Hova nem érdemes menekülni az oktatási reform elől

A kiszámíthatóság fontos emberi tulajdonság, a magyari, rinyaérzelmű politikafüggők pedig adnak is erre. Reggel

, hogy a kormányzat ismételten át szeretné alakítani a teljes oktatást. A reform egyik

meghatározó elemének szánják a képesség- és tudásmérést

, melyek eredménye az általános iskola elvégzése után döntően befolyásolná, hogy a gyerek merre tanul tovább. A gyengébben teljesítőket a szakiskolák felé irányítják, a jobbakat a gimnáziumok felé. Ahogy vártam, rögtön meg is jelentek a „

teúristenmilyenországbanélünk

” hashtaggel diktatúrázó sóhajtozások, melyekben a „

most pakolom fel a gyereket és megyünk el innen

” kitétel a demokratikus minimum. Arról most nem nyitnék vitát, hogy jó dolog-e kompetencia-tesztekkel zaklatni 13-14 éves kiskölköket, vagy egyáltalán érdemes-e megpróbálni megfeleltetni, az amúgy folyamatosan változó, „munkaerőpiaci igényeknek” az iskolai képzést. Messze nem vagyok ennyire elmélyült ismerője e területnek. Egy pepszi szigorlat senkit nem tesz oktatási szakemberré, kivéve persze, ha függetlenértelmiségi, de az meg nem vagyok… Meg amúgy is, a tanárok emberi minőségén, felkészültségén több múlik, minthogy pár oktatáspolitikusnak mit sikerült kitalálni egy unalmas kedd délután. A fogaknak csikorgatása és az

el kell innen menni

szövegek viszont jól rámutatnak, milyen embereket képzett eddig a magyar közoktatás. Az indulatos, de teljesen fogalmatlan típust. Ugyanis

elég nehéz lesz elmenekülni innen egy olyan országba, ahol az írni-olvasni képtelen gyerekeket felveszik gimnáziumba

. Ez annyira magyari specialitás volt ezidáig, hogy nyugodtan fel lehetne írni a hungaricumok listájára a téglaporból készült pirospaprika és a 0 százalékon álló Együtt mellé. Mert a sok elmenekülni szándékozónak érdemes elolvasni a vágyott célországoknál az apróbetűt is, mint a hitelszerződésen. Például a pont nekik szóló Határátkelő.blog.hu-n egy

. Az meg ügye az legvágyottabb ország, ahol mindenkinek van saját kakukkos órája, lilák a tehenek és pénz nő fű helyett a domboldalon. Ebben a vágyott, idilli országban, legalábbis a poszt írója otthonául szolgáló német nyelvterületen,

rögtön az alsó tagozat után bontják 3 csoportra képességeik alapján a gyerekeket

. Bizony 10-11 éves korban teszik őket a képességfelmérés borzalmainak és

ítélik őket csőszerelésre életük végéig

, legalábbis ahogy az

elkellinnenmenni

szószólói ezt látják. Persze érthető, hogy minden szülő szeretné, ha az ő fiából

tűzoltó, katona, hegyeket terelő juhász

bankigazgató, kutatóorvos lenne, csak éppen a

ttól, mert beíratja minden alkalmatlansága ellenére egy középesen szar gimnáziumba, még ez nem fog bekövetkezni

. Nagyobb eséllyel lesz belőle egy semmihez sem értő 18 éves a végén, aztán mehet felvételizni az ELTE Tátikára hivatásos forradalmár szakra… Visszatérve a példaként hozzott Svájcra, ők sem a fáról szüretelték le a jólétet, hanem t

öbbé-kevésbé mindent pont az ellenkezőképpen csinálnak, mint ahogy a tökéletes társadalmi berendezkedést kereső libnyaf vélekedik a világról

. Fegyverbuzik, munkamániások és rendes szakmát adnak a gyerekeiknek az önkifejezésre való bátorítás helyett. Aztán lehet az egész reformból megint annyi valósul meg, hogy a tanárok kapnak néhány száz oldalnyi tesztet, mint a hoffmanni reformkorban...