer olyat, aki ismeri (igen, tényleg nevetséges). Bár a fene se tudja, mi miatt rágott be ennyire egy háttérbe vonult fideszestől, de ez legyen az ő problémája. Neki a „jobboldal” a Sátán maga, és csak az lehet szép és jó, ami a vörös ötven árnyalatának egyike.  A hőbörgő baloldal képviselői gyártják a netes blogoknak a mémeket, és trollkodják szét a tutifész posztjait, jelentgetik fel, meg végzik a hőbörgős munkát azzal, hogy mindenhol elvetik a viszály csíráit. Hozzájuk csatlakoznak az Index és 444 gyakornok újságírótanoncai, meg a szabótimcsik, akiknek a kávéfőzés melletti feladata a virtuális térben is tolni az éhezőgyerekes polpulista szart.


A „csendes bizonytalannak” ha azt mondja az ember, „nézd ezt a barmot”, hamar ő is arra a következtetésre jut, mint mi, csak épp egy a bibi: ő nem nézi a barmot. Rá se tojik. Mi nézzük ezt a barmot, olvassuk, pörgünk rajta. Az SZTK-ban csücsülő, trolin utazó „nép” bizony szarik rá is, meg a Magyar Narancsra és a benne hisztiző ballibekre, ahogy a reziscsökkentésre, ’56-ra, a nemzeti ethoszra, és ezekre a dolgokra is. A végül az egység útjára lépő baloldal azonban ennek a közönségnek húzza a nótát, aki ugye „felületes szemlélő” ezért nem érti a számot, csak dúdolja, mert „sokat tolják a rádióban”. Nem szereti az X faktort, de nézi, mert szombat este ez megy a tévében. Ugyanígy nem szereti Mesterházyt, Bajnait, de rászavaz, mert most épp ők mentik meg a demokráciát, és demokráciamentés négyévente a program.


Nem ismeri tehát az egész sztorit, hogy mi történt itt Brüsszelben tavaly, azt meg pláne, hogy mi történt 80 éve Trianonban, meg 60 éve a pesti utcán, vagy 70 éve Auschwitzban. Már az is túl sok, hogy mi volt a rezsivel négy évvel ezelőtt: „Még mindig rengeteg úgyis, azt akkor is volt valamennyi. Hát nem mindegy, rablás az egész…”. Azt, hogy ki kivel van, melyik az épp aktuális kormány, amelyik éhezteti a gyereket, l opja a pénzt és csalja a választást el, miközben visszahajt minket a középkorba, nem követi. Számára a Híradó az az uncsi rész, amit elkapcsol az Eszmeralda után, mielőtt jönne az esti film.  Az érthető panelekből épített baloldali kampány le van egyszerűsítve oda, ahol vannak a jók (ellenzék) meg a rosszak (kormány) és te megszavazod, ki maradjon a villában: a pocakos csúnya csávó, aki a lánya menyasszonyi fátyla alá aszfaltozza a stadiont, vagy ez a kedves megbántott srác, aki ugyan picit suta, de a szíve az aranyból van neki.


Ugyanabból élnek a baloldalon kb. 100 éve: fasisztaveszélyesek ezek = mi vagyunk a demokrácia, lám mennyien éheznek EZEK miatt = mi vagyunk a fejlődés. Kálmán C. György , a régi kedvenc, szereti megvetni ezeket a „csendes bizonytalanokat”. Ő, Szanyi Kapitány és Timcsi eltérő szinteken, de ugyanúgy vannak: ha éppen az ő csapata nyer, azt a „csendes többség bölcsességének” szereti betudni, ha veszít, akkor elkezdi lebirkázni meg lefasisztacsürhézni ezt a társaságot. Olyankor ezek az emberek izompólót viselnek és bunkók, tudatlanok, tanulatlanok, fasiszták, kommunisták, ráadásul a körúton kívül laknak. Ha elvesztik a 2014-es választásokat, akkor - ne legyenek illúziónik -  a nemzetközi össztűzből nem csak a kormányra fog fröccsenni a sár. Az értetlen és éretlen nép is megkapja a maga büntetését. A most szeretett és hivatkozási alap„csendes bizonytalanból” egy pillanat alatt lesz nácifasiszta seggfej.

Ajánljuk még

Szabadon engedték a fia brutális meggyilkolásában közreműködő anyát

Exkluzív 2024 május 20.
Továbbra is szabad Sz. Zsanett, az a szernyei anya, aki még a hétfői napon az élettársával közösen olyan példátlan kegyetlenséggel bántalmazta a nő 10 éves kisfiát, hogy az két nap múlva a kórházban életét veszítette. A PestiSrácok.hu írta meg idáig egyedül, mit tettek a kegyetlen szülők – holott azt már ők is beismerték. A rendkívüli eset az ukrán hatóságok felelősségét is felveti, ugyanis a nyomozás is csak a polgármester nyomására és a közfelháborodásra indult, helyszíni szemlét is csak négy nappal a történtek után tartottak, addig balesetként kezelték az ügyet. Gábort saját anyja vasláncra kötötte, majd benzinnel leöntötte, párja pedig meggyújtotta a gyerek ruháját. A szülőket az ügyben csak azután vitték be és hallgatták ki, hogy az önkormányzati hivatal munkatársai a szülők bűnösségére vonatkozó bizonyítékot maguk beszerezték és átadták a rendőrségnek – tudtuk meg az ügyre rálátó helyiektől. B. Józsefet már szándékos emberöléssel gyanúsítják és le is tartóztatták. Az ukrán hatóságoknak most az okoz fejtörést, miként határozzák meg jogilag az anya tettét, ezért a hétfői előzetes tárgyalás után is elengedték.

A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány

Exkluzív 2021 június 2.
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.